A sajtótájékoztatón és a konferencia megnyitóján Balczó Bertalan természetvédelemért felelős helyettes államtitkár és Dr. Sik András, a Lechner Tudásközpont térbeli szolgáltatások igazgatója prezentálta a projekt egészét, a térkép elkészültének fontossága mellett kiemelték a munka sokrétűségét és a résztvevő partnerek hozzájárulását a térkép létrejöttéhez. Ahogy Balczó Bertalan elmondta, az alaptérkép illeszkedik az európai szintű ökoszisztéma térképhez, kiindulási alapot és indikátorokat biztosít az ökoszisztéma-szolgáltatások, valamint az ökoszisztémák minőségi és mennyiségi becsléséhez, továbbá a zöldinfrastruktúra jelenlegi állapotának, szerkezetének felméréséhez, a fejlesztések tervezéséhez, ideértve rekonstrukciós feladatainkat is. Az Agrárminisztérium és partnerei a térképet mindenki számára hozzáférhetővé tették annak érdekében, hogy biztosítsák a gyakorlatias, konkrét felhasználhatóságot a döntéshozatali folyamatokban. A szakértők úgy vélik, segítséget nyújthat a területek optimális felhasználásának megválasztásában, a térkép iránt számos ágazat már jelezte is érdeklődését.

A konferenciát Érdiné dr. Szekeres Rozália, az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztályának vezetője moderálta; az esemény első előadásában Dr. Lehoczki Róbert (Lechner Tudásközpont) adott betekintést a többévnyi projektmunka és együttműködés részleteibe. Így megtudhattuk, hogy a Magyarország teljes térbeli lefedettségét adó és a jelenlegi legrészletesebb felszínborítottságot ábrázoló térkép elsőként mutatja be országos szinten az ökoszisztémák térbeli elhelyezkedését és megoszlását, az egyes ökoszisztéma típusokat elkülönítve és egyéb tematikus rétegek segítségével. Az alaptérkép létrehozásakor az Európai Unió ökoszisztéma kategóriarendszeréhez (6 főkategória) illeszkedve háromszintű rendszert alakítottak ki, mely a harmadik szinten 56 kategóriába sorolja az ökoszisztémákat. A kutatás elsődleges célterületeit a természetközeli(bb) területek, így a gyepterületek, az erdők és egyéb fás szárú növényzet, a vizes élőhelyek, a felszíni vizek jelentették, de a főkategóriák között helyet kaptak a mesterséges felszínek és az agrárterületek is.

A térkép adatintegrációs módszerrel jött létre. Az alapját adó Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MEPAR) és egyéb, meglévő szakterületi – pl. erdészeti¹, talajtani² – adatbázisok adatai mellé társultak távérzékeléssel gyűjtött adatok is. A 20 x 20 méteres felbontású, rasztergrafikus térkép referencia éve 2015, valamint felhasználásra került néhány, csak 2016-ra és 2017-re rendelkezésre álló adatbázis. A végleges térkép jó alapot szolgáltat az ország természeti állapotának értékeléséhez, elemzéséhez, és ezzel együtt lehetőséget biztosít a projekt további értékelési és térképezési feladataihoz.

Dr. Lehoczki Róbert előadásából megtudhattuk, hogy a térkép segítséget nyújthat speciális élőhelyek keresésében, az egyes európai uniós jelentőségű élőhelyek elterjedésének vizsgálatában védett természeti területeken kívül is, valamint a településrendezési tervek készítésében és a hatósági ügyek döntés-előkészítési szakaszaiban. Az alaptérkép módszertani fejlesztésekor fontos szempont volt, hogy a térkép mögött lévő adatbázisok frissítésével a térképet a későbbiekben aktualizálni lehessen, eredményei hosszú távon felhasználhatóvá válhassanak. A térképezés jövőbeli ismétlésével lehetőség nyílik majd a felszín-, és vízborítás, valamint a tájhasználat változásának nyomon követésére, elemzésére és a trendek kimutatására is. Továbbfejlesztésének célja lehet mind a tematikus (pl. gyep és vizenyős kategóriák finomítása), mind a geometriai felbontás finomítása, vagyis a jelenlegi 20 x 20 méteres négyzetek helyett 10 x 10 méteres négyzetek használata.

A térkép jelenlegi verziója böngészhető, térítésmentesen és szabadon felhasználható a megfelelő hivatkozás mellett. A raszteres állományok letölthetők a http://alapterkep.termeszetem.hu/ linken, továbbá a térképhez kapcsolódó részletes dokumentáció is a nagyközönség és a szakemberek rendelkezésére áll. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a térképet csak a dokumentációban leírtaknak megfelelően és azzal együtt használják és értelmezzék.

Az előadók sorát folytatva Dr. Tanács Eszter (Ökológiai Kutatóközpont) részletezte a projekt alaptérképre épülő állapottérképezési céljait, így megemlítve a természetvédelemhez kapcsolódó döntéshozatal számára közvetlenül felhasználható informatív indikátorok és térképek létrehozását is. Szintén a főbb célok közé helyezte az ökoszisztéma-szolgáltatások térképezéséhez szükséges szolgáltatás-alapozó indikátorok mellett a hazánk állapotának értékeléséhez szükséges általános állapotindikátorok meghatározását.

A felmérések során, az ökoszisztéma-típusok közül az erdőknél tudtak a legjobb adatellátottsággal dolgozni, míg a gyepeknél és a vizes élőhelyeknél meglehetősen kevés adat állt rendelkezésre. Az állapotértékelés ökoszisztéma-specifikus megközelítését az erdőkön mutatta be, melyek értékelési folyamatában a fajösszetétel és a szerkezet szintjén vetették össze a nem ültetvényszerű erdőket az ültetvényekkel.

Az települések állapotértékelésére áttérve bemutatta a zöldfelületek arányának vizsgálatát. Az állapottérképek további finomítási lehetőségeként az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa felvetette a távérzékelés hangsúlyosabb használatát, valamint bizonyos térbeli adatok – pl. az­ inváziós fajokra vonatkozóan –, rendszerszintű gyűjtésének szükségességét.

Dr. Kovács-Hostyánszki Anikó (Ökológiai Kutatóközpont) előadásából az alaptérkép gyakorlati felhasználását a beporzás, mint ökoszisztéma-szolgáltatás példáján ismerhette meg a hallgatóság. Előadásából megtudhattuk, hogy a projekt folyamán az Ökoszisztéma-alaptérkép adataira épülve 12 kiválasztott ökoszisztéma-szolgáltatás – így az állati beporzás, az élelmiszertermelés, a mikroklíma-szabályozás, és a természet rekreációt segítő használata – állapotának biofizikai, gazdasági és bizonyos esetekben társadalmi értékelésére is sor kerül. A már vizsgált pollinációnál a vadméhek általi beporzási szemszögéből értékelték az alaptérkép élőhely kategóriákat egyrészt azok virágforrás-, másrészt a fészkelőhely-nyújtó képessége szerint. Az így létrejött, beporzási potenciált bemutató országos térképen meghatároztak magas, közepes, alacsony, valamint potenciállal nem rendelkező területeket is.

A vizsgálat egy következő szintjére lépve meghatározták a szolgáltatás igénybevételének tényleges szintjét, azaz a rovarbeporzást igénylő kultúrnövények, pl. gyümölcsösök, szántóföldi növények elhelyezkedését. Így a beporzási igényt össze lehetett vetni a vadméhek nyújtotta beporzási potenciállal.

Összegezve az előadók hangsúlyozták, hogy a térképi eredmények alapján elemezhetővé válik az ökoszisztémák állapotának és szolgáltatás-nyújtó képességének társadalmi jóllétre vetített hatása; valamint reális jövőképeket kialakítva rávilágíthatunk Magyarország természeti környezetének lehetséges változásaira és az ökoszisztéma-szolgáltatások jövőbeli potenciáljának alakulására.

A konferencia utolsó, nyitott kérdések blokkjában a hozzászólók kiemelték a munka horderejét, és ebből kifolyólag a térképi eredmények eljuttatásának fontosságát az egyetemi, kutatói közegekbe. Emellett szóba került a mesterséges erdők szolgáltatásnyújtó képessége, valamint az adatforrások használata a felszín alatti vizek, a talajok, és a fauna vonatkozásában. A rendezvény zárásaként Érdiné dr. Szekeres Rozália megköszönte az előadóknak és a nagyszámú hallgatóságnak a részvételt, felhívta a figyelmet a kutatók folytatódó munkájára és a jövő év elejére tervezett, a projekt friss eredményeit bemutató újabb konferenciára.