Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

kereknyergű patkósdenevér

Adatok

Magyar név: kereknyergű patkósdenevér

Latin név: Rhinolophus euryale

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)

Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 250 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS II., EUROBATS

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

 
Testhossz: 4,3-5,8 cm, alkarhossz: 4,3-5,1 cm, testtömeg: 8-17 g
 
 
Hazai elterjedés
Magyarország a kereknyergű patkósdenevér északi elterjedésének határán fekszik, a faj tőlünk északabbra már csak Dél-Szlovákiában fordul elő. Leginkább ezzel az areaperemi helyzettel magyarázható, hogy hazánkban mindenkor a ritkább fajok közé tartozott. A barlangokhoz kötődik, ahol az azonban régen is csupán néhány szálláshelyen tudtak nagyobb állományairól. Napjainkra a hajdani szállások túlnyomó többségéből eltűnt, és kifejezetten ritkává vált. Szaporodó kolóniáit már csak az Északi-középhegység területéről, ezen belül is a Bükkből, az Aggteleki-karsztról és a Rudabányai-hegységből ismerjük. Teleléskor szórványosan előfordul a Mátrában, és kivételesen a Zemplénben is. A Dunántúlon nyári közösségei kivétel nélkül felmorzsolódtak, ide már csak az őszi kóborlás és a telelés során jutnak el kisebb csoportjai és magányos egyedei. Az ország nyugati felén leginkább a Gerecsében találni, a Pilisben és a Bakonyban rendkívül ritkán jelenik meg. Hazánkban kevesebb, mint 10 szaporodó kolóniát ismerünk, és csak 3 mérete haladja meg a 200 példányt. A két legnagyobb közösség 2000 és 3000 példányból áll. Egyetlen jelentős téli szálláshelyéről van tudomásunk, mely az országhatáron is átnyúló Baradla-Domica-barlangrendszerben van, és 2500-3000 állatot számlál. A hazai állomány nagysága valószínűleg nem éri el a 10000 példányt.
 
Élőhely
A kereknyergű patkósdenevér elsősorban a karsztvidékeken fordul elő, mivel természetes körülmények között szálláshelyet kizárólag barlangokban foglal. Néhány esetben felhagyott bányavágatokban is megtelepedik, így napjainkban a karsztvidékeken kívül is előfordul. Kifejezetten kedveli a nagy termekkel rendelkező üregrendszereket. Déli elterjedésű faj lévén, a melegebb szállásokhoz ragaszkodik, szaporodó- és telelőhelyein jellemzően 10-12oC uralkodik. Kivételesen épületek padlásterében is kialakulhat kolóniája (hazánkban egy ilyenről tudunk), de rendkívüli klímaérzékenysége miatt csak abban az esetben, ha a szálláshely teljes mértékben barlangszerű adottságokkal rendelkezik.
 
Életmód
A szállásokon az egyedek gyakran más melegigényes denevérfajok társaságában, leginkább patkósdenevérekkel (Rhinolophus ferrumequinum, Rh. hipposideros), illetve közönséges (M. myotis), hegyesorrú (M. blythii) és csonkafülű (M. emarginatus) denevérekkel együtt találhatók. Teleléskor általában nagy csoportokban fordul elő, de ritkán magányosan is találjuk. Az egyedek minden esetben különállóan függeszkednek a mennyezeten; nagyobb tömegben szorosan helyezkedhetnek el, azonban ekkor is kerülik a közvetlen testkontaktust. A telelő állatok jellegzetessége, hogy a szárny egyáltalán nem, vagy csak részben borítja be a testet. Téli álma a többi hazai patkósdenevér fajtól eltérően rendkívül felszínes, az állatok már egy kisebb zavarásra (pl. rövid megvilágítás) is nagyon rövid időn belül mozgolódni kezdenek. Ritkasága és veszélyeztetettsége miatt rendkívül kis számban jelölt faj, így nagyon keveset tudunk vonulásáról. Az mindenesetre bizonyos, hogy a szaporodó- és telelőhelyei között nem tesz meg jelentős távolságokat. A hazai visszafogási adatok alapján csak igen kicsi, néhány km-es elmozdulást lehetett kimutatni. Gyűrűzéssel igazolt távrepülési rekordja Európában mindössze 134 km. Az eddigi egyetlen ismert külföldi vonatkozású hazai gyűrűzési adatunk egy Somodiban (Drienovec) jelölt példány megkerülése a kb. 40 km-re fekvő Rudabányán, mely a magyar és a szlovákiai szállások kapcsolatát igazolja. Feltételezhető, hogy a hazai állomány szlovákiai (pl. Domica), illetve a bükki és az aggteleki-karszti barlangokba vonul telelni.
 
Természetvédelmi megítélés
Az állományok nagysága teljes elterjedési területén drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben, aminek eredményeként populációi feldarabolódtak, és egymástól elszigetelődtek. A folyamat különösen intenzív az elterjedési terület peremi részein. A drasztikus állománycsökkenést hazánk területéről is egyértelműen igazolták. A kereknyergű patkósdenevér napjainkban hazánk és Európa egyik legveszélyeztetettebb emlőse.
A hazánkban ismert természetes szálláshelyek többsége legjelentősebb barlangjainkban van, melyek intenzív turisztikai hasznosítás alatt állnak. A bányákban lévő állományok nagyobb része is súlyosan veszélyeztetett, mivel a járatok fenntartása folyamatos karbantartást kíván. A járatok beszakadása mellett, a tárnákban felhalmozódó gázok szintén komoly veszteségeket okoznak. Különösen aggasztó, hogy az ismert hazai állomány túlnyomó része 2-3 nagy kolóniában összpontosul, melyek kivétel nélkül nagyon veszélyeztetett helyen élnek. A faj veszélyeztetettsége miatt a kisebb barlangokban élő, néhány tucat példányból álló állományok megőrzése is felértékelődik. A kereknyergű patkósdenevér – a hosszúszárnyú denevérhez hasonlóan – igen érzékenyen reagál a legkisebb zavarásra telelése során, így a figyelmetlen téli barlanglátogatók súlyos károkat okozhatnak.
Természetvédelmi szempontból központi jelentőségű, hogy a faj kis terjedési képességgel rendelkezik, így természetes úton csak nagyon korlátozottan képes visszatelepülni oda, ahonnan egyszer kipusztult.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása