A Vadonleső programban – első lépésben – kilenc állatfaj megfigyelése és előfordulásának Internetes rögzítése lehetséges. A négy emlős- (sün, mókus, vakond, ürge), két kétéltű- (szalamandra, levelibéka), két lepke- (farkasalma lepke, csíkos medvelepke) és egy bogárfaj (szarvasbogár) közül a legnépszerűbb, azaz legtöbbet látott állatfaj a sün. Ez nem is meglepő, hiszen a sün Magyarországon elterjedt, a legtöbb fákat, vagy cserjéket legalább elszórtan tartalmazó vidéken megfigyelhető. A településeken kifejezetten gyakorinak mondható jelenléte. A program életének rövid időszaka alatt több, mint háromszáz önkéntes találkozott képviselőivel és jelezte ezt a www.vadonleso.hu oldalon.

Nem sokkal marad le – a bejelentések számát tekintve – közkedvelt rágcsálónk, a fákon gyakran akrobata mutatványokkal közlekedő mókus sem. Róluk már több, mint 220 észlelést tartalmaz a Vadonleső adatbázisa. A levelibéka és vakond észlelések száma fej fej mellett halad, egyenként 120 feletti bejelentéssel. A levelibékák az időjárás hidegebbre fordultával lassan elhúzódnak téli menedékhelyeikre, várhatóan a velük való találkozások, így a bejelentések is egyre ritkulni fognak. A vakondok viszont még tovább is aktívak maradnak, csak a felső földréteg átfagyása állítja meg túrásépítő kedvüket. Emiatt a vakond bejelentések száma vélhetően hamarosan megelőzi majd a levelibéka észlelések számát.

A szarvasbogár, a maga 90 körüli észlelésével ugyan közepes helyet foglal el a Vadonleső jelenlegi fajai között, azonban ha figyelembe vesszük, hogy egy olyan bogárfajról van szó, mely szeptemberben már csak elvétve figyelhető meg kifejlett, élő állapotban, akkor ez igen szép teljesítmény. A bejelentett megfigyelések dátumaiból látható, hogy a szarvasbogárral való találkozások nagy élményt jelentenek nekünk, hiszen sokáig emlékszünk a találkozás pontos körülményeire.

A kissebb számú szalamandra megfigyelést a faj kevésbé általános elterjedése indokolja, hiszen hazánkban elsősorban az Északi-középhegység hűvös klímájú erdőinek, patakvölgyeinek lakója, bár Nyugat-Magyarországon előfordul még a Kőszegi- és a Soproni-hegységben is. Az ürge ugyan általánosabban elterjedt faj Magyarországon, a megmaradt szigetszerű populációk mérete azonban egyre jobban zsugorodik. Itt azt is érdemes figyelembe venni, hogy a kifejlett, egy évesnél idősebb ürge egyedek ilyenkorra már téli álmukat alusszák. Amennyiben mostanság ürgével találkozunk, az nagy eséllyel egy fiatal, ezévi pédány, mely éppen teste téli zsírraktárának felhalmozását fejezi be.

Nem meglepő, hogy legkevesebb észlelést a két lepkefajról jelentettek be önkénteseink, hiszen itt már csak korábbi feljegyzésekből és emlékezetből idézhették fel a megfigyeléseket. Ehhez képest csodálatra méltó az egyenként húsz feletti előfordulási adat.

Milyen érdekes, hogy az ezredik megfigyelés éppen egy lepkefajról, a csíkos medvelepkéről érkezett! Nem csak az ezredik adat bejelentőjének, hanem minden önkéntes adatszolgáltatónknak is ezúton köszönjük áldozatos munkáját! Ígérjük, hogy a nagyszámú beérkezett kérdésre, tanácsra és a rengeteg jókívánságra is mihamarabb próbálunk válaszolni mindenkinek.

Kérjük, továbbra is hasonló lelkesedéssel és nyitott szemmel járjanak keljenek és legyenek önkéntesei a Vadonleső Programnak!