kormos szerkő

Hazai elterjedés
Kisszámú, ingadozó állománynagyságú, telepesen fészkelő madárfaj, elsősorban az Alföldön. A Hortobágyon nagyobb számban is költött a megfelelő vízborítású években. A Tisza-tavon, a Kis-Sárréten és a Nagy-Sárréten gyakoribb, a Dunántúlon csak ritkán költ a faj.

Időbeli előfordulás
A tavaszi vonulás március végén indul, április vége és május eleje körül tetőzik. Az őszi vonulás augusztusban és szeptemberben zajlik, de szórványosan október közepéig, kivételesen decemberig megfigyelhető. A költő madarak tojásrakása május közepe és június első harmadának vége közé esik.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 500–600, 2003–2007 között 400–1300, 2008–2012 között 100–1400, 2015–2017 között 25–40 párra becsülték. Állománynagyságát erősen befolyásolják az aktuális év felszíni vízborításai viszonyai, ezzel a költésre alkalmas élőhelyek mennyisége.

Természetvédelem
A faj számára a legnagyobb veszélyt a vizes élőhelyek megfogyatkozása jelenti. Ez nem kizárólag az aszályos időszakban történő kiszáradást jelenti, hanem a vízelvezetésből és a helytelen kezelésből eredő élőhely-átalakulást is. Veszélyeztető tényező a fészkelési időszakban végzett hínárkaszálás. Ezt szükség esetén hatósági úton korlátozni kell. A vizes élőhelyek megtartása, természetvédelmi célú árasztások létrehozása (például az árvízvédelmi célú vésztározásra kijelölt pusztákon), valamint költési időszakban a vízszint optimális szabályozása megoldást jelent a faj költőállományának stabilizálására. A vizek elvezetésének tilalma sikeresen megtarthatja a kialakult kolóniákat. Az élőhelyek megfelelő kezelése, elsősorban legeltetése szükséges a növényzet záródásának elkerülése érdekében.

Forrás: Tokody B. & Kiss O. 2022. Kormos szerkő. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 297–298.