Dunaszentgyörgyi-láperdő Természetvédelmi Terület

A Sárköz északi csücskében elterülő, a valamikori Duna-mederből lefűződött, mára már jelentősen feltöltődött morotva maradványa a Dunaszentgyörgyi-láperdő. A folyószabályozás időszaka előtt itt az év nagy részében igazi mocsári, vízi világ volt. Ma két jelentősebb csatorna határolja: a Csámpai-patak és a Dunaszentgyörgyi-mellékcsatorna, melyek szabályozzák vízháztartását, vízkészletét. A terület növényzetét csatornaszegélyi égeresek, magassásos-kékperjés foltok, fás legelők, fűzmocsarak és fűzlápok, nádasok, mocsári magaskórósok, magas füvű kaszálók természetes mozaikjai alkotják. A változatos termőhelyek következtében flórája is igen gazdag, eddig 17 védett növényfaj került elő. A legértékesebb közülük a békaliliom, a tőzegpáfrány, a fekete galagonya, vagy a kisfészkű aszat. A nedves élőhelyeken előforduló kétéltűek (pl. dunai tarajos gőte, barna ásóbéka, mocsári béka, zöld varangy), és hüllők (pl. rézsikló, mocsári teknős, fürge gyík, zöld gyík) száma is jelentős. A fokozottan védett haris és kerecsensólyom is költ a területen, 2011-ben pedig fészket rakott az első fekete gólyapár is.

A Duna-völgy természetes vegetációja jelentősen visszaszorult, így a láperdő megőrzése nagyon fontos természetvédelmi célkitűzés, ráadásul a terület a Natura 2000 és a Duna-menti zöld folyosó hálózat részét is képezi. A Sárközt mára szinte kizárólag mezőgazdasági művelés alatt álló szántóföldek jellemzik, a láperdő a térség kiemelkedő jelentőségű, egyik utolsó zöld szigete.

Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság