vörös gém

Hazai elterjedés
Biztos vagy feltételezett fészkelőhelyei elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön találhatók. Költ az Ipolyt kísérő vizes élőhelyeken, továbbá a Dunántúli-középhegység nagyobb medencéiben, így a Zámolyi- és a Zsámbéki-medencében is. A Dunántúli-dombság területén többnyire csak feltételezik a fészkelését, de biztosan költ a Balaton, a Nagy-berek és a Kis-Balaton nádasaiban. Többnyire halastavak, holtágak, víztározók, természetes mocsarak és lápok nádasaiban fészkel, de ismertek fűzbokrokon lévő telepei is. A Nagykunságban halastavakon fészkel, ahonnan a rizsföldekre jár táplálkozni. Többnyire telepesen fészkel. Hajlamos kisebb nádasokban laza, homogén kolóniát alkotva is megtelepedni, emiatt és színezete miatt is a nehezen felmérhető gémfélék körébe tartozik.

Időbeli előfordulás
Március második felétől kezd visszatérni. Legkorábbi megfigyelése március 15-én történt. Tojásos fészkeit április második és július első harmada között találták. Biztos költését a felmérők április közepe és augusztus első fele között észlelték. Az utolsók általában október végére hagyják el Magyarországot. Néhány kései egyedet még januárban is észleltek a be nem fagyó vizeken.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Az 1951-ben végzett országos felmérés során 315 párt jelentettek az adatközlők, de Szijj József (1954) „óvatos becslése” szerint legalább a duplája – vagyis minimum 630 pár – fészkelhetett. Állományát 1976–1980 között minimum 835, ugyanebben az időszakban kevesebb, mint ezer, 1996-ban 650–800, 1998–2001 között – a maximum értéket valószínűleg túlbecsülve – 900–1500, 2015–2018 között a nemzetipark-igazgatóságok szakemberei 630–810 párra becsülték. Az esetlegesen nem felderített fészkelései miatt állománya kissé nagyobb lehet. A Hortobágyon az 1990-es években jellemzően 100–150 pár fészkelt, ami a rendkívül vizes 1999-ben és 2000-ben 220–260 párra ugrott fel.

Természetvédelem
Hazai állománya vízmegőrzéssel és a költésre alkalmas nádasok biztosításával óvható. Fészkelőhelyein a nádaratás során megfelelő méretű avas nádasokat kell hagyni, illetve a nádégetést tiltani kell. Költőhelyein tiltani kell az olyan beavatkozásokat, ami a gémtelep nádasát megszünteti, vagy kiterjedését jelentősen csökkenti, ugyanis ez a telep megszűnéséhez vezethet. Halastavi fészkelése esetén a tavakat fészkelés előtt már fel kell tölteni, a lecsapolásokat pedig csak a költés befejezését követően lehet elkezdeni. A nádasokban megjelenő vaddisznó – más gémfélékhez hasonlóan – a vörös gém fészkelését is veszélyeztetheti, így a vaddisznó-állományának visszaszorítása fontos feladat. Több elpusztult, légvezetéknek ütközött egyed is ismert. Ez a pusztulás a veszélyes középfeszültségű szakaszok földkábellel történő kiváltásával teljesen megszüntethető, vagy a nagyfeszültségű vezetékek esetében madáreltérítők kihelyezésével mérsékelhető.

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Vörös gém. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 339–340.