2023. július 19-én gyors lefolyású, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt dr. Kovács Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság nyugalmazott természetvédelmi felügyelője.

1951. december 23-án született Budapesten. Családja rövidesen visszaköltözött Nagykerekibe, ahol gyermekkorát töltötte. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően egyetemi előfelvételisként tizenegy hónapig Hódmezővásárhelyen sorkatonai szolgálatot teljesített, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki oklevelet szerzett. 1977-ben ugyanitt védte meg „A hortobágyi halastavak madárvilágának dinamikája” című doktori disszertációját.

A természetnek már kamaszkorában szerelmese lett. Eleinte a gombák érdekelték, de már gimnazista korában elkezdett madarászni is. Nagy hatással volt rá egyik egyetemi oktatója, dr. Kovács Béla, aki figyelmét a Hortobágy madárvilágára irányította. A Hortobágyi-halastónál töltött 1974-es nyári egyetemi gyakorlatától fogva egy életen át a Hortobágy madárvilágának kutatója lett, minthogy az egyetem után a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre lett, 37 év szolgálatot követően területi felügyelőként innen is vonult nyugdíjba.

Sokat alakított szemléletmódján Szabó László Vilmos, egykori munkatársa is, aki a növények ismeretének fontosságára is felhívta a figyelmét. Az évtizedek során gyűjtött ismereteit számos tudományos és ismeretterjesztő közleményben osztotta meg a szakmai közönséggel (közel hatszáz publikációja az Aquila, a Madártani Tájékoztató és más – köztük külföldi – lapokban jelent meg). Az 1970-es évek végétől természetfotózással is elkezdett foglalkozni. A Magyar Természetfotósok Szövetsége alapító tagja volt. 2007 óta digitális fényképezőgéppel dolgozott. Természetfotóival több fotóalbuma, színes falinaptára és rengeteg vetített diaképes előadása révén ejtette ámulatba a közönséget. A terepi kirándulások során fáradhatatlanul, az adott közönség számára szabott részletességgel magyarázta, épp mire kell figyelni, mik az érdekességek. Külföldi ornitológusok, biológusok, madármegfigyelők is rendszeresen felkeresték, hogy együtt járhassák be vele a pusztákat. Minthogy nem sokkal a HNP megalakulását követően az igazgatóság munkatársa lett, annak területi bővítéseiben, illetve új védett természeti területek kialakításában is közreműködött.

Tudását igyekezett folyamatosan bővíteni, melyben orosz és német nyelvtudása, valamint több ezer kötetre rúgó szakkönyvgyűjteménye is segítette.

Élete végéig gyalog vagy kerékpáron járta a Hortobágyot, a helyiek számára fogalommá vált a neve. Munkássága elismeréseként 1981-ben Chernel István emlékérmet, 1991-ben Pro Natura emlékplakettet, 2000-ben Pro Natura díjat kapott, 2010-ben az MME örökös tagja lett.

2023. április 28-án még részt vett a Hortobágyi Nemzeti Park megalakulásának ötvenéves évfordulóján. Kicsit lefogyva, a megszokottnál halkabb hangon, de a régi finom humorával egészítette ki az ünnepség során elhangzott történeteket az ebéd közben. Nem sejtettük, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. A hazai természetvédelmet, madártant egy nagy tudású szakember, sokunkat pedig egy igaz szívű, szerény, jó humorú barát közülünk való eltávozásával pótolhatatlan veszteség érte. Helyreállíthatatlanul üresebbek lesznek a Hortobágy pusztái nélküle.

dr. Magyar Gábor