gyöngybagoly

Hazai elterjedés
A nyílt élőhelyek madara, az alföldeken és dombvidékeken szinte mindenütt megtalálható. A középhegységi nagy kiterjedésű zárt erdőterületeket kerüli. Magyarországon a legnagyobb sűrűségben a Dunántúli-dombság területéről ismert. Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyékben, a Marcal-medencében, a Fertő-tájon, a Hanságban, a Bácskai-síkon, az Észak-Kiskunságban, a Borsodi-síkon, a Felső-Tisza-vidéken, a Bodrogközben, a Szatmár-Beregi-síkon, a Hortobágyon és a Békési-síkon vannak jelentősebb állományai. A gyöngybagoly a kontinentális Európa területén kifejezetten éjszakai aktivitású madár, előfordulását még célzott éjszakai felmérésekkel is csak korlátozottan lehet megbízhatóan leképezni. Előfordulási valószínűségét növeli a különböző agrárterületek és az azokhoz csatlakozó gyepek nagyobb aránya, valamint az adott terület épületeinek száma. A komplex művelésű területek kiterjedése, az aprófalvas településszerkezet és a legeltetéses állattartás kedvez a faj megtelepedésének.

Időbeli előfordulás
Költőhelyét védelmezi, de nem tekinthető szigorúan véve territoriális fajnak. Állandó madárfaj, bár néhány egyede meglehetősen nagy távolságokra is elkóborol. A monogám párok egész évben a költőhely közelében tartózkodnak. A fészkelő egyedek megfigyelése alapján a fészkelési időszak akár már március közepén is, de jellemzően május elején kezdődik és július végén zárul. Kedvező feltételek között a párok akár 40%-a kétszer is költ egy évben. A fiatal egyedek jellemzően a kirepülést követő 12–16 hét elteltével (augusztus végén, szeptemberben) kezdik kóborlásukat. A szétszóródási folyamat általában október végére befejeződik.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években és 2005–2007 között is 800–1000, 2013–2018 között 340–860 párra becsülték. A természetes állományingadozás nagyon jelentős lehet.

Természetvédelem
A gyöngybaglyok természetvédelmi megítélésén változtat, hogy a rendszertani változások miatt a faj elterjedési területe leszűkült Európára és Afrikára. Állandó faj, így állománya erősen kitett a telelési időszakban elérhető táplálékmennyiségnek, ami magas mortalitást és igen szélsőséges állományingadozásokat okozhat. A faj fennmaradása szempontjából elsődleges a még megőrizhető hagyományos költőhelyek védelme, például templomokban és mezőgazdasági épületekben, illetve új költőhelyek létesítése modern építmények homlokzatán vagy szabadtéri költőládák kihelyezésével. A rágcsálóirtó szerek használatát és a tájszerkezet kedvezőtlen változásainak hatásait – tájfragmentáció, gyorsforgalmi utak építése, intenzifikálódó mezőgazdaság – mérsékelni kell. Épületek padlásterének megnyitásával, költőládák kihelyezésével megtelepíthető. Sok madár válik az autók áldozatává.

Forrás: Klein Á. 2022. Gyöngybagoly. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 388–389.