A Miniszteri Bizottság az Európa Tanács Alapszabályának (ETS szám: 1.) 15. cikke b. pontjában foglaltakkal összhangban,

Figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja tagjai egységének erősítése azért, hogy megőrizzék és megvalósítsák a közös örökségüket jelentő eszméket és elveket;

Tekintettel a Miniszteri Bizottság által 2000. július 19-én elfogadott és 2000. október 20-án az Európa Tanács tagállamai általi aláírásra megnyitott, valamint 2004. március 1-jén hatályba lépett Európai Táj Egyezményre (ETS szám: 176., a továbbiakban: az „Egyezmény”);

Figyelemmel a Miniszteri Bizottság által 2016. június 15-én elfogadott és 2016. augusztus 1-jén ratifikálásra, elfogadásra és jóváhagyásra megnyitott, az Európai Táj Egyezményt módosító Jegyzőkönyvre (CETS szám: 219.);

Szem előtt tartva, hogy az Egyezmény preambulumában foglaltak szerint az aláíró tagállamok kifejezték szándékukat, hogy „társadalmi igényeken, gazdasági tevékenységeken és a környezet harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolatán alapuló fenntartható fejlődést érjenek el” és kívánják, hogy „választ adjunk az emberek közös óhajára, hogy kiemelkedő értékű tájakban gyönyörködhessenek, és aktív szerepet játszhassanak a táj formálásban”;

Figyelembe véve, hogy az Egyezmény preambuluma azt is rögzíti, hogy a táj „egyformán fontos része az emberek életminőségének mindenhol”, „kulcsszerepet játszik az egyén és a társadalom jólétében”, és hogy „annak védelme, kezelése és tervezése mindenki számára jogokat biztosít és mindenkire kötelezettségeket ró”;

Figyelembe véve, hogy az Egyezmény részes felei vállalták, hogy általános és egyedi intézkedéseket hoznak, így különösen „törvényben rögzítik, hogy a tájak elengedhetetlen összetevői az emberek környezetének, kifejezik közös kulturális és természeti örökségük sokféleségét, és identitásuk alapját képezik” (az Egyezmény 5. cikk a. pontja);

Emlékeztetve arra, hogy a „»Táj« az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki (az Egyezmény 1. cikk a. pontja);

Ismételten megerősítve az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az Európai Táj Egyezmény végrehajtásának irányelveiről szóló és a tagállamok felé tett CM/Rec(2008)3. számú ajánlásában foglalt irányelveket és rendelkezéseket;

Emlékeztetve a Nafplioni Nyilatkozatra: „A területi demokrácia előmozdítása a területfejlesztés terén” (az Európa Tanács területfejlesztésért felelős miniszterei konferenciájának 16. ülésen elfogadott 1. sz határozat (CEMAT, 2014. június 17.));

Elismerve, hogy az aktív társadalmi részvétel a táj-politika meghatározásában, végrehajtásában és ellenőrzésében elősegíti az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának biztosítását a fenntartható fejlődés érdekében;

Emlékeztetve az Egyezményben részes országok kötelezettségvállalására, mely szerint „a tájat beépítik a (…) és (…) politikájukba, amelynek közvetlen vagy közvetett hatása lehet a tájakra”, így különösen a regionális és várostervezési politikájukba (az Egyezmény 5. cikk d. pontja);

Hivatkozva az Európa Tanács „Az Európai Táj Egyezmény hozzájárulása az emberi jogokhoz, a demokráciához és a fenntartható fejlődéshez” című jelentésére, amelyet az Európa Tanácsnak az Európai Táj Egyezményről szóló 9. konferenciája 2017. március 24-én tudomásul vett,

azt ajánlja, hogy az Európai Táj Egyezmény részes feleinek kormányai:

1. mérlegeljék a táj minősége és sokszínűsége által az emberi lélekre és testre, valamint a társadalomra gyakorolt hatások fontosságát a fenntartható fejlődés érdekében az emberi jogoknak és a demokráciának szentelt elmélkedéseik és munkájuk során;
2. hosszú távon úgy alakítsák ki a táj-politikájukat, hogy az a közös környezetet a mostani és a jövőbeli generációk érdekében is figyelembe vegye;
3. egész területükre vonatkozóan úgy alakítsák ki a táj-politikájukat, hogy az emberek méltósággal és hátrányos megkülönböztetés nélkül élvezhessék a környezetüket;
4. biztosítsák, hogy a táj-politikák megfeleljenek az együttélés eszméjének, különösen a kulturálisan sokszínű társadalmakban;
5. a jó kormányzás és demokratikus állampolgárság előmozdítása érdekében tett intézkedéseik során vegyék figyelembe a táj kérdését is, nevezetesen az ismeretterjesztés, képzés és oktatás segítségével;
6. a táj-politikáikban alkalmazzák az emberi jogok és a demokrácia alapelveit;
7. biztosítsanak részvételi jogot a társadalom tagjai, a helyi és a regionális hatóságok, valamint más érdekelt felek – ideértve a nem kormányzati szerveket is – számára, amelyek érdekeltek a táj-politika meghatározásában, végrehajtásában és ellenőrzésében;
8. vegyék fel az Egyezmény fogalommeghatározása szerinti „tájat” a környezetvédelmi, társadalmi, kulturális és gazdasági kérdésekkel kapcsolatos, a fenntartható fejlődésre vonatkozó mutatóik közé;
9. annak biztosítása érdekében, hogy a táj-politikákat csak javítani lehessen, alkalmazzák azt az elvet, hogy az eddigi eredményekhez képest ne lehessen visszalépni.