A világnap alkalmával Haraszthy László szakállamtitkár az eddigi 26 nemzetközi jelentőségű vizes élőhelynek nyilvánított, ún. ramsari területen felül további 2 vizes élőhelyet és egy korábban kijelölt terület (Hortobágy) bővítését jelentette be a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékére (összesen több mint 28.000 ha-on), összhangban a Ramsari Egyezmény végrehajtásának 2003-2008-as stratégiájával, amely további területek kijelölésére ösztönzi a részes feleket, és amelyre a Részes Felek 2005. novemberében tartott 9. konferenciája is felhívta a tagországok figyelmét.

  A világnap nemzetközi jelmondata 2008-ban: „Egészséges vizes élőhelyek – egészséges emberek” volt. A program során az új ramsari területek jelölésének kihirdetése és Hortobágyi Nemzeti Parkról, továbbá a Kunkápolnási-mocsárról, mint új ramsari területről szóló vetítések mellett e témakörben is hallhattunk előadásokat a Hortobágy Ramsari terület halastavi részén gazdálkodó Hortobágyi Halastó Zrt., továbbá a WWF Magyarország képviselőjétől.

Az újabb hazai jelölésekről részletesebb összeállítást is mellékelünk.

Borsodi Mezőség tervezett új ramsari terület
Kiterjedése: 17.932,2 ha

  A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet teljes területét jelöljük ramsari területnek. A tájvédelmi körzet része a Natura 2000 hálózatnak, döntő részén a tulajdonos a Magyar Állam. E területek vagyonkezelője a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Kivételt képeznek ez alól a privatizáció során magánkézbe adott szántók, valamint a Tiszatáj Közalapítvány tulajdonában lévő területek. A vagyonkezelést a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) gazdálkodóknak történő bérbeadás útján valósítja meg. A területhasználatot 2002 óta meghatározza az, hogy a gazdálkodók a Borsodi Mezőség ÉTT kifizetéseiben részesülhetnek, ha csatlakoznak annak rendszeréhez. Ezt a kifizetések magas szintje miatt a legtöbb gazdálkodó megtette, így a természetvédelmi szempontú gazdálkodás lett a területen a meghatározó.

  A tájvédelmi körzet több mint 80%-át lefedő „Borsodi Mezőség” vadászterületen a tulajdonosi közösség a vadászat jogát maga gyakorolja, közös képviselője a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, amely így a vízivadak védelmében megfelelő kontrollt tud gyakorolni, illetve a vadászat egészét a természetvédelmi szempontoknak megfelelően tudja alakítani.

  Az 1940-es években kezdődött vízügyi beavatkozások (árvízvédelem, belvízmentesítés) természetvédelmi szempontból káros hatásainak kiküszöbölésére a BNPI az 1990-es évek végétől több lépésben elvégezte a vizes élőhelyek rehabilitációjának első ütemét. Elkészültek azok a műtárgyak, amelyek segítségével lehetővé vált az ökológiailag szükséges mennyiségű víz megtartása a területen. Ennek eredményeképpen több száz hektárnyi gyepet és szántót visszafoglalt a víz, és ott vizes élőhelyek alakultak ki. A BNPI a nyílt vízfelületek fenntartása érdekében bivalygulya legeltetését tervezi a jövőben a vizes élőhelyeken.

  A terület kiemelkedő természeti értékeit a vonuló és költő madárállomány, az újra állandósuló vizekben ismét megjelent őshonos halak, kétéltűek és hüllők állományai, továbbá az élőhely-rekonstrukciókkal párhuzamosan regenerálódó mocsári és réti növénytársulások.

Montág-puszta tervezett új Ramsari terület
Kiterjedése: 2.203,0 ha

  A jelölt terület országos jelentőségű védett természeti terület, melyből fokozott védettséget 335,1 hektár élvez. A terület egésze része a Natura 2000 hálózatnak. 87%-a áll a Magyar Állam tulajdonában (1909 ha) és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) vagyonkezelésében. Ennek kétharmadát az Igazgatóság maga kezeli. A nemzeti park igazgatóság magas tulajdoni aránya teszi lehetővé a szükséges természetvédelmi kezelés biztosítását (pl. a vízszint szükséges mozgatását), a jövőbeni élőhelyfejlesztéseket és a ramsari kritériumok hosszú távú fenntartását.

  A csanádi területen a mezőségi talajú hátakat egykor löszpusztarétek, pusztai cserjések borították. A löszhátak közötti mélyebb fekvésű, lefolyástalan területeken ősi szikesek alakultak ki, a magasabb térszinteken gazdag lösznövényzettel. Ezeknek a pusztáknak a sorába tartozik a Montág-puszta is. Itt található a Dél-Tiszántúl egyik legjelentősebb, egyedülálló szikes mocsara is.

  A KMNPI a vízgazdálkodási társaság bevonásával megépített egy vízszintszabályozó műtárgyat. Az 500-600 hektáros vízállás és környezete a Dél-Tiszántúl egyik legjelentősebb madárélőhelyévé vált, dinamikusan növekvő vonuló vízimadár-állománnyal (a legnagyobb példányszámok: 10-15 000 réce és 16-20 000 vadlúd, 4000 bíbic, 12 000 pajzsoscankó, 5600 aranylile). A fészkelés szempontjából a terület jelentőségét mutatja, hogy 2005-ben itt alakult ki Magyarország legnagyobb szerkőtelepe fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) és kormos szerkő (Chlidonias niger) jelenlétével, továbbá az elmúlt évek vízvisszatartásának köszönhetően jelentős vegyes gémtelep is kialakult, mintegy 250 páros költőállománnyal. Jelentős a terület kékvércse (Falco vespertinus)- és túzok (Otis tarda)-állománya is. A fokozottan védett madárfajok mellett nagy létszámú vidra (Lutra lutra)-populáció is található.
A terület zavartalanságához hozzájárul, hogy két éve nem folyik rajta vízivad-vadászat, és 2007. március 1-től a vadászati jog jogosultja a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, így a vízivadak nyugalma a jövőben is biztosított.

Hortobágy ramsari terület bővítése (Kunkápolnási-mocsár)
Kiterjedése: 8.118,6 ha

  A Hortobágy Ramsari terület bővítéseként javasolt terület teljes egészében a nemzeti park része annak kihirdetése óta, továbbá UNESCO Bioszféra rezervátum 1979 óta (200 ha kiterjedésű magterülettel), és Natura 2000 terület 2004 óta.

  A Hortobágy legnagyobb és legértékesebb természetes vízi élőhelyének számító Kunkápolnási-mocsár, az Alföld régi vízivilágát idéző terület természeti értékei a felterjesztést a többi hortobágyi ramsari területtel egyszerre indokolták volna. Megőrzését azonban a természetvédelmi kezelés csak 2004 februárja óta képes maradéktalanul biztosítani: ekkor szűnt meg ugyanis végleg a Kunkápolnást is 80 %-ban magába foglaló egykori katonai légi lőtér, és annak teljes területe a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) vagyonkezelésébe került. Az ezt megelőző időben a katonai tevékenység miatt nem volt lehetőség a terület ramsari területté nyilvánítására.

  Az egykori légi lőtér területén a katonai használat eredményeképp gazdálkodás csak rendkívül korlátozott mértékben folytatható, ami elsősorban a természetvédelmi kezelés részét képező legeltetésre szorítkozik. Az egyéb, eddig is alkalmazott hasznosítási formák (nádaratás, vízügyi szükségtározó) továbbra is változatlanul fennmaradnak.
  A HNPI haszonbérleti szerződésben szabályozza a terület legeltetését és a nádgazdálkodást. Az Igazgatóság a gulyákkal történő legeltetést növelni tervezi és 2004-től erre már konkrét példák is vannak a karcagi, nádudvari mocsárrészeken. Az Igazgatóság a természetvédelmi hatósággal (szakmai véleményezés útján) közösen képviseli a természetvédelmi érdekek érvényesülését a vízügyi szervezet felé, amikor belvízi, vagy árvízi szükségtározóként igénybe veszik a területet (legutóbb 2006 tavaszán történt ilyen esemény). Aszályos időkben a természetvédelmi célú vízpótlás az 1975-ben és 1986-87-ben készült és 2004-ben felújított táplálócsatornával történik, mely jó minőségű Tisza-vizet vesz igénybe a Nyugati-főcsatornán keresztül. A márciusi árasztáshoz felhasznált víz össztérfogata általában 1,5-5 millió köbméter, esetenként nyár végi árasztásra is sor kerül jóval kisebb mennyiségű vízzel.

  A Hortobágy legnagyobb összefüggő mocsara, jó egyharmada mélyebb, stabilabb vízállású nádas és gyékényes rész, több nyíltvizű felülettel. Ez tekinthető Magyarország harmadik legnagyobb összefüggő nádasának (a Fertő-tó és a Kis-Balaton után). Kétharmadát sekélyebb vizű szikes mocsarak, zsombékos mocsárrétek, sekély, időszakos vízborítású rétek adják, melyek változatos mozaikot képeznek. Ily módon a legsekélyebb és legrövidebb élettartamú szikes tocsogótól a legmélyebb nyíltvizű mocsárig mindenféle zóna megtalálható annak tipikus növényzetével és jellemző állatvilágával. A mocsár területét természetes szikes puszták veszik körül.

  2006 nyaráig a Kunkápolnás területén 234 madárfaj előfordulását, ezen belül 76 faj fészkelését figyelték meg. Kiemelendő a 400 pár fölé nőtt nagykócsag-állomány, a kanalasgémtelep, az egyes években százezres tömeget elérő vonuló vadlúdsereg, és a hazánkban egyedül a Hortobágyon, azon belül zömmel a Kunkápolnási-mocsárban költő csíkosfejű nádiposzáta.