Ugrás a tartalomhoz

fekete gólya

Adatok

Magyar név: fekete gólya

Latin név: Ciconia nigra

Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Aves (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Gólyaalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Ciconiiformes (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 500 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1906

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: AEWA, Bern II., CITES II., CMS II., EU CITES A.

Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.

További információk

Hazai elterjedés
A költőpárok száma a három nagy folyó (Duna, Tisza, Dráva) mentén a legnagyobb és a Duna-völgy déli részén a legsűrűbb. Nagyobb létszámban költ még Somogyban és a Zemplénben. Jellemzően fán fészkel, idős erdőkben. Néhány esetben előfordulnak Magyarországon szokatlan fészkelőhelyek, például elhagyott magaslesen vagy sűrű erdőben lévő sziklán történő fészkelése. Költésen kívül is előfordul. Nem ivarérett (2. és 3. éves) egyedeket rendszeresen meg lehet figyelni táplálkozó csapatokban.

Időbeli előfordulás
A legkorábbi érkezések február utolsó hetére tehetők. Március második felében megjelennek a fészkelőhelyen. A tojásrakás áprilisban zajlik. A fiókák július végén, augusztus elején hagyják el a fészket. Az őszi vonulás kezdete augusztus elejére, a vége november végére tehető. Ennek megfelelően vonuló példányai Magyarországon jellemzően az őszi vonuláskor, augusztus–szeptember hónapokban figyelhetőek meg nagyobb létszámban. 

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 150–200, 2004–2007 között 250–300 párra becsülték. A fészkelőállomány a 2017. évi fészekfelmérések alapján 350–400 párra tehető.

Természetvédelem
Veszélyeztetettnek számít elterjedési területének szinte minden országában, elterjedési területének mintegy 67%-án, mivel élőhely-specialista és nem nagyon képes alkalmazkodni az élőhelyi változásokhoz, továbbá nagyon érzékeny a zavarásra. Az erdők állapotának romlása a fajt veszélyeztető tényezők közül az egyik legjelentősebb a fészkelőterületein. A fekete gólyára rendkívül jellemző a költési területhűség. Megfelelő fészkelőhelyen akár 15–20 évig is költhet, amennyiben nincs zavarás. Ha a fészek elpusztul, jellemzően a közelben választ újat. Igen gyakori ennél a fajnál, hogy a fészek leesik vagy leszakad a fáról. A fekete gólya gyakran foglalja el a számára készített megerősített vagy új, biztonságos fára kihelyezett műfészket, ezért fészkeit figyelemmel kell kísérni és ha szükséges, meg kell erősíteni. A költés megsemmisülését jellemzően a ragadozó emlősök vagy madarak zsákmányolása, az időjárás kedvezőtlen alakulása (erős, viharos szél, jégeső, hosszan tartó esőzés, aszály miatt fellépő táplálékhiány) és az emberi zavarás okozza. A védelmi munka fontos része az ismert fészkek körüli zavaró tevékenységek korlátozása a költési időszakban 300–400 m sugarú körben. A nem megfelelő vízgazdálkodás, a vizes élőhelyek számának, illetve területének csökkenése vagy jellegének megváltozása kedvezőtlenül hat a fekete gólya állományára. Biztosítani kell a táplálkozóhelyül szolgáló vízfelületek folyamatos fennmaradását. A táplálkozóterületen történő gazdasági tevékenységet úgy kell irányítani, hogy amellett a fekete gólyák is megtalálják életfeltételeiket. Az elektromos távvezetékek szigeteletlen oszlopai a ragadozó madarakhoz és a fehér gólyához hasonlóan nagy veszélyt jelentenek a fekete gólya számára is.

Forrás: Kalocsa B. & Tamás E. A. 2022. Fekete gólya. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 312–313.

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása