Körmendi-kastélypark természetvédelmi terület

Adatok

Törzskönyvi szám: 68/TT/58

Megye: Vas

Település: Körmend

Védettségi szint: országos jelentőségű, egyedi

Védelmi kategória: természetvédelmi terület

Kiterjedése: 37,76 hektár

Ebből fokozottan védett: 0 hektár

Hatályba lépés éve: 1958

A védett természeti terület által érintett földrészletek listája

Terület elhelyezkedése

További információk

A kastélypark helyén a XVII. században gyümölcsös- és méhészkert állt, melyet 1735-re barokk kertté alakítottak át. A jelenlegi kastélyparkkal közel azonos területű fácános-kertet 1750. tájékán hozták létre, nyílván felhasználva a természet adta lehetőségeket, a keményfás ligeterdő spontán megjelenő újuló fajait is segítve, illetve biológiai építőkőként használva. Ifj Batthyány Lajos gróf az 1770-es évek vége felé franciás jellegű barokk kertté kezdte átalakítani a fácános-kertet. A XVIII. század végén a különböző stíluskorszakok egybefonódását lehetett tapasztalni, ahol a barokk nyesett sövények, allék, gloriett mellett a szentimentális kert jegyei is megjelentek, mint a pásztorkunyhó, szobrok, stb. Az 1810-es évekre a kastély és melléképületeit követően befejeződött a park angolkertté alakítása is. A XIX. század elején szabálytalan útrendszereket, nagy kiterjedésű gyepfelületeket létesítettek. A későbbiek során is számos kisebb változtatáson esett át a Várkert, bár jellege már nem módosult. E hatalmas és szépen karbantartott, először francia-, majd angolkert állapota a második világháborút követően romlott, az emberi hatások mellett elsősorban a talajvízszint változása és ennek következtében az idős fák rohamos pusztulása következtében. A tájképi kertnek tekinthető „várkert” értékét a Rába-ártér gyertyános-kocsányos tölgyeseinek évszázados tanúfái, a különösen terebélyes, idős platánfája, több mint száz éve telepített lombfái (vasfa, tulipánfák, bükk változatok, stb.) mellett, természetközeli állapota miatt gazdag, de egyébként nem különleges, az ártéri ligeterdőkhöz kötődő állatvilága adja.

A kastélypark története

A mai kastélypark helyén a 17. században gyümölcsöskert állt, ahol alma-, körte- és szilvafák között méh-kasok álltak, a sétányokat valószínűleg szőlőlugasokkal futtatták be. A veteményeskertben termelték meg a vár konyhája számára szükséges zöldségeket. Az 1724-ben készült 5. sz. kép alapján a kert a kastélyt körülvevő vizesárok keleti oldalán, a Rába árterületén helyezkedett el. A kertet fasor keretezte, a kelet–nyugati tengelyű út a területet három-három parterre osztotta. A kastély nyugati oldalán lévő építmény valószínűleg az üvegház volt. Koppány Tibor szerint a barokk kert 1735-re már készen volt, és építőjeként Johannes Achim udvari kertészt nevezi meg. A kor szellemének megfelelően átépítették a kastélyt, betemették a vizes árkokat. A kert északi végében elhelyezett üvegházakban narancsfákat tartottak, melyeket nyáron az üvegházak elé szabályos rendben helyeztek ki. Az orangerie-k és a kastély között és a kastélytól délre partert alakítottak ki. Valószínűsíthető, hogy a keleti oldalon is hasonló virágágyak voltak, de azok elhelyezkedését nem ismerjük. A barokk kertek elengedhetetlen része volt a kert súlypontjaiba elhelyezett díszkút vagy szökőkút. Valószínűleg a kertben is állt egy ilyen jellegű építmény. Bél Mátyás Vas megyéről szóló írásában így emlékezik a kertre: „Kertjeit a gróf a legritkább fajta aranyló almafákkal, citromcserjékkel, valamint Taba arabica fácskákkal és más egzotikus, különlegesen ritka termést és virágot hozó fákkal telepítette be. Ezek ápolására üvegházakat építtetett.”
Az üvegházak az északi kapu mellett voltak.
A jelenlegi parkkal közel azonos területű fácános kertet 1750 tájékán építették. A kastély épülete körüli partereket gyepes parterek követték, majd fasorok vezettek a vadaskertbe. A barokk kertben már meglévő kelet–nyugati tengely meghosszabbításával együtt egy merőleges főtengelyt építettek ki. Az így kialakított négy fő területet újabb utakkal vágták keresztül. A kert közepén, az allék találkozásában, valamint az alsóbb rendű csomópontokban kör alaprajzú tereket alakítottak ki, melyekben szobrok állhattak. Gróf Batthyány Lajos nádor halála után unokája, ifj. Batthyány Lajos a fácános kertet franciás jellegű barokk kertté kezdte átalakítani az 1770-es években.
A park építményeit ebből a korból nem ismerjük, de egy későbbi – 1777-es – kertépítési utasítás szerint a kert közepén egy gloriett állt. Batthyány Lajos antik istenek ligetévé igyekezett formálni a kertet. A részleteket Rieger főkertész, Budai Pál kertész és Chevreux hercegi építész dolgozta ki. A legjelentősebb változtatás az volt, hogy a terület egyharmadával növelt parkot az akkori korszellemnek megfelelően tájképi kertstílusban bővítették tovább. A régi részeket ezzel egyidőben rendbe hozták, kitisztították a tengelyeket, a gyertyánsövényeket újranyírták, a gyepsző-nyegeket elegyengették.

A feladatokat pontokba szedett leírás határozta meg: 1.) a kastély keleti oldalán lévő két nagy partert gyepessé kell átalakítani, 2.) a gyertyánsövényeket növényfallá kell nyírni, 3.) az útkereszteződéseket ki kell tisztítani, 4.) el kell távolítani minden aljnövényzetet, 5.) az elvadult részeket ki kell irtani, 6.) a fiatal fenyők helyére mértani rendben vadgesztenye-sorokat kell telepíteni, 8.) a kert kijelölt helyeire rózsát és virágzó bokrokat kell ültetni. A főtengelyt kísérő gyertyán lugasok bejáratánál helyezték el a két szerelmespárt ábrázoló szoborcsoportot (Vertumnus és Pomona, Flora és Zephyrus), a kert középpontjában pedig vázákkal körülvett gloriett helyezkedett el. Templomot kapott a kertben Flóra, a tavasz és a virágok istennője, a pásztoristen Pán, akinek temploma a kert mélyebb részén, egy dombon állt, patakkal körbevéve. A Rábától nem messze a Nimfák fürdője állt, közelében Nimfa-oltárral. A park egyes pontjait görög-római istenek és mitológiai alakok jelölték meg. A parkban állt még Merkur, Jupiter, Neptunus, Gaia szobra is. Batthyány Lajos szabadkőműves volt, a szobrok valószínűleg a szabadkőműves jelképrendszernek voltak megfeleltetve. A szobrokat Johann Martin Fischer bécsi akadémiai szobrász készítette. Ugyancsak a szabadkőműves szimbolikához igazodva a felvilágosodás filozófiájának megfelelően a kastély ura a Csend allé (Allée Still), a Filozófusok sétánya (Philosophen Gang) kialakítását határozta el, és templomot akart emelni a Természetnek (Tempel der Natur), a Társadalomnak (Temple de Societé) és a Szükségszerűségnek (Tempel der Noth).
A mitológiai alakokkal berendezett kertbe elhelyezte a költők atyjának, Homérosznak portréját és emlékoszlopot állíttatott Cicerónak. A harmadik emlékművet egy kortárs svájci költőnek, Salomon Gessnernek (1730–1788) szentelték 1786-ban. Gessner költői világában a természet és a táj főszereplővé léptek elő, s emberi érzelmek kifejezői lettek. „Az ott lakók valódi, mélyem átélt érzelemmel töltik meg a tájat, s ez az érzékenység egy modern polgári világfelfogás előkészítőjeként hatott.” Az emlékkövet Csehy József barátja, Kazinczy Ferenc kérésére rajzolta és írta le 1807-ben: „Ez a monumentum a kertnek déli részén van, a melly oldalát a Rába mossa. Egy berekbe vezet a nyom nyír, kecskerágó, bodzafa, kányafa, mogyoró és somfa bokrok közzé. Egynéhány vén görbe mocsár tölgyek is állanak közbe. A lapos’ méllyében egy kis patak foly… Általkelvén a patakon, ’s feltérvén a park dombosságára, megtalálhadd Gessner’ monumentumát. Egy mohos tölgy, és sűrű bokrok váédelmezik. A vigyáztalan sétálónak nem áll úttyában, de a szemes fürkésző reá akadván örül, visszagondol érzékenyen az arany időkornak édes költőkére… A monumentum’ formáját az idezárt rajzolatban igyekeztem kiadni… Az ón tábla en bas relief múlatozó kisded faunokat és gyermekeket mutat, kik pásztori muzsika szerszámokkal játszanak… A monumentum materiája homok kő… Mellette két kerti szék készítetett…”

1788-ban Stephan Fontebach körmendi kőfaragómester padokat és asztalokat faragott a kert kijelölt tizenöt pontjára, és 23 darab kőgömböt a kínai bálványfa alá.
1795-ben 52 féle egzotikus fát és cserjét hozattak Aschaffenburgból. Így többek között keleti és nyugati platánt (Platanus occidentalis), tujaféléket (Thuja sp.), amerikai borókát (Juniperus virginiana), szivarfát (Catalpa bignonioides), nyugati ostorfát (Celtis occidentalis), simafenyőt (Pinus strobus), szomorúfüzet (Salix babylonica), jegenyenyarat (Populus nigra ’Pyramidalis’), vasfát (Gymnocladus dioicus), tulipánfát (Liriodendron tulipifera). Az új növényfajokból mindösszesen 480 darabot rendeltek. Ezzel az angolkert kapott nagyobb hangsúlyt a kertben.
A 18. század végén a különböző stíluskorszakok egybefonódását, egymásmellettiségét lehetett megfigyelni. A barokk jellegű nyesett sövények, allék és gloriett mellett megtalálható volt a szentimentális kert elemei, mint például a pásztorkunyhó, a szobrok stb.
Vályi András így ír a parkról 1796-ban Magyarországnak leírása című művében:
„Nevezetesíti, sőt újj fénynyel eleveníti e’ Mezõ Várost, a’ meg újjíttatott Vár, mellyben Hertzegi szobák, és igen jeles festések készültek leg közelebb, nem külömben az ángliai ízléssel készûlt igen szép kert, melly a’ nézőt külömbféle gyönyörködtető szemlélgetések által mintegy újj életre emeli. Én valóban soha el nem felejtkezhetem arról a’ reggel nem merénylett különös érzékenységekbe hevült magános sétállásomról, mellyet e’ kertben érzettem 1795dik esztendőbéli útazásomban; ’s nem tatóztathattam magamat, hogy minden részeit meg ne vizsgállyam, mellyeknek le festése tzélomtól meszsze el vonna, ’s annyival inkább szükségtelennek véllem, mivel a’ Magyar Országi nevezetesebb épületeknek rajzolattyai között ez egy nevezetes helyet foglal, és akkor szemlélhetőbbé, ’s nyilván valóbbá válik… de vidékje igen szép, levegője jó, ’s határja Rába, és Pinka vizek által nedvesíttetik; amaz a’ hertzegi ditső kert mellet foly el. Ékesíti továbbá az újj töltött út is, melly Egerszeg felé vezet, és imitt amott élõ fákkal díszellik. ”

A 1798 és 1810 között Chevreux utódja, Franz Wojta átépítette a kastély- és a melléképületek egy részét. Ekkor került sor a kastély konyhakertjében lévő üvegház átépítésére is. Az építményt 1809-ben nevezték el ananászháznak. A kastély átépítésének befejezése után a park angol kertté alakítását fejezték be. Ekkorra az Aschaffenburgból hozatott fák már nagyra nőttek, további fák és cserjék elültetésével, metszésekkel alakult ki a tájképi várkert. 1810-ben helyezték el az obeliszket, új kerti elem a Tanplatz a bormérőhajlékkal. A barokk tengelyekből megmaradt a kastélyra merőleges és az azzal párhuzamos főtengely, ezek középpontjában áll az obeliszk. Az obeliszk kastély felé eső oldalának alsó részén bronz dombormű volt a három gráciával, az építmény tetején fiait saját vérével etető pelikán van, a Batthyányiak címerállata. A túloldalt egy feliratos tábla látható – 1991-ben készített másolat, melynek felirata: „herczeg Batthyáni Lajosnak magyar ország nádorának – herczeg Batthyáni Károlynak tábornagynak – herczeg Batthyáni Ádámnak táborszernagynak – herczeg Batthyáni Józsefnek magyar ország prímásának – hálaemlékül kegyeletből – herczeg Batthyány Lajos megkezdé – fia herczeg Batthyáni Fülöp bevégezé.”

1808-ban állították a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia mészkőből készült emlékművét, az obeliszk előtti tisztás északi oldalának közepe táján. Az emlékmű felső élének közepén jelvény vésete, alatta bronz plakett: „A hazáért mindhalálig M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémia 1808” felirattal. A későbbiekben további emléktáblákat helyeztek el. Az emlékmű déli oldalán az alábbi felirat olvasható:
„Utoljára ezen a réten avatta fel a ludovika akadémia a gyalogos és a gyors fegyvernem hadnagyait 1944. nov. 15. emelte az évfolyam 1945.” Alatta bronz betűkkel: „A haza mindenek előtt.” Az emlékmű északi oldalára két márványtáblát helyeztek egymás alá. A felső tábla szövege: „Hősi halottaink” 13 hősi halott nevét sorolja fel, melyet a „Dicsőség a hősöknek” zárófelirat követi.
A 19. század elején a várkert délkeleti sarkába gyümölcsöskertet telepítettek. Az útrendszert is átalakították, a szabálytalanul kanyargó utak között nagy gyepes felületeket alakítottak ki.
1821-ben Carl Wessely főkertésztől Franz Feissner vette át a park kezelését. Ekkor már lényeges változás nem történt. A Rába partján „gömbölyű fedett üléseket” helyeztek el, melyekről még tervrajzok is maradtak fenn.

