Ugrás a tartalomhoz

rétisas

Adatok

Magyar név: rétisas

Latin név: Haliaeetus albicilla

Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Aves (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Vágómadáralakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Accipitriformes (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1954

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CITES I., CMS I., CMS II., EU CITES A.

Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.

További információk

Hazai elterjedés
A fészkelési időszakban a legnagyobb sűrűségben a Dél-Dunántúlon, a Duna alsó szakaszán, a Tisza mentén és a Tiszántúlon fordul elő. Korábbi, kedvező állapotban fennmaradt költőhelyeit folyamatosan foglalja vissza. Kedveli a különféle vizes élőhelyek – természetes és mesterséges álló- és folyóvizek – közelségét. Jelentős számban költ a Duna, a Tisza és a Dráva hullámterében, a Kis-Balaton környékén, a dél-dunántúli, erdőkkel övezett mesterséges halastavak közelében. Az alföldek és az alacsony dombvidékek azon területeit részesíti előnyben, ahol a táplálékbőség mellett költésre alkalmas erdőket, fasorokat, facsoportokat talál. Az állomány sűrűsége a Dél-Dunántúlon és a Tiszántúlon – főként a Hortobágy térségében – a legnagyobb, a Duna–Tisza közén és az Északi-középhegység területén a legkisebb.

Időbeli előfordulás
Költési időszaka – a párok összeszokottsága, az időjárás, a zavarások mértéke és a táplálék mennyisége függvényében – januártól júliusig, hosszan elnyúlhat. A megfigyelések száma szeptembertől – a hazai fiatal madarak önállósodása, a tőlünk északabbról és a szomszédos országokból (Szlovákia, Horvátország, Szerbia) érkező fiatal, kóborló madarak előfordulása miatt – nő. A Baltikumból és Lengyelországból főként fiatal egyedek, Svédországból, Finnországból és Oroszországból fiatal és ivarérett egyedek is érkeznek. Mivel az északon fészkelő rétisasok költési ideje később kezdődik, mint nálunk, ezek még február–március hónapban is megfigyelhetőek hazánkban.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A hazai állományról az 1980-as évekig főként csak helyi (Tisza és Duna menti, valamint Somogy megyei) adatok találhatók. Az egységes, országos adatgyűjtés 1987-től kezdődött. Az ekkor 20–25 párra becsült állomány 2007-re 166 párra nőtt. 2017-ben állománya 353 territóriumot foglaló pár volt, amelyből 315 fészkelt is.

Természetvédelem
A Kárpát-medencében jelentős költőállományai Magyarország mellett Horvátországban és Szerbiában vannak. Hazánkban megfelelő vizes élőhelyek és fészkelőhelyek állnak rendelkezésére, ezért a továbbiakban is a faj lassú állományemelkedésére lehet számítani. Állományerősödése a fajra irányuló célzott védelmi tevékenységekkel, a veszélyes mérgek betiltásával, a fészkek körüli – főként fahasználatok miatt indokolt – időbeli és térbeli korlátozásokkal, azaz gyakorlatilag a költések zavartalanságának biztosításával tartható fenn. Jelenleg a mérgezések és a szigeteletlen középfeszültségű villanyvezetékek okozta elhullások a legjelentősebb veszélyeztető tényezők.

Forrás: Horváth Z. 2022. Rétisas. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 380–381.

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása