A természetvédelem jeles napjainak sorában február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja. 1971-ben ezen a napon írták alá az iráni Ramsarban azt az egyezményt, amely a vizes élőhelyekről, azok megőrzéséről szól. A Ramsari egyezmény a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike.

2016-ben a Vizes Élőhelyek Világnapjának nemzetközileg meghirdetett jelmondata: „Vizes élőhelyekkel a jövőnkért: fenntartható megélhetés!”

A vizes élőhelyek megtartásában, fejlesztésében a Ramsari Egyezmény Nemzetközi Titkársága ebben az évben a fenntartható, vizes élőhelyekkel kapcsolatos gazdálkodásra, együttélésre fókuszál, a víztől függő ökoszisztémák megőrzésének stafétabotját nyújtja felénk és a jövő nemzedékek számára. 

A világnap alkalmával rendezett ünnepi előadóülés dr. Boros Emil az MTA Balatoni Limnológiai Intézetének munkatársa a szikeseink különleges jellegeiről szóló ismertetőjével kezdődött, de előadást tartottak a jövő generációinak képviselői, Vicei Tibor Tamás és Koleszár Gergő, akik a tavalyi Pécsi OTDK Ramsari Egyezmény különdíjasai voltak. A Tisza ukrajnai szakasza vizes élőhelyei megőrzésének nehézségeiről számolt be Kolozsvári István tudományos munkatárs, míg Angyal Dorottya a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa a hazai és külhoni barlangi vizek állatvilágának érdekességeiről tartott előadást. A program tudományos részét Prof. Dr. Kerekes Sándor, egyetemi tanár, az MTA doktora zárja, aki a természetes vizek megőrzésének gazdasági jelentőségét taglalta előadásában.

A programot színesítette Varga Lívius, a Quimby együttes tagjának főszereplésével készült, „Az időgyűrű ura c. sorozat „Sodrásban”, a Fertőről szóló természetfilm, amelyről Tóth Zsolt Marcell árult el néhány kulisszatitkot.

Prof. dr. Dévai György előadása

A Vizes Élőhelyek Világnapja keretében a Varázslatos Magyarország pályázat természetfotóiból készült kiállítást pedig Gaál Péter, a Varázslatos Magyarország Program vezetője adta át a nagyközönségnek.

Röviden a Ramsari Egyezményről:

A Ramsari Egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése, és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. A vizes élőhelyek erőforrásainak hasznosítását olyan módon célozza meg, hogy azok ökológiai jellege ne változzon, tehát a rövid távú kizsákmányolás helyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosítás a cél. A biológiai sokféleség egyezmény titkársága által jegyzett tanulmányok (az ún. harmadik Globális Bioperzitás Kitekintés) ijesztő adatai is a minél egységesebb, átfogóbb cselekvést sürgetik. A Globális Bioperzitás Kitekintés előzetes adatai szerint például az Európában őshonos kétéltűek 30, a hüllők 45 és az édesvízi halak mintegy 52 százalékát fenyegeti a kipusztulás.

Magyarországon eddig 29 terület került fel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, összesen több mint 243 ezer hektárral. A magyarországi Ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhelytípusát magukba foglalják: sekély tavakat, mocsarakat, szikeseket, lápokat, holtmedreket, folyószakaszokat, nedves réteket, felszín alatti víztereket, valamint ember alkotta halastavakat, víztározókat.

Béda-Karapancsa Ramsari terület

Az aláíró országoknak azonban nemcsak ezeket a kiemelt jelentőségű területeket, hanem általában vizes élőhelyeiket is meg kell védeniük, azáltal, hogy vizes élőhelyeik védelmét beillesztik földhasználati és regionális tervezési folyamataikba. A tervezési folyamatokat úgy kell megvalósítani, hogy a bölcs vagy fenntartható használat valamennyi vizes élőhellyel kapcsolatban megvalósuljon, függetlenül attól, hogy azok nemzetközi jelentőségűek-e vagy sem. További alapkötelezettség a vizes élőhelyeken alapuló természetvédelmi területek létrehozása és fenntartása, többek között a vízimadárfajok életfeltételeinek javítása érdekében.