Míg a hazai rágcsálók többségéről nagy általánosságban elmondható, hogy közismert, addig a földikutya név hallatán a szakemberek, vagy azok egy része tudja csak pontosan, milyen állatról is van szó. Pedig ritkasága ellenére is a hazai állatvilág tipikus tagja. A földikutya a hazánk egy részére oly jellemző, sztyeppei állatvilág jellegzetes képviselője. Valamikor igen elterjedt volt a Kárpát-medencében, mára viszont az állománya nagyon megfogyatkozott.

  Ez a csoport, bár a hazai állományáról a közelmúltig szinte semmit sem tudtuk, az utóbbi évtizedekben a taxonómiai és evolúcióbiológiai kutatások egyik központi állata lett. Érdekes, hogy míg a csoport kutatása gyakorlatilag Magyarországon indult el 19. században, addig az elmúlt közel fél évszázadból alig van tudományos adat a magyarországi földikutyákról.

Túráson talált, földikutya által megrágott gyökérdarabka

  Hazánkban ugyan a faj fokozottan védett, mely a legerősebb jogi természetvédelmi státusz a magyar jogrendben, mégsem megnyugtató a hazai állományok helyzete, mely számos okra vezethető vissza. Egyrészt az eddig egyetlen fajnak (nyugati földikutya – Nannospalax leucodon) tekintett állatról az utóbbi időben olyan genetikai alapokon nyugvó kutatási eredmények jelennek meg, melyek alapvetően megkérdőjelezik eddigi tudásunkat. Már a magyarországi állomány is több, egymástól genetikailag jelentősen különböző (akár önálló fajnak is nevezhető) populációból áll össze, mely így az egyes lelőhelyek védelmét külön-külön kezelendő, fajmegőrzési problémává terjeszti ki. Az egyes lelőhelyek gyakran belterületen, kiskertekben helyezkednek el, autópálya-építéssel és más célú beruházásokkal érintettek, méretük és terjeszkedési lehetőségeik pedig sokszor nagyon korlátozottak. A gyakorlati védelemhez szükséges uniós források megszerzésében komoly nehézséget jelent, hogy – noha Magyarország a faj felvételét javasolta – a földikutya nem szerepel az élőhelyvédelmi irányelv mellékletein. Ez számos pályázatnál kizáró, vagy esélycsökkentő tényező.

  A most megalakult Földikutya-védelmi Tanács első konkrét feladatának a faj-komplexre készülő megőrzési terv véglegesítését tartja, mely dokumentum mellékleteként fogja tartalmazni az eddig ismert előfordulási helyek földikutya-központú kezelési akcióterveit. A terv végleges változatának elkészítését április 30-ra tervezik, a végrehajtásban a hivatásos természetvédelmi szervekre és a kutatókra egyaránt jelentős szerep hárul majd. A Csorba Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) elnökletével működő tanács évente legalább kétszer ülésezik, és várhatóan előremutató javaslatokat dolgoz ki a földikutya-fajkomplex hazai megmentése érdekében.