A megfigyelés új célpontja: az élővilág sokfélesége

A környezet minőségének folyamatos ellenőrzésére napjainkban számos megfigyelő rendszert működtetnek. Ilyenek pl. a forgalmas helyek légszennyezési adatgyűjtései vagy a víz- és talajminőség-figyelő hálózatok. Az említett rendszerek közös jellemzője az emberközpontúság, a létrehozásukat az emberi egészség védelme vagy bizonyos szükségleteinek kielégítése indokolta.

Az élővilág (bioszféra) sérülékenységére csupán a fajok katasztrofális mértékű pusztulása hívta fel a figyelmet. Lassú szemléletváltás eredményeképpen 1992-ben Rio de Janeiróban nemzetközi egyezmény született a biológiai sokféleség védelméről, amelyhez hazánk is csatlakozott. Az aláíró felek többek között olyan nemzeti stratégia és törvénykezés kidolgozására kötelezik magukat, amely az élővilág sokféleségének megőrzését és elemeinek ésszerű használatát biztosítja. A kötelezettségek teljesítéséhez az élővilág állapotának és a változások irányának ismerete nem nélkülözhető, amihez ismételt megfigyelésekre van szükség.

Miért kell a sokféleséget fenntartani?

Az emberi szükségletek kielégítése a különböző élőlények életterének szűkítésével, sérülésével jár, ami hosszú távon a fajok és élőhelyek számának csökkenését eredményezi. Az intenzív gazdálkodás jó megoldásnak tűnt az emberiség gyors ütemben növekedő szükségleteinek kielégítésére, ma azonban már látjuk, hogy a nagy hozamra kinemesített fajták ellenálló képessége gyenge, ami veszélyeztetheti a terméshozamot. Az ősi fajták nemesítésben való felhasználása csak akkor lehetséges, ha ezek fennmaradnak. Az élő természet szolgáltatja azokat a megújuló erőforrásokat, amelyeket nap mint nap használunk ­ gondoljunk a talajképződésre, a gyógyszeralapanyagokra stb. A biológiai sokféleség teszi lehetővé a természetes kiválogatódás útján a megváltozott környezethez való alkalmazkodást, az evolúciót, ami egyben az élő rendszerek viszonylagos stabilitását is eredményezi.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az élővilágnak a klímára, a légkör összetételére és számos egyéb, ma még nem ismert globális jelenségre hatása van, ami az emberi életminőséget is alapvetően meghatározza. Az igények önző kielégítése éppen az emberiség jövőjét veszélyezteti, aminek fenyegető jeleit már érzékelhetjük (pl. ózonréteg elvékonyodása, általános felmelegedés). A sokféleség fenntartása etikai kérdés is, hiszen az emberi faj felsőbbrendűségébe vetett túlzott hit csak a felfuvalkodott szemlélet terméke.

A biodiverzitás monitorozása

A biodiverzitás nemcsak a fajok sokféleségét, hanem a fajon belüli variabilitást és az élőlényegyüttesek változatosságát is jelenti. A monitorozás rendszeres időközönként ismételt szabványos módszerekkel történő megfigyelést jelent. A biodiverzitás-monitorozás kiválasztott élőlények, életközösségek bizonyos sajátosságainak hosszú időn keresztül való nyomon követése.

A természetes állapot megfigyelése viszonyítási alapot ad a természetestől eltérő viselkedések felismeréséhez, értelmezéséhez, és így lehetővé teszi a természetvédelmi beavatkozások megtervezését. A monitorozás célja lehet valamilyen ismert vagy előrebecsült környezeti változás élővilágra gyakorolt várható hatásának vizsgálata is, mint pl. a talajvízszint süllyedése vagy a klímaváltozás. Tekintettel a fajok és élőhelyek rendkívül nagy számára, mindent mindenütt monitorozni lehetetlen és egyben értelmetlen is. A hazai monitorozó tevékenység kijelölését a következő fő szempontok befolyásolják:

– védett, veszélyeztetett természeti értékek állapotának nyomon követése,
­- Magyarország élővilágának, életközösségeinek általános állapotát jelző elemek megfigyelése,
-­ valamilyen emberi tevékenység vagy környezeti tényező közvetlen vagy közvetett hatásának vizsgálata.