Vissza az előző oldalra
(A Miniszterek Bizottsága elfogadta 2025. február 26-án, a miniszterhelyettesek 1520. ülésén)
A Miniszteri Bizottság az Európa Tanács Alapokmánya (ETS No. 1) 15.b cikkének értelmében,
Figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja nagyobb egység elérése tagjai között a közös örökségüket képező eszmék és elvek megőrzése és megvalósítása, valamint gazdasági és társadalmi fejlődésük elősegítése érdekében;
Elismerve, hogy az Európa Tanács 2016. évi (CETS No. 219) jegyzőkönyvvel módosított Táj Egyezményének (ETS No. 176) aláíró tagállamai kijelentették, hogy:
Figyelembe véve, hogy az Európa Tanács Táj Egyezményének minden részes fele többek között kötelezettséget vállal arra, hogy:
Tekintettel az Európa Tanács Táj Egyezményére vonatkozó korábbi ajánlásokra, különös tekintettel a táj és az egészség kapcsolatára vonatkozó ajánlásaira, beleértve:
Figyelembe véve az Európai Szociális Charta (ETS No. 35, Charta) és a felülvizsgált Európai Szociális Charta (ETS No.163, átdolgozott Charta) 11. cikkében megállapított egészségvédelemhez való jog garantálásának fontosságát a táj minőségével és sokszínűségével kapcsolatban is;
Megerősítve az emberi jogok és a táj közötti kapcsolat fontosságát, és azt, hogy ez utóbbi minősége pozitívan hozzájárulhat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben (ETS No. 5, Egyezmény), annak vonatkozó jegyzőkönyveiben, valamint az Európai Szociális Chartában és a kapcsolódó szerződésekben és jegyzőkönyvekben meghatározott számos alapvető jog érvényesüléséhez;
Hangsúlyozva, hogy a környezet, amelynek a táj fontos dimenziója, károsodása közvetve egyes, a fent említett emberi jogi szerződésekben rögzített alapvető jogok megsértésének minősülhet;
Hivatkozva az emberi jogokról és a környezet védelméről szóló CM/Rec(2022)20 számú ajánlására, amelyben többek között:
Szem előtt tartva az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének vonatkozó ajánlásait, nevezetesen a 2211 (2021) ajánlást „Az egészséges környezethez való jog rögzítése: az Európa Tanács fokozott fellépésének szükségessége” és a 2272 (2024) ajánlást „A biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való emberi jog érvényesítése Reykjavíki Folyamattal”;
Elismerve az Európa Tanács állam- és kormányfői által 2023. május 16-án és 17-én Reykjavíkban tartott 4. csúcstalálkozójukon elfogadott „Egyesülve értékeink körül” Reykjavíki Nyilatkozatot;
Tekintettel arra, hogy a fent említett nyilatkozat keretében az „Az Európa Tanács és a környezet” V. függelékben az állam- és kormányfők hangsúlyozták, hogy az Európa Tanács Táj Egyezménye – az első, kizárólag a táj minden dimenziójára vonatkozó nemzetközi szerződés – kimondja, hogy a tájnak fontos közérdekű szerepe van kulturális, ökológiai, környezeti és társadalmi téren, és a táj kulcsszerepet játszik az egyén és a társadalom jóllétében, és hogy annak védelme, kezelése és tervezése mindenki számára jogokat biztosít, és mindenkire kötelezettségeket ró”;
Tekintettel a kultúra, a természet és a táj kezelésének integrált megközelítésének irányelveire – L.I.N.K.E.D., amelyet az Európa Tanács Kultúra, Örökség és Táj Irányító Bizottsága (CDCPP) fogadott el 12. plenáris ülésén (Strasbourg, 2023. november 15–17.);
Meggyőződve arról, hogy:
Azt javasolja, hogy:
Függelék a CM/Rec(2025)1. ajánláshoz
Útmutató az egészségügy területi tervezésbe való integrálásához
1. AZ EGÉSZSÉGES TÁJAK JAVÍTJÁK AZ EMBEREK EGÉSZSÉGÉT
A tájminőség egészséget elősegítő tényezőnek tekintése. A táj minőségének javítása közegészségügyi intézkedésként.
A két terület, a táj és az egészségügy közötti szinergiák tudományosan és a gyakorlatban is bizonyítottak. A táj jó minősége jelentősen hozzájárul a közösség egészségéhez. A táj által kínált sokrétű előnyök lehetőséget biztosítanak az egészség három fő dimenziójához: testi, lelki és szociális szükségletek kielégítésére. A szennyezés és a káros kibocsátások csökkentése vagy megszüntetése prioritás. A környék (lakó-, munka- és rekreációs területek) táji adottságai vonzó környezetet kínálhatnak, amely támogatja az egészséget. Ezeket a minőségi megfontolásokat a mindennapi tájakra, valamint a leromlott állapotú tájakra is alkalmazni kell, összhangban az Európa Tanács Táj Egyezménye által szorgalmazott tájkoncepcióval.
2. TERÜLETRENDEZÉS ÉS TÁJÉPÍTÉSZET MINT AZ EGÉSZSÉGES KÖZÖSSÉGEK KULCSINTÉZKEDÉSE
A tájminőség javítása, megőrzése és védelme az egészséges közösségek érdekében a területi tervezés és tájépítészet által.
A területrendezés és a tájépítészet meghatározó szerepet játszik az egészséges közösségek támogatásában. Hozzájárulhatnak egy terület tájminőségének erősítéséhez, figyelembe véve a bejárhatóságot, a zöldinfrastruktúrát és a természeti elemek beillesztését az épített környezetbe, valamint javíthatják a közegészségügyi eredményeket és a közösség jóllétét. Ezért nemzeti, regionális és helyi szinten ösztönözni kell egy olyan adminisztratív és műszaki infrastruktúra fejlesztését, amely teljes mértékben képes koordinálni a táj- és környezetvédelmi politikákat, amelyek lefedik a „táj és egészség” szakterületeit az állami és a magánszektorban. Ezeknek a politikáknak foglalkozniuk kell a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenésével járó hármas globális válság által okozott kihívásokkal az emberi jogok szempontjából, és hozzá kell járulniuk a közös válasz kidolgozásához. Fontos lesz a táj minőségének és sokféleségének, valamint ezek emberekre gyakorolt hatásának mérése, nyomon követése és a jelentéstétel, azon táj vonatkozásában, amelyben élnek, dolgoznak, játszanak és utaznak.
3. MINŐSÉGI TÁJ, MINT A TESTMOZGÁS ÉS A SZELLEMI EGÉSZSÉG ÖSZTÖNZŐJE
A táj minőségének javítása a testmozgás és a mentális egészség előmozdítása érdekében.
A testmozgást ösztönző környezet („mozgástér”) központi szerepet játszik mind a helyi lakosság, mind a látogatók egészségének előmozdításában. 2022 októberében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, hogy 2020 és 2030 között közel 500 millió embernél alakul ki szívbetegség, elhízás, cukorbetegség vagy más nem fertőző betegség, amely a fizikai inaktivitásnak tulajdonítható. A mozgástér gyarapítása kiemelten fontos. Hozzájárul ahhoz a WHO által a Több aktív ember egy egészségesebb világért című 2018–2030 közötti időszakra vonatkozó Globális cselekvési tervben kitűzött célhoz, hogy 2016-ot kiindulásul véve 2030-ra világszerte 15%-kal csökkenjen a fizikailag inaktív emberek száma.
4. VONZÓ ÉS HÍVOGATÓ KÖZÖS TALÁLKOZÓTEREK
Hozzáférhető és vonzó tájak kialakítása, amelyek ösztönzik a találkozásokat, hozzájárulva az emberek egészségéhez, társadalmi integrációjához és a generációk közötti interakcióhoz.
A társadalmi jóllét az egészség kulcsfontosságú összetevője, ahogy azt a WHO egészség-fogalom meghatározása is hangsúlyozza. Így a helyi lakosság és a látogatók találkozását elősegítő terek („találkozási terek”) kialakítása hozzájárul az emberek egészségéhez. Ebben az összefüggésben ezeknek a tereknek a minősége és hozzáférhetősége alapvető jelentőségű. A vonzó tér jó minőségű tájjal kimozdulásra ösztönzi az embereket és elősegíti a társadalmi interakciót. Ösztönözni kell a társadalmon belüli és a generációk közötti keveredést.
5. ZÖLDTERÜLETEK ÉS FAÜLTETÉS, MINT ZÁSZLÓSHAJÓS INTÉZKEDÉSEK
Új zöldfelületek létrehozása; a meglévő terek tájminőségének megőrzése, védelme és javítása; és faültetés az éghajlatváltozás egyes hatásainak enyhítésére.
Az egyre inkább urbanizálódó társadalomban a zöldterületek és a helyi rekreációs területek központi szerepet töltenek be a közösség egészségének előmozdításában. A városi zöld területek jótékony hatással vannak a mentális, fizikai és szociális egészségre. Segítik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és azok következményeinek enyhítését, fokozzák a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet és növelik a biológiai sokféleséget. Előnyük tehát sokrétű. A közegészségügyi stratégiákban előtérbe kell helyezni és hangsúlyozni kell a városi zöldterületek fontosságát. Emiatt például nagy zöldítési projekteket kell sürgősen végrehajtani a városokban és nagyvárosokban, városi és városkörnyéki területeken az éghajlatváltozás egyes hatásainak mérséklésére, a biológiai sokféleség növelése érdekében őshonos fajok felhasználására összpontosítva a felszíni vízelvezetés javítására, valamint a helyi árvizek, a talajerózió és a helyi szintű szennyezés káros hatásainak csökkentése érdekében végzett új növénytelepítések során.
6. A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG ELŐMOZDÍTÁSA, MEGŐRZÉSE ÉS HELYREÁLLÍTÁSA
A táj minőségének, a táj ellenálló képességének és az emberi egészségnek a javítása biodiverzitás-javító intézkedésekkel.
A biológiai sokféleség számos előnnyel jár az emberi egészség számára, beleértve az élelmiszerek, gyógyszerek, valamint a tiszta levegő és a víz rendelkezésre állását. A biodiverzitás a táj alapvető eleme. Nagymértékben hozzájárul a táj gazdagságához és sokféleségéhez, és javítja a táj ellenálló képességét. A táj minőségének megtapasztalása azonban nem érintheti azokat a jellemzőket, amelyek vonzóvá teszik ezeket a területeket, és nem áshatja alá az általuk nyújtott előnyöket.
7. A KULTURÁLIS INTEGRITÁS ÉS AZ IDENTITÁS BIZTOSÍTÁSA
Az egészséges tájak kulturális integritásának, identitásának és társadalmi szerepének fenntartható és együttműködésen alapuló megtartása és fejlesztése.
A táj egészsége egészséges emberi közösségeket tükröz és követel meg, mivel a kettő szorosan összefügg egymással, és az idők során együtt fejlődik. Minden táj (mind az átlagos, mind a különleges) maga is kulturális entitás, amely társadalmi szerepeket és szükségleteket fejez és szolgál ki. A tájak közös örökségünk lényeges részét képezik, összekötik a közösségeket és formálják a kollektív identitást. Kulturális entitásként társadalmi szerepet töltenek be, és reagálnak a szükségletekre, elősegítve a hely érzetét és az érzelmi kötődést, ami javítja a mentális egészséget és a közösség jóllétét. Az egészséges tájak biztosítása nemcsak természeti, hanem kulturális elemeinek megőrzését is jelenti, ami csak integráló és átfogó védelmi intézkedéssel valósítható meg.
8. AZ EGÉSZSÉGÜGYI KOCKÁZATOK CSÖKKENTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSNAK ÉS A SZENNYEZÉSÉNEK ELLENÁLLÓ TÁJAKKAL
Befektetés az éghajlatváltozásnak és a szennyezésnek ellenálló tájakba az éghajlatváltozás és a szennyezés hatásainak mérséklése, valamint a közegészségügy védelme és javítása érdekében.
Az éghajlatváltozással és a szennyezéssel szemben ellenálló tájak kialakítása, például újraerdősítés vagy zöldinfrastruktúra létrehozása révén, különösen a hőszigetek által érintett városi területeken fontos intézkedés az éghajlatváltozás és a szennyezés hatásainak mérséklésére a közegészség és annak védelme érdekében. A városi területeken zöldterületek és vízzel borított területek meglétét kell ösztönözni az éghajlatváltozás és a szennyezés ellen fellépve.
9. A SZEKTOROKON ÁTÍVELŐ MEGKÖZELÍTÉS ELŐMOZDÍTÁSA
Szinergiák és az ágazatközi együttműködés támogatása a táj- és az egészségügyi politikák és gyakorlatok, és más releváns területek között.
A táj és az egészség közötti közvetlen összefüggések elve alapján a közegészségügyi szektornak figyelembe kell vennie a tájat, és ennek megfelelően az egészségnek is szerepet kell kapnia a tájpolitikákban. Ez megerősítené a szinergiákat a két terület között, de szinergiákat kell keresni más releváns területekkel is. Ezeket a szinergiákat az Európa Tanács Táj Egyezményének 5. cikke alapján lehetne kiépíteni, amely a táj ágazati politikákba való integrálását szorgalmazza. Hasonló módon, az „Egészség minden politikában” és „Egy egészség” megközelítés azon a megfigyelésen alapul, hogy az egészséget, és nem csak az emberi, hanem az állat- és növényegészséget is nagymértékben olyan politikák határozzák meg, amelyek az egészségügyi ágazaton túlmutató cselekvéseket irányítják. Míg minden döntés meghozatala előtt nyilvánvalóan mérlegelni kell az egészségre gyakorolt negatív hatásokat, fontos figyelembe venni és megerősíteni a más területeken hozott döntések pozitív egészségügyi hozzájárulását is. Kiváló példát adnak a területrendezéssel összefüggésben hozott döntések. Ezért elő kell mozdítani a szinergiákat, és az ágazatok közötti együttműködés elengedhetetlen.
10. TÁJMINŐSÉGRE FORDÍTOTT BEFEKTETÉS MEGTÉRÜLÉSE AZ EGÉSZSÉGÜGYI KÖLTSÉGEKBEN
Befektetés a táj minőségébe az egészségügyi kiadások csökkentése érdekében.
Az egészségügyi költségek megdöbbentő mértékűek és folyamatosan emelkednek. A táj minőségét célzó beruházások közegészségügyi befektetésnek is tekinthetők. A befektetés megtérülése az egészségügyi költségek megtakarítása tekintetében jelentős lehet. Ez a megközelítés tökéletesen illeszkedik az egészség tág definíciójába, amelyet a WHO támogat, és amely így túlmutat a betegség puszta hiányán.
11. RÉSZVÉTEL ÉS EGYENLŐ HOZZÁFÉRÉS AZ EGÉSZSÉGES TÁJHOZ
A demokratikus részvétel és a társadalmi befogadás előmozdítása az egészséges tájakhoz való hozzáférés elősegítése érdekében.
A táji minőségek fejlesztésének reagálnia kell a lakosság igényeire és elvárásaira. Ezért elengedhetetlen a nyilvánosság részvételét biztosító folyamatok kezdeményezése az Európa Tanács Táj Egyezményének 5.c és 6.d cikke szerint. Az ENSZ Közgyűlésének 2022. július 28-i határozatában (A/RES/76/300) foglaltak szerint mindenkinek joga kell, legyen a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez. Így különösen fontos figyelembe venni a hátrányos helyzetű társadalmi és gazdasági csoportokat, mind egészségügyi, mind táji szempontból. Figyelembe kell venni azokat a komplex és dinamikus társadalmi és politikai összefüggéseket, amelyekben az emberek környezete minőségének javítása történik, hogy megértsük, kik jutnak előnyhöz rövid és hosszú távon, és előre jelezni, csökkenteni vagy kiküszöbölni a nem kívánt következményeket, hogy ezek a tájak mindenki számára méltányos, fenntartható előnyöket biztosítsanak.
12. OKTATÁS ÉS TUDATOSSÁG
A közvélemény tudatosságának növelése és oktatás biztosítása a táj és az egészség kapcsolatáról.
A közvélemény tudatosságának növelése (beleértve a nem kormányzati szervezeteket, a közigazgatást és a politikusokat helyi, regionális és nemzeti szinten), valamint a táj és az egészség kapcsolatáról szóló oktatás elősegítheti a mindennapi táj minőségét előmozdító, a természeti területek védelmét és megőrzését, a fenntartható földhasználati gyakorlatok előmozdítását és a közegészségügy javítását szolgáló szakpolitikák és intézkedések támogatását. Ezek a tevékenységek az Európa Tanács Táj Egyezményének 6.a és 6.b cikkén alapulhatnak. Tovább kell folytatni és ösztönözni kell a táj és az egészség kapcsolatával kapcsolatos ismeretek megszerzését és terjesztését.
Sáv bezárása