Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

hermelin

Adatok

Magyar név: hermelin

Latin név: Mustela erminea

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Ragadozók (rend)

Szűkebb kategória, latin: Carnivora (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1974

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

További információk

Testhossz: 25-30 cm, farokhossz: 10-14 cm, testtömeg: 150-400 g
 
 
 
Hazai elterjedés
 
Hazánk egész területén ki lehet mutatni, de jelenlegi ismereteink szerint a menyétfélék közül az egyik legkevésbé elterjedt faj. Ellentétben legtöbb ragadozó fajunkkal, az antropogén hatásokat nehezen tűri. E tulajdonságaiból adódik nehéz megfigyelhetősége is. A hermelin elterjedését a foltszerűség és az esetlegesség jellemzi. Leggyakrabban az időszakosan többletvíz-hatásnak kitett, alföldi füves pusztákon, míg legritkábban a középhegységi erdőségekben fordul elő.
 
Élőhely
A hermelin sokféle élőhelyen előfordulhat, de nálunk leggyakrabban tavak, patakok, csatornák mentén találkozhatunk vele. Rágcsáló-specialistának tekinthető, élőhelyét elsősorban a táplálékkészlet alapján választja. Kedveli a változatos élőhelyeket, pl. bokorfüzes-magassásos-rét-tó mozaik együttest. Ritkán megtelepedhet a nem túl sűrű fenyves és vegyes erdőkben is, továbbá előfordul mezőkön és mezőgazdasági területek szegélyeiben is. Az emberi településeket, a menyéttel szemben, általában elkerüli, azonban a téli ínséges időkben a faluszéli baromfi ólakba is bemerészkedik egerekért vagy egy-egy tyúktojásért.
 
Életmód
A hermelin életmódjával összefüggő egyik fő jellegzetessége az évszaktól függő bundaszínezet. Színe nyáron vörhenyes barna, hasa fehér, téli bundája fehér, esetenként sárgásfehér, farkának utolsó harmada viszont télen-nyáron fekete. A szőrzetváltás novemberben, illetve márciusban 3-4 hét alatt lezajlik. Mindenkori színezete a rejtőzködést segíti. Ezáltal kerülheti el, hogy zsákmányul essen a nagyobb ragadozóknak, illetve, hogy zsákmányát észrevétlenül megközelíthesse, ezáltal saját vadászata eredményes legyen. Magányos vadász, főleg éjjel, szürkületben jár vadászni, de kölyöknevelés idején nappal is aktív. Svédország egyes élőhelyein 3-22 egyedet becsültek 100 hektáronként, az extrém magas értékeket mocsaras területeken nagy vízipocok sűrűség mellett találták. A vizsgálat szerint a legidősebb hím-, illetve nőivarú egyedek 4,5, illetve 3,5 évesek, de a populáció átlagos életkora még a másfél évet sem éri el. Az ivararány 50:50 % körül alakul, de az állomány hanyatlásának szakaszában a hímek száma meghaladja a nőstényekét. A hermelin állományát kifejezetten korlátozza a fő táplálék-forrás: a mezei pocok és a vízipocok állománycsökkenése. Tapasztalatok szerint, a mezei nyúl állománycsökkenése esetén nő a hermelin és a többi predátor közötti kompetíció a pocokfélék adta forrás kiaknázása érdekében. Az őszi időszakban a territóriumot birtokló hímek és nőstények elűzik az azonos ivarú egyedeket a területükről. A kifejlett hímek dominálnak a nőstények, valamint a fiatal hímek felett, melyek csak a kifejlett hímek territóriumának külső területeit foglalhatják el. A fiatal nőstények gyakran a születésük helyén maradnak egész életükben. A fiatal hímek ősszel és télen még a születésük helyén maradhatnak, de tavasszal nagy távolságokra, általában 5-6 km-re, ritkán 20 km-nél is messzebbre vándorolnak, míg saját területet találnak. A hímek védik territóriumuk határait, melyben a szagjeleknek, valamint az akusztikus és vizuális jeleknek egyaránt nagy szerepük van.
 
Természetvédelmi megítélés
A hermelin speciális élőhely igénye és táplálkozása miatt is sérülékeny, állományalakulása erőteljesen prédafüggő. Elterjedése hagyományos élőhelyein kívül nem mutatható ki. Jogszabályi védelmének fenntartása szükséges. A vizes élőhelyek védelme, megtartása egyben a hermelin gyakorlati védelmét is szolgálja.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása