Ugrás a tartalomhoz

nyugati földikutya

Adatok

Magyar név: nyugati földikutya

Latin név: Nannospalax leucodon

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Rágcsálók (rend)

Szűkebb kategória, latin: Rodentia (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1974

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

További információk

 
 
Testhossz: 19-27 cm, farokhossz: 0,0-0,2 cm, testtömeg: 140-220 g
 
Hazai elterjedés
Egykor szinte az egész Kárpát-medencében honos volt, és száz évvel ezelőtt még a Dunántúlon is voltak ismert lelőhelyei. A második világháborút követő évtizedekben még megtalálták Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. A földikutya bizonyított előfordulásai ma már azonban csupán Hajdú-Bihar (Hajdúhadház, Hajdúbagos, Debrecen-Józsa), Pest (Bugyi), Bács-Kiskun (Kunadacs) valamint Békés megyéből (Battonya) ismertek.
 
Élőhely
Általában löszös, löszös-homok talajú, sztyepterületeken él. A zárt erdőségeket, a mocsarakat kerüli, noha egyes túlélő állományai helyenként nedves, ligetes peremterületekre szorultak. Esetenként kiskertekbe is behúzódik, ahol korábban ártevőként tartották számon.
 
Életmód
A földikutya életének döntő részét a földalatti járataiban tölti, csak nagyon ritkán jön a felszínre. Lent a sötétben, kitűnő szaglása, kiváló hallása és a föld mágneses terének érzékelése révén tájékozódik. A föld alatt készített járatrendszerét kamrák, a fészek és az ürülékgödrök alkotják. Az állandó járatok kemény, kötött talajban a felszín közelében, 10-15 cm mélyen haladhatnak, ellenben laza talajban – főleg a fészek közelében – 150-180 cm mélyre is lehatolhat. Az ideiglenes, vagy táplálkozó-járatok a talajfelszín alatt pár cm-rel vannak, rendszerint kanyargósak, szabálytalanok. Ezen járatok az állandóakból nyílnak, de használat után az állat esetenként eltömi őket. Egy-egy példány akár több mint száz méteres járatrendszert készít, s mivel az állat magányos életet él, mindegyiküknek külön-külön járatrendszere van. A felesleges földet a vakondéhoz hasonló túrások formájában a felszínre tolja. Ezek a túrások szélesebbek és magasabbak a vakondénál. A tetejükön földhurkák vannak, és a szomszédos túrások egymástól távolabb találhatóak, mint a vakondtúrások esetében.
 
Természetvédelmi megítélés
Hazánk egyik legveszélyeztetettebb gerinces faja. Nagy jelentősége van élőhelyei kiemelt védelmének. Sajnos ma még nem áll valamennyi élőhelye természetvédelmi oltalom alatt. Állománycsökkenésük oka sajnos nem teljesen ismert, valószínűleg egyik fő oka az élőhelyeik megváltoztatása (pl. beépítés vagy felszántás). Amennyiben sikerül még töredék állományokat találni, tekintettel a faj nagyfokú genetikai variabilitására, azok azonnali és szigorú védelme szükséges. Emellett fontos a mikro-populációk esetleges növekedési lehetőségének biztosítása, vagyis az élőhelyfragmentumok és környéki szántók visszagyepesítése.
Tekintettel a faj kiemelkedő természetvédelmi értékére, a faj megőrzése a hazai természetvédelem egyik legfontosabb feladata. Ennek érdekében készül a faj megőrzési terve.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása