Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

magyar tölcsérzuzmó

Adatok

Magyar név: magyar tölcsérzuzmó

Latin név: Cladonia magyarica

Tágabb kategória, magyar: Tömlősgombák (törzs) - zuzmók

Tágabb kategória, latin: Ascomycota (phylum) - lichenes

Szűkebb kategória, magyar: Cladoniaceae (család)

Szűkebb kategória, latin: Cladoniaceae (familia)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 2005

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 9. melléklet

További információk

Jellemzés:
A telep a felálló podéciumokból és az elterülő altelepből álló kettős jellegű növekedési formát mutat. Podéciumai a bokros telepű zuzmókhoz sorolják, altelepe a lombos telepű zuzmókra emlékeztet. A podéciumok (10–)16–17(–22) mm magasak, fehéresszürkék, nedvesen szürkészöld színűek, tölcsér alakúak, alapjukon 2–4 mm átmérőjűek, felfelé (3–)4–5(–8) mm-re szélesedők, a tölcsér karimáján néha másodlagos podéciumokkal sarjadzóak. A tölcsérek külső és belső felülete is (1,5–)2(–5) × (0,5)1–1,5(–2) mm-es, felül zöld, alul fehér pikkelyekkel borított. Az altelepi pikkelyek mérete (3–)5–6(–10) × (1–)2–3,1 mm. Kezdetben körkörösen, később szétszórtan helyezkednek el, felállóak lesznek, fonákukkal felfelé fordulnak, száraz állapotban felső felszínük begöngyölődik, csak nedvesen válik láthatóvá élénk zöld, olajzöld, olajbarna színe. Az apotéciumok a tölcsér karimáján helyezkednek el, színük a halványtól a sötétbarnáig terjed. Az aszkospórák egyszerűek, színtelenek, ellipszis vagy tojásdad alakúak, 12–14 × 3,5 μm méretűek. A piknidiumok fiatal apotéciumra emlékeztetnek, többnyire a tölcsér szélén ülnek, néha a podéciumot borító pikkelyeken is előfordulnak, 0,2–0,5 mm átmérőjűek. A konidiumok (piknospórák) 7–9 × 1 μm méretűek, enyhén ívelt orsó alakúak. A telep Pd+ vörös, K+ sárga, UV+ kékesibolya színreakciót mutat zuzmóanyag-tartalmának (atranorin, fumár-proto-cetrársav) megfelelően.

Felismerhetőség:
A jellegzetes tölcsér alakú podéciumos növekedési forma több Cladonia fajra jellemző, azonban a tölcséreket kívül-belül borító pikkelyek már terepen felismerhetővé, az atranorintartalommal (K+ sárga reakció) együttesen pedig egyértelműen azonosíthatóvá teszik.

Növekedési forma:
Kettős jellegű: podécium + altelep.

Élőhely:
Talajlakó zuzmófaj. Elsősorban homoki gyepekben, kisebb részben sziklagyepekben fordul elő.

 
Elterjedtség:
Kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő. Ezen belül elsősorban az Alföldön elterjedt. Korlátozott elterjedési területén (pannon endemizmus) közepesen gyakori faj. Újabban külföldi szerzők endemikus voltát kétségbe vonták (LITTERSKI és AHTI 2004).

Veszélyeztetettség:
Feltűnő, különösen esztétikus, könnyen begyűjthető talajlakó zuzmó, az alföldi természetes vegetáció visszaszorulásával areájának szűkülése miatt kerülhet veszélybe. Bolygatott talajon telepei elpusztulnak, visszatelepedése a lassú telepfejlődés miatt nehézkes.

A védettség egyéb indoka(i):
Locus classicusa hazánkban található: Magyarországról leírt faj, amely a Kárpát-medencén kívül nem található meg.

Forrás: Mikológiai közlemények Clusiana Vol. 45. No. 1-3. (2006)
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása