gyurgyalag

Hazai elterjedés
Országszerte elterjedt, meglehetősen gyakori költőfaj. Megtelepedésében a szűk keresztmetszetet a fészkelőhelyek jelentik. Bár előnyben részesíti a nyílt élőhelyeket és kerüli az erősen cserjés, az erdős és a beépített területeket, sokkal fontosabb számára, hogy a fészkelőüreg kiásására alkalmas lösz- vagy homokfal, partfal legyen. Megtelepszik homok- és agyagbányákban, löszmélyutak oldalában, ritkán töltések oldalfalában, útpadkában, alkalmanként szinte sík talajfelszín egyenetlenségeiben is. Újabban építkezéseken az alapnak kiásott gödrökben is megjelenik. A Duna–Tisza közi homokhátságon szobányi öntözővíz-tározók falában is költ. Általában csoportosan mozog és kisebb-nagyobb telepekben költ.
Előfordulására a modellezés alapján elsősorban a Dél-Dunántúlon, a Dunántúl északkeleti részén, a Duna–Tisza közén és a Nyírségben lehet számítani. Előfordulásának valószínűsége azokon az élőhelyeken nagyobb, ahol nagyobb az akácos ültetvényeknek, a kötött talajok vagy domb- és hegyvidékek zárt gyepeinek, a máshová nem besorolható fás szárú növényzetnek (például spontán cserjésedett területek, fás szárú növényekkel borított gátak és mezsgyék) az aránya, a csapadékmennyiség pedig alacsony. Állománysűrűsége nagyobb a homoki zárt gyepek, az állandó kultúrájú agrárterületek, a máshová nem besorolható fás szárú növényzet, a szikes és szikesedésre hajlamos gyepek jelenlétében, alacsony csapadékmennyiség és magasabb talaj homoktartalom mellett. Legsűrűbb állományai a Duna–Tisza közi homokhátságon, a Nyírségben és a Dél-Dunántúl egyes részein élnek.

Időbeli előfordulás
Április közepétől érkezik. Évente egyszer költ, a tojásokat május–júniusban rakja, így a költés augusztus közepéig eltarthat. Az augusztus második felében zajló gyülekezésekor és vonuláskor a költőhelyektől távol is feltűnik, ekkor megfigyelési gyakorisága 30% körül van. Ez részben jellegzetes, feltűnő hangjának is köszönhető. Ebben az időszakban ritkán százas, kétszázas csapatok is szem elé kerülhetnek. Az egyedek többsége szeptember első felében elhagyja Magyarországot, októberi megfigyelése igen ritka.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A hazai fészkelőállomány a 2017–2018 közötti időszakban felmért párok száma alapján 29–32 ezer közé becsülhető.

Természetvédelem
Veszélyt jelent a fajra az élőhelyek elvesztése, a szárazodás és a rovarirtó szerek miatt csökkenő táplálékmennyiség, a másodlagos mérgezések, lokálisan a vadászat és a méhészek által végzett pusztítás. Magyarországon a homokbányászat során pusztul el nagy számú fészek. A bányabezárások során kötelező rekultiváció a meredek partfalak rézsűzésével jár, így a felhagyott bányákban már nem marad fészkelési lehetőség. A meglévő telepeken a partfal „frissítésével”, a megfelelő helyeken új partfalak kialakításával segíthető az állomány. Táplálkozását számos vizsgálat elemezte. Jellemzően leshelyről vadászva, repülő rovarokat fogyaszt. Népi nevéhez – méhészmadár – méltóan méheket is fogyaszt, de táplálkozása valójában igen sokrétű: darazsakkal, poszméhekkel, lepkékkel, szitakötőkkel, kabócákkal, futóbogarakkal, rajzó hangyákkal, egyenesszárnyúakkal is táplálkozik. Házi méheket jellemzően hűvös időszakban, alkalmilag fogyaszt.

Forrás: Lovász P. & Nagy K. 2022. Gyurgyalag. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 411–413.