Fényes Elek 1836-ban kiadott Geographiai művében így ír a kastélyról és a parkról: „De legnagyobb ékességére szolgál még is a’ herczeg Batthyáni’ pompás várkastélya, ‘s az ehez tartozó csínos izlésű, – 95 holdra terjedő kertje. A’ kastélyban nézésre méltó: a’ ritka szépségű fegyvergyűjtemény, és a’ modell kabinet, hol számos épűleteket, hidakat, erőmíveket ábrázoló modellek tartatnak. A’ kertnek, melly egyéberánt a’ herczeg nemes szívűségéből a’ köznépnek is nyitva áll – fő részei ezek: a’ szép parterre; a’ virágos kert; a’ növevény kert, 2 nagy narancs és 1 ananas üvegházakkal; a’ gyümölcsös, ‘s végre a’ fa oskola, mindennémű kül és belföldi fákkal, csemetékkel Közepén pedig a’ fő alléeban áll a’ 105 lábnyi magas obelisk, melly úgy van helyheztetve, hogy minden allééból látható légyen.”

1843-ban a herceg rendeletére az idegen földről származó növényeket kitáblázták. Ugyanebből az évből származó adat szerint megszüntették az ananásztermesztést, a várkert délkeleti sarkában lévő gyümölcsöskertben őszibarackot kezdtek el termeszteni. 1851-ben leégett a fából épített és fazsindellyel fedett remetelak, ezzel az utolsó barokk kori építmény tűnt el a parkból. A 19. század közepétől a virágkertészetet fejlesztették. Az 1870–1880-as évektől szinte semmilyen változtatás nem történt. A tájképi kert fenntartását az uradalmi erdészet végezte, ennek székhelyéül építették fel a kert északkeleti sarkában lévő erdészházat. A kastély körüli területet az ekkor már önállóan működő kertészet kezelte és tartotta fenn jelentős mennyiségű, eladásra szánt növény termesztésével. A 19. század közepén Fényes Elek geográfiai szótárában így ír a parkról: „Ékességére szolgál hg. Batthyány Filep pompás várkastélya, a hozzá tartozó 95 hold terjedelmü igen szép angolkerttel, melly a herczeg szívességéből a közönségneg is nyitva áll.” 1899-ban a Kertészeti Lapokban Patak Gyula cikke jelent meg: „Közel a Rába partjához egy igen szép tó van két szigettel, öt áthidalással…”, valamint megemlíti az obeliszket, a Zephyr és Flora és Vertumnus és Pomona szobrokat. Részletesen ír a fákról: „Flóra elmereng a kastély előtt lévő almafa nagyságú Magnoliákon, melyek fehér, piros, lilaszínű virágaikkal megrakottan néhány óriási Gymnocladust környékeznek, hátrább balra Taxodiumok, Taxusok, Buxusok szélednek a virágágyakig, melyek kedves harmoniával váltakoznak alakban, szinben. Itt 24 darab egy öl magasságú, kehely alakú, ércből készült virágtartó van ízlésesen elhelyezve és feldíszítve. Jobbra Pinus strobusok oly példányokban, melyeknek mását nem láttam e szép hazán,…” Ugyanebben a cikkben beszél a kert egyre romló állapotáról. Lebontották az üvegházakat, a növények nagy részét Bécsbe szállították, a többit Vépre adták el. A kert többi része is elhanyagolt.

1928-ban rendbe hozták a rózsakertet, restaurálták az obeliszket. Egészen az 1940-es évekig vadászatok is folytak a park területén, a második világháború kitöréséig még 12–17 őzet számolnak meg a kertben. Ekkor a park kátrányozott deszkakerítéssel körbe volt zárva. A park közel egyötöd részét megnyitották a nagyközönség előtt. Ezen a részen volt két teniszpálya, valamint a Rába partján a Club és a csónakház. A Clubház előtti téren virággruppok között fehérre festett asztalokat és padokat helyeztek el.
A márványterem sarkától 80–100 cm magas drótkerítés választotta el a két részt, az elzárt területre a hercegi családon és az alkalmazottakon kívül csak engedéllyel lehetett bemenni. Az északi kaputól a klubkertig vezető út két oldalán vadgesztenye fasor volt. A tórendszerben volt a „Szerelmesek szigete”. Ekkortájt alakították ki a park délkeleti részén a gyümölcsöst. Itt a lakosság és a hercegi konyha részére a konyhakerti növényeket is termesztettek.
A második világháborút követő változások hatására az eredetileg 80 ha területű Várkert több mint felét más célokra használták fel. Napjainkban csak 36,9 ha mondható igazán Várkertnek.

Forrás: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság