„régi álmomban
pirosló csodabogyón
bogár szenderült”

Sokan, akik ismertük, úgy érezzük, hogy 2023. július 8-án pótolhatatlan hiány támadt a hazai természetvédelmi életben. Bakó Botond többé nem tanít, nem nevel és nem oktat már minket fizikai valójában. Nem magyarázza el mi jó, mi szép, miért olyan és hogyan lehet megvédeni. Szelleme azonban örökre köztünk marad és minden, amit épített, amit leírt, filmre vitt, vagy elindított, továbbra is megmutatja, hogy mi jó, mi szép, miért ilyen és hogyan lehet megvédeni. Továbbra is köztünk munkálkodik, ha meghalljuk, megértjük és megvalósítjuk, amit tanultunk Tőle.

Botond nem szerette a számokat, nem nézte az időt. Fiatal volt, parázsszellemű és ábrándos. Mesélt, mesélt, mindent és mindig és igazi nagy tudása ilyenkor mutatkozott meg leginkább. Nem szerette a kategóriákat sem, nem hagyta magát beskatulyázni. Lehetetlen megmondani, hogy mi Ő, tanító, oktató, kutató, természetvédelmi szakértő, harcos aktivista, újságíró, filmszerkesztő, művész vagy népnevelő. Egyik sem és mindegyik egyszerre. „Mi nem voltam én?” – kérdezte sokszor huncut mosollyal és akkor tudtuk, hogy egy olyan történet következik, amiben új oldalát ismerhetjük meg a múltból.

Brassóban született, de iskoláit már Budapesten járta. Elvégezte az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar biológia-földrajz szakát, majd Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetem Biológia posztgraduális képzését. Tanított egy falusi általános iskolában Kurdon. Évekig oktatott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (később kiderült, hogy szinte mindenki a hallgatója volt a szakmában). Több, mint egy évtizeden át a természetvédelemért felelős minisztériumban volt vezető tanácsos, majd a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. szakértője, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense. Részt vett a Natura 2000 ökológiai hálózatot érintő hazai feladatokban, valamint egyik szellemi atyja volt a Vadonleső Programnak. Ezek mellett a főbb állomások mellett megannyi kaland és vargabetű színesítette tovább az életpályáját, mindig az elhivatottság és a lelkesedés vezényletével.

A zoológiában több kedvence is volt. A kétéltűek és hüllők már gyerekkora óta ott voltak kíváncsiságának fókuszában. Kutatta, monitorozta őket fáradhatatlanul. Szívének másik csücskét az emlősök, ezek közül is a pelék és a nagyragadozók töltötték ki. Tudományos, nemzetközi konferenciákat szervezett, publikált és népszerűsített. Mindegy volt ki, mikor, mit és hol kérdezett, rögtönzött, mindig színes és tartalmas előadás volt a válasz.

Munkája során nem elégedett meg azzal, hogy egy jogszabály a megfelelő tartalommal jogerőre emelkedett, vallotta, hogy a megvalósítás, a társadalmi elfogadtatás, népszerűsítés legalább annyira fontos, mint a paragrafusok. Gyakorlati természetvédelmi munkája során is mindig a természeti kincsek, a „PannUnikumok” megőrzésén fáradozott.

Mindenki számára nyitott kolléga volt, barát, férj, apa és nevelő. Olyan összetartó erő, amely természetvédőket, pedagógusokat, kutatókat, írókat, költőket, zenészeket és színészeket, gyerekeket és felnőtteket, férfiakat és nőket, mindenkit, akivel csak kapcsolatba tudott kerülni, összehozott óriási szeretetben, megértésben. Iskolateremtő és közösségépítő volt a megálmodott és megvalósult Vadonleső Programon, az Év Emlőse és a Természetvédelem Nagykövete kezdeményezésén keresztül a személyes, helyi, országos és nemzetközi fórumokig mindenen át, és tovább. Mindenre volt egy jó sztorija, poénja vagy receptje, színes személyisége bárkit a természetvédelem zászlaja mellé állított, a tárgyalóban, egy stúdióban vagy a terepen egyaránt.

Hiányozni fogsz Botond… már hiányzol is! Most következne az a lépés, hogy megkérnénk Téged, hogy nézd át légy szíves ezt a nekrológot, mert úgy érezzük, hiányzik belőle a lényeg. A Lényed, de azt kizárólag csak Te tudod beletenni.

Egy felejthetetlen előadás Botondtól a Mindenki Akadémiáján: „PANN-UNIKUMOK” – A rákosi viperától a csíkos szöcskeegérig