Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

tiszai küllő

Adatok

Magyar név: tiszai küllő

Latin név: Gobio carpaticus

Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Pontyalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Cypriniformes (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 10 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 2002

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

További információk

Ismertetőjegyek:
Teste hengeres, a többi küllőfajénál kissé vaskosabb. Feje kúpos, orra hosszú és lekerekített, szeme aránylag kicsi. Szája alsó állású, a szögletében 1-1 rövidebb bajuszszál található. Hátúszóját többnyire 7, farkalatti úszóját 6 elágazó sugár merevíti. Úszói közül a hát- és a farokúszó erősen pettyezett. Faroknyele magas, azaz a legkisebb magassága is nagyobb, mint az anális úszó alapja mögött mért vastagsága. Végbélnyílása vagy egyenlő távolságra van a hasúszó tövétől és a farkalatti úszó kezdetétől, vagy az utóbbihoz esik közelebb. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 40-45. Nagyobb példányainak hossza 10-15, maximum 20 cm.

Hasonló fajok:
A fenékjáró küllőt minden más küllőnktől megkülönbözteti hát- és farokúszójának erős pettyezettsége, ugyanis a többinek legfeljebb 2-2 halvány harántirányú foltsor díszíti az úszóit. Emellett a halványfoltú küllő és a homoki küllő végbélnyílása közelebb esik a hasúszók tövéhez, mint a farkalatti úszóhoz. A felpillantó küllő végbélnyílása ugyan hasonló helyzetű, viszont a faroknyele hengeres. Az alakra hasonló márnának és magyar márnának nem 1 pár, hanem 2 pár bajusza van a szája körül.

Környezet:
Igazi élőhelyét a hegy- és dombvidéki patakok, valamint a kis folyók domolykózónája jelenti. A nagyobb folyókban bárhol előfordulhat, és állóvizekben is megél.

Táplálék:
Csapatokban járva keresi táplálékát, amely fenéklakó gerinctelen állatokból, algákból és szerves törmelékből áll.

Szaporodás:
Két-hároméves korban válik ivaréretté, szaporodása május-júniusban zajlik. Az ikraszemek átmérője mintegy 1,5 mm, számuk a fejlett nőstényeknél 2-4 ezer körül alakul. Csapatosan ívik a mérsékelt áramlású, homokos medrű vizekben.

Elterjedés:
Őshonos halunk, megtalálható Európa nyugati partjaitól az Amur vidékéig. Hazai előfordulása:
• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Répce, Rába, Szakonyfalui-patak, Grajka, Lapincs, Pinka, Strém, Gyöngyös-patak, Csörnöc-Herpenyő, Marcal, Pápai-Bakony-ér, Gerence, Pándzsa, Cuhai-Bakony-ér, Ipoly, Kemence-patak, Bernecei-patak, Nagyvölgyi-patak, Lókos-patak, Fekete-víz, Ménes-patak, Dobroda, Malom-patak, Apátkúti-patak, Morgó-patak, Sződi-patak, Bükkös-patak, Szilas-patak, Szent László-víz, Váli-víz, Benta,
• Zala, Séd, Gaja, Völgységi-patak, Orfűi-patak, Kapos, Baranya-csatorna, Koppány,
• Dráva, Mura, Kerka, Kerca, Szentgyörgyvölgyi-patak, Cserta, Rinya, Bükkösdi-víz, Fekete-víz, Karasica, Völgységi-patak,
• Tisza, Batár-patak, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Ronyva, Bózsva, Kemence-patak, Hotyka-patak, Tolcsva-patak, Sajó, Bán-patak, Hangony, Keleméri-patak, Szuha, Bódva, Jósva, Sas-patak, Rakaca, Hernád, Bársonyos, Vadász-patak, Vasonca, Cserenkő-patak, Szerencs-patak, Hejő, Rima, Csincse, Kácsi-patak, Laskó, Zagyva, Tápió, Galga, Szuha, Tarna, Gyöngyös-patak, Bene-patak,
• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Barát-ér, Berettyó, Fekete-Körös, Maros,
• Balaton, Kis-Balaton, Tisza-tó,
• egyéb tavak, víztározók, holtágak, csatornák, patakok.
 

 
Jelentőség:
Közvetlen gazdasági jelentősége nincs. Régebben, amikor még nagyobb vizeinkben is gyakori volt, a ragadozók táplálékául szolgált, az utóbbi időkben azonban a terjedőben lévő halványfoltú küllő vette át ezt a szerepet.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája – Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása