A környezeti felelősséggel összefüggő jogszabályok megalkotására a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről szóló európai parlamenti és tanácsi 2004/35/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) jogharmonizációja miatt volt szükség.

  Az Irányelv a környezetben okozott károkért való államigazgatási jogi felelősség rendjét tartalmazza, nem szabályozza a büntetőjogi, polgárjogi felelősséget, azaz nem terjed ki a hatálya személyi sérülésekre, magántulajdonban keletkezett károkra, továbbá gazdasági veszteségekre.

  Az Irányelv legfontosabb alapelve a „szennyező” fizet elvének megfelelően az, hogy aki környezeti kárt okoz, annak viselnie kell a szükséges megelőző, illetve a helyreállítási intézkedések költségeit, ideértve a kár, illetve a kárveszély felmérésének költségeit is.

  Az Irányelv azon rendelkezésével összhangban (8. cikk. (2) bekezdés) – mely szerint, ha a gazdasági szereplő helyett az illetékes hatóság jár el – megfelelő garanciális szabályokat kellett kiépíteni annak érdekében, hogy biztosítva legyen az illetékes hatóság által a gazdasági szereplő helyett viselt költségek behajtása. A Kvt. szerint a környezetvédelmi hatóság kezdeményezésére a Magyar Állam javára jelzálogjogot kell bejegyezni a jogsértő tevékenységet folytató vagyonára, ha a megelőzés és a helyreállítás költségeit a központi költségvetés finanszírozta.



A módosult törvények tartalma az Irányelv rendelkezéseinek tükrében:

  Az egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXIX. törvény keretében többek között a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) módosítására, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) módosítására került sor.

  A Kvt. határozza meg a környezeti felelősséggel kapcsolatos fő fogalmakat, szabályokat, alapvető rendelkezéseket, valamint leírja, hogy a jogsértő tevékenységet folytatónak milyen „intézkedéseket” kell megtennie. A Kvt. 101. §-a alapján bárki, aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja a jogsértő tevékenységéért felelősséggel tartozik. Azaz a hazai jog az Irányelvnél szélesebb körben határozza meg a károkozó fogalmát, illetve egy szigorított felelősségi rendszert – a károkozó vétkességétől független – úgynevezett objektív felelősségi formát alkalmaz, amely nem vizsgálja még védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk esetében sem a jogsértő tevékenységet folytató vétkességét (gondatlanságát vagy szándékosságát).

  A Kvt. fogalomrendszerében a környezetkárosodás fogalma minden környezeti elemre, így a jogszabályokban meghatározott körben a közösségi jelentőségű fajokra, élőhelyekre, költő-, és pihenőhelyeikre, természetes élőhelyekre, védett és fokozottan védett fajokra, Natura 2000 területekre, és az országos jelentőségű védett természeti területekre is kiterjed. Ezek alapján a természetben okozott károsodás bekövetkeztekor is Kvt. és végrehajtási jogszabályai az irányadóak.

  Az Irányelv alapvetően elkülöníti a környezetveszélyeztetés esetén a megelőző tevékenységet, illetve környezetkárosodás bekövetkezése esetében a helyreállítási tevékenységet. A helyreállítási tevékenység (intézkedés) fogalma magába foglalja a kárelhárítást, illetve a tényleges helyreállítási tevékenységet is az úgynevezett kármentesítést.


Az előzőekben foglaltak figyelembevételével:

a) a megelőzési és a kárelhárítási tevékenységet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet, míg

b) a tényleges helyreállítási, azaz a kármentesítési tevékenység környezeti elemenként kerül szabályozásra:

ba) a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet módosításáról szóló 92/2007. (IV. 26.) Korm. r.

bb) a felszíni vizek védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet módosításáról szóló 93/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet, valamint

bc) a természetben okozott károk mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól szóló 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet megalkotásával.

A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet tartalma:

  A sürgősségi beavatkozást igénylő környezetkárosodások esetében a korábbi vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokról szóló 132/1997. (VII.24.) Korm. rendelet alapján egy új, a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló Korm. rendelet megalkotására került sor. Ez egyértelműen meghatározza az Irányelv alapján, hogy sürgősségi beavatkozást igénylő helyzetekben milyen intézkedéseket kell a kárveszélyt, illetve környezetkárosodást előidézőnek megtennie, valamint ha nem képes a beavatkozásra akkor az állami szervek feladata a kárelhárítás.


A természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól szóló 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet rendelkezései:

  Természeti értékek esetében egy új kormányrendelet megalkotására került sor, a természeti értékekben (élőhelyekben, fajokban) okozott károkért való felelősségre és a károkozó helyreállítási kötelezettségére vonatkozóan. Ez a kormányrendelet meghatározza a természeti értékben bekövetkezett károsodás mértéke megállapításának szempontjait, megteremti a károkozó helyreállítási kötelezettségét és rendezi annak részletszabályait.

  A rendelet alkalmazásához segítséget nyújthat Marjainé Dr. Szerényi Zsuzsanna szerkesztésében a 2005. márciusában megjelent „A természetvédelemben alkalmazható közgazdasági értékelési módszerek” című tanulmánykötet, valamint a http://www.envliability.eu weboldalon található tanulmányok, publikációk.

2007. évi XXIX. törvény egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról

90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről

91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/35/EK IRÁNYELVE (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről