bakcsó

Hazai elterjedés
Elsősorban az Alföldön, a Kisalföldön, a Balatonon és a Kis-Balatonon fészkel, de kisebb állománya a Dráva és az Ipoly völgyében is költ. Alkalmas vizes élőhelyek hiánya miatt a Duna–Tisza közi homokhátságról, a Dunántúli- és az Északi-középhegység területéről hiányzik. Telepesen fészkel. Fészkét egyaránt építheti nádra, bokrokra és fákra. Korábban telepeinek nagy része fás élőhelyeken volt, ahonnan az utóbbi évtizedekben a nádasokba húzódott. Telepei megtalálhatók kiterjedt mocsarak, lápok és halastavak nádasaiban, folyókat kísérő erdőkben, ártéri rekettyefüzesekben lévő megközelíthetetlen bokrosokban is. A modellszámítások alapján előfordulásai a legerősebb pozitív összefüggést a vizes élőhelyekkel (vizes élőhelyek lágyszárú növények dominanciájával, állóvizek) mutatják.

Időbeli előfordulás
Az év minden hónapjában előfordulhat, de a novembertől februárig terjedő időszakban kifejezetten ritkán kerül elő. Az elsők március közepétől érkeznek, és október közepére a legtöbb elhagyja hazánkat. Biztos költését április közepe és augusztus közepe között dokumentálták.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Az 1951-ben végzett országos felmérés során 652 pár fészkelését jelentették a felmérők, de Szijj József (1954) szerint ennek a duplája, mintegy 1300 pár fészkelhetett ebben az évben. Állományát 1976–1980 között 2500–4800 (a legtöbb, 4780 pár 1978-ban), 1996-ban 1800–2000, 2005–2007 között 1800–2500, 2015–2017 között a nemzetipark-igazgatóságok szakemberei 2200–2600 párra becsülték.

Természetvédelem
Ártéri és hullámtéri telepeinél a legfontosabb, hogy a fészkeknek otthont adó fákon és azok pufferzónájában ne történjen az erdőállomány szerkezetét hátrányosan befolyásoló erdészeti beavatkozás még fészkelési időn kívül sem. Fészkelési időben a gémtelep körül egy olyan tágabb zónára is szükség van, amin belül teljes nyugalmat kell a madarak számára biztosítani. Nádi kolóniáinál a nádaratás során megfelelő méretű és kiterjedésű, fészkelésre alkalmas nádas meghagyásáról kell gondoskodni. Halastavi fészkelőhelyén a nádasokat is érintő mederkotrás nem megengedhető, mert az a telep megszűnéséhez vezethet. Nádasokban lévő telepeit a vaddisznó megsemmisítheti, ezért a vaddisznó állományát ezeken a helyeken vissza kell szorítani. Halastavaknál, a telepnek otthont adó nádas alól a vízlevezetést költési időben tiltani kell. Légvezetékekkel ütközhet. Ezt kis- és középfeszültségű szakaszok esetén földkábelesítéssel teljesen meg lehet akadályozni, nagyfeszültségű szakaszok esetén madáreltérítő berendezések telepítésével mérsékelni lehet.

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Bakcsó. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 331–332.