Ugrás a tartalomhoz

Őscsigák és -kagylók a Duna-Ipoly Nemzeti Park működési területéről

2015.03.31.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park működési területén található Ariadne-barlangrendszer kutatói igen sikeres évet zárhattak 2014-ben. Bár az évi kutatási zárójelentés meg nem készült el, de az már tudható, hogy nemcsak az eddig ismert járatrendszer hosszát sikerült jelentősen megnövelniük, hanem addig soha nem látott ősmaradványok tömegét fedezték fel a barlang mészkőfalában.

A Pilis hegység névadó, 756 méter magas csúcsa a Dunazug-hegység legkiemelkedőbb pontja. Meredek, délnyugati oldala a függőleges sziklafalakkal, magasra törő sziklabordákkal tagolt Csévi-szirtek. Az alig negyed négyzetkilométeres terület alatt szövevényes barlangjáratok húzódnak. Többek között itt található az ország jelenleg harmadik leghosszabb és negyedik legmélyebb barlangja, a 14,4 km hosszú és 204 méter mély Ariadne-barlangrendszer, valamint a legújabb felfedezésekkel immár 2,5 kilométer hosszúságot elérő Ajándék-barlang. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1991 óta végez sikeres feltáró és tudományos kutatásokat a térségben. Az idei évben az egyik leglátványosabb eredményük az Ajándék-barlangban, mintegy 160 méteres mélységben található ősmaradványok felfedezése volt.

 

 

A barlangot magában foglaló kőzet a földtan művelői számára jól ismert hófehér, tömött szövetű un. dachsteini mészkő, ami felső-triász sekélytengerben rakódott le mintegy 200−190 millió évvel ezelőtt (nori és rhaeti emelet). Az újonnan felfedezett barlangszakaszban a kőzetnek az a kifejlődése tárult fel, amelyik legfeljebb kb. tíz méter mélységű tengerrészen rakódott le, és zárta magába a kor jellegzetes tengeri puhatestűinek maradványait. A földtörténet egy későbbi szakaszában a mészkőtest belsejében áramló víz a barlang kioldásával egyidejűleg preparálta ki a vázmaradványokat a tömött, apró szemcsés kőzetszövetből, és így vált láthatóvá ez a csaknem 200 millió éves tengeri állatkert, vagy ha úgy tetszik, „megkövesedett akvárium”.

 

 

A leletek jórészt a kor jellegzetes kagylói, a kihalt Megalodontaceae csoport tagjai közé tartoznak („megalóduszok”), és nem számítanak ritkaságoknak, de az ilyen tömeges előfordulás, a méret, és a szép, látványos megtartás már igen. Igazi kuriózumok azonban a nagy méretű csigák, amelyek között akár a tudomány számára eddig ismeretlen új faj is akadhat.

A leleteket a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai is vizsgálják. Pontos faunalista még nem áll rendelkezésünkre, de már „érlelődik a publikáció”.

 

Az Ajándék-barlang kincsei egyelőre csak a legelszántabb barlangkutatók számára érhetők el közvetlenül, de ha valaki megalóduszokat akar látni, ráadásul barlangban, az legközelebb a 2015. évi Geotóp-napon, a tatai Megalodus-barlangban, könnyebben elérhető helyen, de még mindig kellően izgalmas barlangtúra keretében biztosan megteheti majd.

 

Szöveg: Vincze Péter

Fotó: Kovács Richárd, Tóth Zoltán

Sáv bezárása