Kilencvenkét éves korában, 2023. január 31-én otthonában elhunyt Schmidt Egon ornitológus, író, az Országos Természetvédelmi Hivatal Madártani Intézete egykori munkatársa.

1931. június 16-án született. Gyermekkorát Becsehelyen töltötte, majd Nagykanizsára járt gimnáziumba. A családot származásuk miatt 1950-ben kitelepítették Tarnaleleszre. Német eredetű neve miatt nem vették fel a budapesti tudományegyetemre. 1954-ben a Fővárosi Állat- és Növénykertben tudott elhelyezkedni, ahol megismerkedett, majd 1961-ben összeházasodott feleségével. Egy álláshely megüresedésével végül 1964-ben a hőn vágyott Madártani Intézetbe vették fel, ahol madárökológiai vizsgálatok mellett kiterjedt bagolyköpet-vizsgálatokat folytatott, melyről 1967-ben első szakkönyve is megjelent. Ugyancsak komoly érdemeket szerzett a madárjelölések terén a madárgyűrűzés hazai koordinálásával. Szakmai tevékenységét nemzetközi szinten is elismerték, mivel a Neue Brehm Bücherei című sorozatban őt kérték fel a kékbegy, a karvalyposzáta és (Farkas Tibor társszerzővel) a kövirigó fajmonográfiájának megírására. Az intézet folyóiratában, az Aquilában 125 közleménye jelent meg 1951–2006 között.

A későbbiekben a tudományos ismeretterjesztés, a természetszeretet és a természetvédelem népszerűsítése került tevékenysége középpontjába, és az Állatvilág című lap zoológiai szaklektora, szakírója lett. Számos cikke jelent meg emellett többek között a Búvár (későbbi nevén Természetbúvár), az Élet és Tudomány, a Halászat, a Horgászújság, a Kisdobos, a Nimród, az Új Ember és a Vadászlap című lapokban is. Több mint 80 szakkönyv, ismeretterjesztő könyv, mesekönyv, valamint ezernél is több cikk szerzője volt. Másfél évtizeden keresztül rendszeresen hallhattuk a Magyar Rádió hetente jelentkező Oxigén című műsorában is. Alapító tagja volt 1974-ben az MME-nek, melynek egy időben alelnöke is volt.

Munkásságát 1993-ban Pro Natura emlékplakettel, 2009-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2015-ben Ferencváros Környezet- és Természetvédelméért díjat kapott, melynek nevét a következő évtől „Ferencváros Schmidt Egon-díja” névre módosítottak.

Életéről „A Talicskától a Kossuth-díjig” címen megjelent, egyik utolsó könyvében részletesen beszámolt. Írásai, előadásai révén a hazai állami és a civil természetvédelemben dolgozó természetvédő szakemberek, aktivisták egy teljes generációja nevelkedett. Tartalmas életútja előtt tisztelgünk, példamutató, derűs, segítőkész személyiségétől pedig fájdalmas végső búcsút veszünk.