A tájvédelem célja és feladata a tájkarakter (tájjelleg) és az azt alakító jellemző, értékes tájelemek megőrzése elsősorban a természeti adottságokkal összhangban lévő (hagyományos) tájhasználat fenntartásával. Fontos cél továbbá a táj teljesítőképességének (potenciáljának) és kedvező esztétikai adottságainak megőrzése a táji sokféleség (tájdiverzitás) fenntartásán keresztül. A tájvédelem jogi eszközei nagyobbrészt a tájak természetes és természetközeli állapotát, a tájak jellegét (beleértve a tájképet) meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek védelmére terjednek ki.
A tájképvédelmi övezetek lehatárolásának célja azoknak az összefüggő területeknek a kijelölése, amelyek a természeti adottságok és rendszerek, valamint az emberi tevékenység sajátos kölcsönhatása következtében a táj látványa szempontjából megkülönböztetett fontosságúak.  A tájképvédelmi övezetekben ezek az esztétikai jellemzők összhatásukban érvényesülnek a közigazgatási határoktól vagy a földrészletek ingatlan-nyilvántartásban rögzített határaitól függetlenül.
A tájképvédelmi övezetek a terület- és településrendezési tervekben hozzájuk rendelt szabályokon és/vagy ajánlásokon keresztül elősegítik, hogy a területhasználat alakításakor a tájak esztétikai jellemzői, értékei fenntartásának szempontjai is érvényesüljenek. 

A Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény (továbbiakban: MaTrt) a korábbi szabályozástól eltérően egységes szerkezetbe foglalta az ország, a megyék és a kiemelt térségek (Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, Budapesti Agglomeráció) területére vonatkozó területrendezési szabályokat, követelményeket. A természet, illetve a táj védelme érdekében meghatározott országos övezetek lehatárolásának jogszabályi kihirdetésére a természetvédelmi szakterület, mint adatszolgáltató által elvégzett szakmai felülvizsgálatot követően került sor

• Magyarország területére vonatkozóan tájképvédelmi terület övezeteként a 9/2019. (VI. 14.) MvM rendeletben (a továbbiakban: MvM rendelet),
• a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet kiemelt térség területére vonatkozóan tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő terület övezeteként a MaTrt-ben.

A tájképvédelmi terület övezet kijelölésének célja, hogy lehatárolja a megőrzendő, fenntartandó esztétikai jellemzőkkel bíró tájrészleteket a települési szintű (tovább)tervezés számára. A törvényi és miniszteri rendeleti szintű övezeti szabályozás nem tartalmaz olyan korlátozást vagy engedményt, amely egyes ingatlanok esetében és léptékében értelmezhető, illetve érvényesítendő.
A települési szintű tervezés feladata, hogy a megalapozó vizsgálat keretében meghatározza az övezetbe tartozó területeken a tájjelleg megőrzendő elemeit, elemegyütteseit, valamint a tájképi egység és a hagyományos tájhasználat helyi jellemzőit.
Erre alapozva kell települési szinten kialakítani az övezeten belül a területfelhasználás és az építés helyi rendjének egyedi szabályrendszerét a tájképi egység és a hagyományos tájhasználat fennmaradása, valamint a tájba illesztés biztosítása érdekében.
A tájképvédelmi terület övezete lehatárolásakor kifejezett cél volt, hogy az összhatásukban érvényesülő tájesztétikai jellemzőkkel rendelkező területek ne darabolódjanak fel absztrakt, a tájban, illetve a tájképben jellemzően nem érzékelhető közigazgatási és/vagy ingatlan-nyilvántartási határok miatt. Ezért, valamint a lehatárolás léptékéből adódóan sem jelent meg szempontként a tájképvédelmi terület övezete határainak közigazgatási és/vagy ingatlan-nyilvántartási határokhoz való igazítása.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet kiemelt térségében a tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő terület övezet  kijelölésének célja, hogy azon belül – a balatoni tájkarakter megőrzése érdekében – csak a hagyományos tájhasználatnak megfelelő területhasználat és építés valósuljon meg.
A MaTrt. erre vonatkozó konkrét, földrészlet-szinten értelmezhető rendelkezéseket is tartalmaz, amelyeket az övezeten belüli ingatlanokon kötelező betartani.
Az övezethez rendelt ilyen jellegű szabályozás főbb elemei:
– új beépítésre szánt terület nem jelölhető ki;
– a művelési ág megváltoztatása, termőföld más célú hasznosítása csak a hagyományos tájhasználatnak megfelelő termelési- és tájszerkezet, illetve a sajátos tájkarakter erősítése, valamint közmű és közút építése érdekében engedélyezhető;
– a kialakult geomorfológiai formák természetes domborzati adottságai és láthatósága megőrzendők;
– új épület vagy építmény elhelyezése tájba illesztve, a történeti tájszerkezet, a táji és tájképi értékek és az egyedi tájértékek megőrzésével, a tájkarakter erősítésével, a helyi építészeti hagyományok követése mellett, a beépítésre nem szánt területen a telek a meglévő beépítéshez igazodó, de legfeljebb 3%-os beépítésével történhet;
– új üzemanyagtöltő állomás és hulladékkezelő létesítmény – a komposztáló telepet és az átrakóállomást kivéve – nem létesíthető;
– csarnok nem helyezhető el;
– az erőművek közül csak háztartási méretű kiserőmű helyezhető el épületre felszerelten;
– új külfejtéses művelésű bányatelek nem állapítható meg, meglévő külfejtéses művelésű bányatelek horizontálisan nem bővíthető, célkitermelőhely nem létesíthető, felszíni tájsebeket rendezni kell.