Baradla-barlang

Baradla-barlang

Hazánk második leghosszabb, legrégebben kutatott, legismertebb, évszázadok óta látogatott, fokozottan védett barlangja. Az Aggteleki-karszton több bejárattal nyíló barlang valójában a Baradla-Domica-barlangrendszer magyarországi szakaszát jelöli. A rendszer 5,3 km-es szakasza a Domica-barlang Szlovákia területe alatt húzódik. A barlang legnagyobb része középső triász korú, wettersteini és steinalmi világosszürke mészkőben, a jósvafői szakasz pedig gutensteini mészkőben alakult ki a felszínről a mélybe jutó vizek oldó és koptató munkájának eredményeként. Az Aggtelek és Jósvafő községek között húzódó majd 7 km hosszú kanyargós főág egy felszín alatti folyó medre. A sziklaalagút átlagosan 10 m széles, 7-8 m magas, néhány helyen pedig hatalmas teremmé szélesedik. A főághoz több mellékág csatlakozik, jelentősebbek a Domica-barlang, a Csernai-tói oldalággal (7000 m); Retek-ág (2750 m); Törökmecset-ág (1130 m). A járatokat változatos színű és formájú, egyedülálló látványt nyújtó cseppkőoszlopok, függő és álló cseppkövek, lefolyások és zászlók díszítik. Legnagyobb állócseppkő a jósvafői szakaszban található 17 m Csillag-vizsgáló, legismertebb a Minerva sisakja, a Sárkányfej, a Szent László oszlopa. Az Aggtelek határában fekvő Acheron-víznyelőből eredő Acheron, valamint a Domica felől érkező Styx-patakok vize a Hangversenyteremben egyesül, s ma már csak árvizek idején folyik a főágban. A víz a barlangi víznyelőkőn át a 30-40 m-el mélyebben húzódó alsó-barlangokba jut. Víznyomjelzéses vizsgálat alapján ismert, hogy egymástól függetlenül, két alsó szint létezik a Baradla-barlang főága alatt. Bár a hidrogeológiai kapcsolat igazolt, a Baradla Hosszú-Alsó-barlang és a Baradla Rövid-Alsó-barlangok főágból történő átjárása még várat magára, így előbbiek egyelőre különálló barlangnak tekintendők.

A Baradla természetes, ősidők óta nyitott bejárata Aggtelek község határában, az 51 m magas sziklafal tövében található, ott az újkőkor embere is menedéket talált. Az ásatások során előkerült több ezer lelet legnagyobb része a csiszolt kőkorból való. A nagymennyiségű töredék mellett számos ép, a bükki kultúrához tartozó vonaldíszes cserépedény került a felszínre. A hat-hétezer évvel ezelőtt élt ember vékony falú formás edényeit kézzel, korong nélkül készítette, és párhuzamos vonalakkal díszítette. Számos lelet került elő a későbbi időkből is, így a korai vaskorból, valamint a tatárjárás idejéből.
A barlang első írásos említése 1549-ből származik, első felmérését 1794-ben Sartory József végezte el. 1825-ig csak 1,8 km hosszban volt ismert. Ezt ábrázolja Raisz Keresztély 1802-ben készített térképe, mely a barlang első nyomtatásban is megjelent rajza. 1825-ben Vass Imre hatolt át az addigi végpontot jelentő Vaskapu vizén, s feltárta a barlang főágának folytatását mintegy 5 km hosszban. A barlangról és a felszínről pontos térképet és leírást készített. Munkája nyomtatásban magyar és német nyelven 1831-ben jelent meg. A barlanglátogatás megkönnyítése érdekében az első kiépítést József Nádor látogatása alkalmával 1806-ban végezték el. 1890-ben a Vörös-tónál mesterséges kijáratot létesítettek. 1922-ben a közel 100 évig végpontot jelentő Színpad folytatásában Kaffka Péter 500 m új szakaszt tárt fel, melyre 1927-28-ban Jósvafő felől tárót hajtatott. A Baradla és a Domica kapcsolatát 1932-ben a Styx-patak szifonjain áthatolva Kessler Hubertnek sikerült bebizonyítania. A 2010-es évek második felében elkezdődött kutatások a barlang jósvafői szakaszában vezettek jelentős eredményre. A főág szintjéről a kutatók elérték a hosszú-alsó-barlangi szint vízvezető járatait, de az ember számára átjárható kapcsolat felfedezése még további erőfeszítéseket igényel.

A barlang látogatók számára megnyitott szakaszaiba a villanyvilágítást 1935-ben vezették be. E felszín alatti világ az Aggteleki Nemzeti Park egyik legvonzóbb látványossága.
A Baradlát az Aggteleki-karszt, valamint a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt az UNESCO 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A Domica-barlanggal együtt a teljes barlangrendszert és vízgyűjtő területét 2001-ben pedig a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmét rögzítő Ramsari Egyezmény hatálya alá helyezték.
Irod.: Dudich E. (1931): Az aggteleki cseppkőbarlang és környéke. Népszerű Természettudományi Könyvtár 12.; Hazslinszky T. (1995): Aggtelek, Baradla-barlang. TKM Kiskönyvtára, 76.; Jakucs L. (1975): Aggteleki-karsztvidék (útikalauz). Sport Kiadó; Jakucs L. (1993): Szerelmetes barlangjaim. Akadémiai Kiadó; Kessler H. (1939): Az aggteleki barlang leírása és feltárástörténete. Mérnökök Nyomdája, Budapest; Kessler H.–Mozsáry G. (1985): Barlangok útjain, vizein. Mezőgazdasági Kiadó; Kordos L. (1984): Magyarország barlangjai. Gondolat Kiadó; Nyáry J. (1881): Az aggteleki barlang mint őskori temető. Magyar Tudományos Akadémia; Siegmeth K. (1890): Az aggteleki cseppkőbarlang. Eperjes; Székely K. (1998): A Baradla hazánk természeti csodája. In. Baross G.: Aggteleki Nemzeti Park, Mezőgazda Kiadó; Gyuricza Gy.- Piros O.- Szilágyi F.- Salamon G.: Baradla-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. – Mezőgazda Kiadó; Vass I. (1831): Az agteleki barlang leírása, fekte területével, talprajzolatjával és hosszában való átvágásával. – Landerer