Ugrás a tartalomhoz

tavi denevér

Adatok

Magyar név: tavi denevér

Latin név: Myotis dasycneme

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)

Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 100 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS II., EUROBATS

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

 
Testhossz: 5,5-6,7 cm, alkarhossz: 4,3-4,9 cm, testtömeg: 12-20 g
 
Hazai elterjedés
A tavi denevér Magyarországon sík és hegyvidéken egyaránt megtalálható. Életmódjából adódóan leginkább nagy folyóink (Duna, Tisza, Dráva), ezek mellékfolyói (pld. Körösök, Maros), és nagy tavaink mentén élnek állományai. Az őszi nászidőszak, valamint a telelés ideje alatt a hegyvidékeken (pld. Bükk, Mecsek) barlangoknál is megtalálható. Az előfordulási adatok ismeretében úgy tűnik, hogy hazánkban a faj nyári elterjedésének súlypontja a Duna–völgy alsó részére (Gemenc, Béda-Karapancsa) és a Közép-Tisza térségére esik.
 
Élőhely
Magyarországon elsősorban nagyobb kiterjedésű vízterületek közelében találhatjuk meg. Megtelepedésének azonban csak egyik feltétele a táplálkozó területként használt vízfelület, ugyanolyan fontos a megfelelő szálláshelyek megléte is. A szaporodási időszakban nagy kolóniákba tömörülő nőstények szálláshelyként elsősorban épületek (leginkább templomok) padlását és idős vízparti erdők faodvait használják, de esetenként barlangokban is előfordulhatnak. Épületlakó kolóniái is általában vízparti, vízközeli településeken vannak. Alkalmilag használhatnak madárodúkat, hídszerkezeteket, bányákat is szállás gyanánt. Magyarországon a legnagyobb ismert kolóniája egy Körös-menti templom padlásán 2000 példányból áll. A téli hibernációs időszakban Nyugat-Európában elsősorban barlangokat keres fel, de bányákban, bunkerekben is megtalálták. Magyarországon valószínűleg faodvakban is áttelel, mivel a széleskörű téli barlangi ellenőrzések ellenére is csak kis számban találhatók meg példányai. Míg Európa sok részén elsősorban épületlakó fajnak tartják a tavi denevért, addig Magyarországon erdei, faodvakban élő állományai a jelentősebbek. Ennek oka lehet, hogy ártéri erdeinkben még – bár egyre kisebb számban– megtalálják azokat az idős füzeseket, melyek például Hollandiában, Németországban már hiányoznak.
 
Életmód
A nőstények szülőkolóniákba tömörülnek, melyek nagysága odúlakó kolóniák esetében néhány tíz (száz) egyed, de épületlakó kolóniák esetében több száz (ezer) is lehet. Az idős hímek különálló kisebb kolóniákba állnak össze, vagy magányosak. A kolóniák általában augusztus elején-közepén bomlanak fel, és ekkor indul meg a vándorlás a nászbarlangok felé. A nyári és téli szálláshelyek (és nászbarlangok) közti kapcsolatot gyűrűzéssel sikerült bizonyítani a Középső és Alsó-Dunavölgy és a Mecsek barlangjai, valamint a Tisza és a Bükk között. Az Európában ismert leghosszabb vándorlás 350 km volt, de hazánkban is megtesznek akár 150-200 km-t is. A vonulás feltételezhetően mindig valamilyen vízfolyás (folyó, patak) mentén történik. Egy-egy frekventált barlangnál egy nagyobb régió tavidenevér-állománya gyűlhet össze, a Mecsek esetében ez a Dél-Dunántúlt jelenti. Az állatok egy része a hegyvidéki barlangokban telel át, de a párzás után valószínűleg sok példány visszatér a nyári szálláshelyekre, az árterekre és ott vészeli át faodúban, épületekben a telet. Ennek oka elsősorban az árterek kiugróan magas rovarkínálata lehet, mely a zsírtartalékok felhalmozása révén javíthatja a téli túlélés esélyét. A téli álom október közepétől márciusig tart. Barlangokban legtöbbször magányosan, vagy néhány példányos csoportban fordul elő, az esetek túlnyomó részében repedésekbe húzódva. Röpte gyors és egyenes, néha kissé hullámvonalú, és nem olyan „zegzugos”, mint a vízi denevéré. Vadászata során akár 35 km/órás sebességgel is repülhet. Külföldi vizsgálatok tanúsága szerint táplálkozása közben 16 km-re is eltávolodhat a szálláshelyétől.
 
Természetvédelmi megítélés
Nyugat-Európai állományai szigetszerűek, sérülékenyek, több helyről ki is pusztult. Hazai állománya, bár néhol stabilnak tűnik, összességében szintén veszélyeztetett. Ennek oka élőhelyeinek beszűkülése, megváltozása, a természetes ártéri erdőtársulások gyors eltűnése, annak nemesnyár és nemesfűz állományokkal történő cseréje, a szálláshelyként funkcionáló épületek felújítása. A jó állapotú természetes élőhelyek szigetszerű elhelyezkedése következtében a tavi denevér elterjedése szintén szigetszerűvé vált. Ez fokozza a faj hazai állományának sérülékenységét. Jelenléte és szaporodása mindenképpen természetes, természetközeli állapotokat jelez. Védelme érdekében gyökeresen meg kell változtatni az erdőgazdálkodási gyakorlatot, a vízparti idős, gazdaságilag értéktelen füzeseket kiemelt oltalomban kell részesíteni. Épületlakó kolóniái esetében el kell kerülni az élőhelyek jelentős átalakítását, a berepülő nyílások lezárását. Telelő állományát az egyre fokozódó barlangi turizmus, barlangászat veszélyeztetheti.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása