Ugrás a tartalomhoz

Felavatták dr. Keve András emléktábláját

2009.11.17.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai több mint 50 fő részvételével november 14-én a Veres Pálné utca 9. számú ház falán elhelyezett emléktáblát avattak dr. Keve András (1909-1984), hazánk egyik legkiválóbb ornitológusa, a Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár névadója születésének 100. évfordulója alkalmából.

Az ünnepélyes megemlékezésen beszédet mondott Haraszthy László természetvédelmi szakállamtitkár, Schmidt Egon író, valamint dr. Rékási József tanár.

 

 

 
 

Dr. Keve András egész pályafutását a természettudományoknak, elsősorban a madártannak szentelte. Két doktorátust szerzett: jogi, továbbá geológia-őslénytan-állattan szakterületen is diplomázott.


Már 18 éves korától rendszeresen bejárt a Madártani Intézetbe, ahol Schenk Jakab – az akkori igazgató – rövidesen rábízta a könyvtár kezelését. A madártan területén végzett szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1930-ban az Intézet „rendes megfigyelői” oklevelét nyerte el. Hivatalos pályafutását is itt kezdte 1934-ben, ahol egészen nyugdíjazásáig teljesített szolgálatot. Az Intézetben az első években ideiglenes kisegítő napidíjasként, majd 1939-től asszisztensként, 1940-től adjunktusként, 1942-től főadjunktusként működött, többek között a természetvédelmi jogszabályok előkészítésében és a hazai madárfauna rendszertani vizsgálatával foglalkozott. Eközben 1941-ben egy évig dr. Entz Géza meghívására a tihanyi Biológiai Intézetben dolgozott, ahol a Balaton madárvilágának állománydinamikáját vizsgálta. 1942-ben állami ösztöndíjasként a bécsi Természettudományi Múzeumban feldolgozta Almásy György két tien-sani gyűjtésének anyagát.


A háború megszakította szakmai munkáját kétszeri katonai behívással (1941 és 1944) és hadifogsággal (1945). A fogságból hazatérve a Magyar Természettudományi Múzeum felkérésére a háborús károkat szenvedett madárgyűjtemény helyrehozatalát vállalta.
 

A Madártani Intézet a II. világháború alatt teljesen megsemmisült, így annak alapjait kellett újból megteremteni. A Mezőgazdasági Múzeum keretein belül alakuló új Intézet kiépítésében és elsősorban nemzetközi kapcsolatainak helyreállításában vett részt.


Dudich Endre ajánlására 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem keretein belül egyetemi magántanárrá habilitálták, majd e cím megszüntetésével az Eötvös Loránd Tudományegyetemen összesen négy éven át Madártan címen speciális kollégiumot tartott. A Mezőgazdasági Múzeum vezetését 1948-1949-ben ideiglenes megbízottként vette át. Tudományos munkássága elismeréseképpen 1953-ban megvédés nélkül elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa címet.
 

A Madártani Intézettől 1974-ben ment nyugdíjba, utána haláláig a Természettudományi Múzeumban dolgozott.

Rendkívül kiterjedt külföldi kapcsolatokkal rendelkezett. Már az 1930-as évektől egészen nyugdíjazásáig részt vett külföldi madártani és madárvédelmi konferenciákon és kongresszusokon. Tudományos és madárvédelmi munkásságának elismeréseképpen az angol, az osztrák és a bajor madártani egyesületek levelező, az Indiai Agrai Akadémia választmányi tagjává választották. Ezen kívül a londoni Faunavédelmi Egyesület és a Dél-Finn Természetvédő Egyesület konzultatív külföldi tagja lett.
 

A hazai madárvédelemben is kimagasló szerepet játszott. Az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület alapító, majd örökös tagja volt, és elsőnek nyerte el közvetlenül halála előtt az egyesület „Petényi Salamon János” emlékérmét. Madárvédelmi tevékenységének elismeréseképpen 1977-ben „Pro Natura” emlékéremmel tüntették ki.


Rendkívül szerteágazó tudományos és madárvédelmi tevékenységének minden részletét közreadta, összesen 530 tudományos és ismeretterjesztő publikációja jelent meg.

Sáv bezárása