A földtudományi természeti értékek közül a legismertebbek és legnépszerűbbek minden bizonnyal a barlangok, a földkéregben található természetes eredetű, barlangképző folyamatok által létrehozott üregek.

A hazai barlangok elsősorban jól oldódó mészkövekben, keletkeztek. A karsztterületeken a törésvonalak, repedések, kőzetrések mentén leszivárgó víz a karsztvíz szintje alatt oldhat ki jelentős méretű üregeket, amelyek a terület kiemelkedése során szárazzá vált barlangokként kerülnek a felszínre (pl. a tatabányai Szelim-barlang). Ha nem karsztosodó felszínről patak érkezik a karsztra, akkor a víz a két terület határán egy ponton is elnyelődhet, így egy nagyobb terület összegyűlt vize koncentráltan jut a mélybe. Ebben az esetben a víznyelő és a karsztforrás között, többnyire törésvonalhoz igazodó irányú, víz által oldott és a magával sodort keményebb kavicsok által koptatott falú patakos barlang alakul ki (pl. az Aggteleki-karszt barlangjai). Más a helyzet, ha a leszivárgó hideg víz a mélyből feláramló meleg karsztvízzel találkozik. Ekkor a hideg és a meleg víz keveredésének zónájában fellépő intenzív oldó hatásra alakulnak ki a termálkarsztos üregek. Mivel a kőzetben lévő törések, hasadékok rendszere jelentősen befolyásolja főként a felfelé törő víz áramlásának irányát, ezért az ilyen barlangok alaprajza gyakran képezi le a törésvonal-hálózat egyes részeit (pl. a Budai-termálkarszt barlangjai).

A mésztufában lévő barlangok általában egyidősek a kőzet képződésével, és az üreg kialakulásának alapfeltétele valamilyen akadályon, például kidőlt fatörzsön átbukó vízesés. A „céltárgy” bekérgeződik a vízből kivált mészanyaggal, majd az elkorhadása, kimállása után üreg marad a helyén (pl. lillafüredi Anna-barlang).

A kőzettestekben tektonikus hatásra, vagy a gravitáció révén kialakult hasadékok önálló barlangtípust képviselnek (pl. Vasas-hasadék). Az úgynevezett „konzekvencia-barlangok” üregei valamilyen emberi előtevékenység (pl. alábányászás) miatt bekövetkezett törések, omlások miatt jöttek létre a természetes közegben (pl. Szilvás-kői–hasadék).

A barlangok nem csak a tudományos barlangkutatás és a sportcélú barlangászat színterei; felhasználásuk köre változatos, a bennük és általuk megismerhető információk köre igen sokrétű. Kedvelt turisztikai célpontok (tömegturizmus, zöldturizmus, kalandturizmus; gyógy-, fürdő-, terápia- és szakrális turizmus); de tanulmányozásuk nem csupán egyszerű szabadidős tevékenység. Megjelenésük, formakincsük, a kitöltések és képződmények (cseppkövek, borsókövek, gipsz-, kalcit-, barit és más ásványkiválások) szépsége megragadó; egyediségük, különlegességük a barlangot létrehozó folyamatok, és a szükséges földtörténeti idő emlékművei. Forrásai más módon beszerezhetetlen hidrogeológiai, rétegtani, őslénytani, régészeti és építésföldtani információknak. Amellett ne felejtsük el azt sem, hogy fontos és különleges védett élőlények egyedüli élőhelyei. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a barlangok miért foglalnak el kiemelt helyet a hazai természetvédelemben.