batla

Hazai elterjedés
Elsősorban a Hortobágy, a Dél-Alföld, a Mezőföld és a Kisalföld vizes élőhelyein, továbbá a Kis-Balatonon és a Nagy-berekben figyelték meg 2014–2018 között. Ebben az időszakban a Nagy-berekben, a Dinnyési-Fertőn, a Kis-Sárréten és a Hortobágyon (Hortobágyi-halastó és Polgári-halastó) voltak biztos fészkelései. Az 1980-as évektől nézve egyes években fészkelt még a tiszalúci gémtelepen, a Tisza-tavon, a tiszaalpári Nagy-tavon, a Péteri-tavon, a Csaj-tavon és a Kis-Balatonon. Halastavakon, nagyobb mocsarakban, lápokban és a Tiszát kísérő ártereken ismertek fészkelései. Fészkét nádra, fűzbokrokra rakja.

Időbeli előfordulás
Jellemzően április és szeptember között, ritkán késő ősszel és télen is megfigyelhetők egyedei. Legkésőbbi, január 12-i megfigyelése kivételesnek számít. Az első tavaszi érkezőt február 28-án figyelték meg. Tojásos fészkeit április 18. és június 12. között találták a Kárpát-medencében.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát 1971–1983 között 1–5, 1996-ban 18–20, 2000–2007 között 1–20, 2015–2017 között 1–12 párra becsülték.

Természetvédelem
A vízmegőrzés fészkelőhelyein és táplálkozóterületein elsődleges cél. Halastavi telepein április és augusztus vége között a vízmélység szinten tartására kell törekedni. Nádasokban lévő telepein a téli nádaratást megfelelő méretű és helyzetű nádfoltok megtartása mellett kell elvégezni. Nádi környezetben lévő telepeinél a vaddisznó állományának felszámolása fontos. Bizonyítottan ütközik légvezetékkel. Az ilyen balesetek kis- és középfeszültségű hálózatok földkábelesítésével teljesen megszüntethetők, nagyfeszültségű vezetékeknél a láthatóság fokozásával mérsékelhetőek.

Forrás: Pigniczki Cs. & Tar J. 2022. Batla. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 324–325.