A természet általános és kiemelt védelmét szolgáló jogszabályok a hazai jogrendszer egészét áthatják Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) rendelkezéseitől kezdve egészen az egyes önkormányzati rendeletek szintjéig. Az Alaptörvényben foglaltak szerint [P) cikk (1) bekezdés] a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

Hazánkban a természet védelmét a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.), annak végrehajtási rendeletei és egyéb csatlakozó jogszabályok biztosítják. Tekintettel arra, hogy a vadon élő szervezetek, azok állományai, életközösségei élőhelyükkel összekapcsolt rendszerben működnek, egymástól függetlenül nem képesek létezni, így megőrzésüket sem lehet külön-külön, egy-egy láncszemet kiragadva biztosítani.

Az élőhelyek általános védelme érdekében bárminemű gazdálkodási tevékenység – mező-, erdő-, nád-, hal-, vadgazdálkodás (a továbbiakban: gazdálkodás) – során biztosítani kell a fenntartható használatot, ami magában foglalja a tartamosságot, a természetkímélő módszerek alkalmazását és a biológiai sokféleség védelmét. A természeti területek hasznosítása során a gazdálkodást minden esetben az élőhely típusának figyelembevételével, a talajfelszín, a felszíni és felszín alatti formakincs, a természetes élővilág maradandó károsodása, a védett élő szervezetek, életközösségek tömeges pusztulása, a fajgazdagság számottevő csökkenése nélkül kell végezni.

Erdő telepítése – ha a termőhelyi adottságok lehetővé teszik – elsősorban őshonos fafajokkal, természetes elegyarányban, természetkímélő módon történjen.

Gyepgazdálkodás elsősorban a gyeptípushoz igazodó legeltetéssel, kaszálással, valamint a vegyi anyagok mérsékelt, természetkímélő használatával történhet.

A termőföld hasznosítása, illetve a hasznosításra alkalmatlan területek használata, igénybevétele, meliorációs tervek készítése és végrehajtása, egyéb mezőgazdasági tevékenységek folytatása, valamint a vízgazdálkodás és a vízrendezés során a természetes és természetközeli állapotú vízfelületeket, nádasokat és más vizes élőhelyeket, valamint a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek természetes növényállományát meg kell őrizni. A növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok forgalomba hozatalának, felhasználásának, alkalmazásának kísérleti célú, ideiglenes vagy végleges engedélyezése külön jogszabályban (89/2004. (V. 15.) FVM rendelet a növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, jelöléséről, tárolásáról és szállításáról) meghatározott feltételekkel lehetséges. A talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok természeti területen történő felhasználása – a külön jogszabályban foglaltak szerint – csak indokolt esetben, talajvizsgálatok eredményeire alapozva, természetkímélő módon történhet. E tevékenység – külön jogszabály szerinti – korlátozását vagy megtiltását a természetvédelmi hatóság kezdeményezheti.

A természetes és természetközeli állapotú vizes élőhelyen, a természeti értékek fennmaradásához, a természeti rendszerek megóvásához, fenntartásához szükséges vízmennyiséget (ökológiai vízmennyiség) mesterséges beavatkozással elvonni nem lehet.

E vízmennyiséget a természetvédelmi hatóság állapítja meg. Természeti területen – a jogszerűen beépített területek, valamint vízjogi engedéllyel rendelkező építmények kivételével – tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, valamint a vízfolyások hullámterében új építmények elhelyezése. Tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 1000 méteren belül – a vízkárelhárításhoz szükséges vegyi anyagok kivételével – a külön jogszabályban meghatározott, a vizekre és a vízben élő szervezetre veszélyes vegyi anyagok kijuttatása, elhelyezése.