A természet-helyreállítási rendelet az Európai Unió mérföldkőnek számító jogszabálya, amely 2024. augusztus 18-án lépett hatályba. Célja, hogy megállítsa a természet pusztulását, és helyreállítsa az ökoszisztémákat az Európai Unió teljes területén – szárazföldön és tengeren egyaránt.

A Rendelet megszületését az indokolja, hogy Európa természeti környezete riasztó ütemben hanyatlik: az élőhelyek több mint 80%-a, a talajok 70%-a rossz állapotban van, a méh- és lepkefajok 10%-át fenyegeti kihalás. Szükség van tehát a vizes élőhelyek, folyók, erdők, gyepterületek, tengeri ökoszisztémák és az ott élő fajok helyreállítására, mely hozzájárul:
• a biológiai sokféleség növekedéséhez,
• a természet által nyújtott létfontosságú szolgáltatások (ökoszisztéma-szolgáltatások) biztosításához, mint például a tiszta víz és levegő, az éghajlat-szabályozás (szénmegkötésen és –tároláson keresztül), a növények beporzása, valamint az árvízvédelem,
• ahhoz, hogy a globális felmelegedés mértékét 1,5 °C alatt lehessen tartani,
• Európa ellenálló képességének és stratégiai önállóságának erősítéséhez, miközben csökkenti a természeti katasztrófák kockázatát és növeli az élelmezésbiztonságot.

A Rendelet az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) és az EU 2030-ig szóló Biodiverzitás Stratégiájának központi eleme, mely kötelezi a tagállamokat arra, hogy teljesítsék a természet helyreállítására vonatkozó célokat, különös tekintettel azokra, amelyek kiemelkedő szerepet játszanak a szénmegkötésben és -tárolásban, melyek kulcsfontosságúak a klímaváltozás elleni küzdelemben, valamint a természeti katasztrófák megelőzésében és azok hatásainak enyhítésében.

Célkitűzések:
A Rendelet célja, hogy 2030-ig az Európai Unió szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-a, 2050-ig pedig minden helyreállításra szoruló ökoszisztéma helyreállításra kerüljön. A helyreállítás fogalma magában foglalja mind az állapot javítását, mind a területi kitejedés fejlesztését, azaz létrehozást.
A rendelet II. fejezete külön cikkekben határozza meg a kiemelt célterületeket (mint például a közösségi jelentőségű élőhelyek és a közösségi jelentőségű fajok élőhelyeinek helyreállítása, az erdők, a mezőgazdasági területek, a vízfolyások és vizes élőhelyek, a városi ökoszisztémák helyreállítása, a beporzó rovarok állományainak helyreállítása), és az ehhez kapcsolódó helyreállítási célkitűzéseket és kötelezettségeket (4–13. cikk). Az állapot hosszú távú nyomon követésére és értékelésre vonatkozó feladatokat a rendelet IV. fejezete tartalmazza. A jelentéstételi kötelezettség tartalmát egy kapcsolódó sablon részletezi, amely további előírásokat is tartalmaz. A tagállamoknak a helyreállítási intézkedéseket egy Helyreállítási Tervben kell kidolgozniuk, ennek benyújtási határidejét (2026. szeptember 1.) a rendelet 16. cikke határozza meg.

Az uniós cél elérése érdekében a rendelet alapján a tagállamoknak, így Magyarországnak is, helyreállító intézkedések megvalósításáról kell gondoskodniuk, összhangban a rendeletben foglalt célkitűzésekkel.

A természet-helyreállítási rendeletről bővebben itt olvashat.