Az 1979-ben létrejött bonni egyezmény (a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény) a vándorló fajok összehangolt, nemzetközi védelmét szolgáló keretmegállapodás. Magyarország 1983-ban csatlakozott hozzá. Az egyezmény célja, hogy megteremtse a nemzetközi jogi kereteket a vándorló szárazföldi és tengeri állatfajok védelmére, azok teljes vonulási útvonalán, mivel azok a Föld természetes rendszereinek nélkülözhetetlen részét képezik. Az egyezmény szempontjából vándorlónak kell tekinteni azokat a vadon élő állatfajokat, melyek egyedei időközönként és előre jelezhetően egy vagy több országhatáron átlépnek.

 

Az egyezmény – más nemzetközi egyezményekhez hasonlóan – függelékek segítségével működik. Az egyezmény I. függeléke a kritikusan veszélyeztetett, ezáltal fokozott védelmet igénylő vándorló állatfajokat tartalmazza.  A hazánkban rendszeresen előforduló fajok közül a kis lilik, a vörösnyakú lúd, a cigányréce, a rétisas, a fekete sas, a parlagi sas, a túzok, a kerecsensólyom, a kék vércse és a szalakóta szerepel az I. függeléken (az utóbbi 3 faj magyar javaslatra került ebbe a szigorúbb védelmi kategóriába). A II. függeléken a kedvezőtlen védelmi helyzetű fajok szerepelnek, melyek védelmére a vándorlás útvonalába eső országok közös megállapodásokat hivatottak kötni. Hazai fajaink közül a II. függeléken szerepel az összes denevérfajunk, valamennyi ragadozómadár, lényegében az összes vízimadarunk és rovarevő énekesünk, továbbá a fürj, a vadgerle, a szalakóta, a gyurgyalag, a nagy és kis őrgébics, valamint a hazai tokfélék. E fajok védelmére az alábbi, hazánkat is érintő megállapodások jöttek létre: az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás (EUROBATS), az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodás (AEWA), továbbá a (nálunk költőfajként eltűnt) csíkosfejű nádiposzáta, a túzok, a (kihalt) vékonycsőrű póling, illetve a ragadozómadarak, illetve az afrikai-eurázsiai vándorló szárazföldi madarak védelmére létrehozott egyetértési memorandumok – melyekhez Magyarország is csatlakozott.

Konkrét kötelezettségek

Az egyezményből fakadó kötelezettségeket az alábbiakban lehet összefoglalni:

1. A részes felek biztosítják az I. függelékben felsorolt vándorló fajok azonnali védelmét, a kipusztulási veszély elhárítása szempontjából fontos élőhelyek megőrzését, illetve élőhelyeik helyreállítását, továbbá a vándorlásukat jelentősen gátló tevékenységek, akadályok káros hatásának a megelőzését, kiküszöbölését, ellensúlyozását vagy minimalizálását.
2. További kötelezettség az I. függelékben felsorolt fajokat veszélyeztető vagy valószínűleg veszélyeztető tényezőknek a csökkentése, szabályozása, beleértve az I. függelékben szereplő fajokat veszélyeztető nem őshonos fajok betelepülésének vagy betelepítésének ellenőrzését, illetve a már betelepített, betelepült fajok ellenőrzését, állományának esetleges felszámolását.
3. Az egyezmény II. függelékében szereplő vándorló fajok védelme és gondozása érdekében az előírások az előbbieknél általában enyhébbek, itt – a nemzetközi együttműködés keretében – elsősorban külön megállapodások megkötése a tagállamok feladata.

Az Egyezmény nem tartalmaz olyan sajátos rendelkezéseket, amelyek valamely országra vagy országcsoportra nézve az általánostól eltérő feladatokat jelentenének.

A nemzetközi szervezet

Az Egyezmény legfőbb döntéshozó testülete a Részes Felek Konferenciája, amely 3 évente ülésezik. Az ülések között az Egyezmény végrehajtásának koordinálásával, ügyviteli feladatainak ellátásával – a UNEP keretében működő – Titkárság foglalkozik. A Részes Felek Konferenciája előtt 90 nappal minden tagországnak be kell nyújtania nemzeti jelentését. Az egyezmény részes felei által létrehozott konzultatív, tanácsadó testület a Tudományos Tanács, melynek főbb feladatai a következők:

• tudományos tanácsadás a Felek Konferenciája, a Titkárság és bármely fél számára;
• kutatási ajánlások, különleges védelmi és kezelési intézkedésekre vonatkozó ajánlások;
• ajánlások készítése az egyes fajok I. vagy II. függelékbe való felvételére;
• ajánlások készítése az egyezmény végrehajtása során felmerülő szakmai problémák megoldására.

A jogi eszköz hazai elfogadása

A csatlakozási okiratot Magyarország 1983. július 12-én helyezte letétbe. Az Egyezményt az 1986. évi 6. számú törvényerejű rendelettel hirdették ki.

Az Egyezményben meghatározott konkrét feladatok végrehajtását elsősorban az alábbi hazai jogi eszközök elfogadása, illetve kutatási, jogalkotási, megőrzési tevékenységek jelentik:

 

 

A madarak és a denevérek állományaira súlyos veszélyeztető tényezőt jelentő elektromos szabadvezetékek madárbaráttá alakítását célzó Akadálymentes Égbolt megállapodást 2008-ban írta alá a természetvédelemért felelős tárca, a hazai áramszolgáltató vállalatok és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (majd később további szervezetek és cégek is csatlakoztak). A megállapodás végrehajtása során módosítottuk a természet védelméről szóló törvényt, annak érdekében, hogy az új és teljesen felújított vezetékszakaszok már mindenképpen madárbarátak legyenek, a madarakra nem veszélyes oszlopfej-típusok készültek, és számos olyan projektet hajtottak végre állami és civil természetvédelmi szervezetek az áramszolgáltatókkal együttműködésben, amelyek a veszélyes vezetékszakaszokat alakították át madárbarát módon.

 

2008. november 1-jén lépett hatályba a vándorló vadon élő állatokról szóló Bonni Egyezmény keretében létrehozott megállapodás a vonuló ragadozómadár-fajok védelméről. A megállapodás célja a vonuló ragadozómadár- és bagolyfajok védelmének biztosítása nemzetközi együttműködésben Eurázsia és Afrika területén. Magyarország a megállapodást létrehozó konferencia résztvevőjeként annak első aláírói közé tartozott. A megállapodás szakmai támogatására 2012-ben egy szakértői munkacsoport jött létre (Technical Advisory Group), szigorúan meghatározott regionális (kontinentális szintű) képviseleti szabályokkal. A természetvédelemért felelős tárca alapján egy hazai szakértő nyerte el a három európai képviselői hely egyikét, ami komoly nemzetközi elismerés volt Magyarország számára. A megállapodás keretében a ragadozómadár-fajokat veszélyeztető tényezők elleni összehangolt nemzetközi fellépésről egyeztetnek, ennek keretében például egy külön akciócsoport (jelentős magyar részvétellel) elkészítette a kerecsensólyom új nemzetközi fajmegőrzési tervét.

 

A kerecsensólyom, a kék vércse és a szalakóta nemzetközi védelmét tovább erősítettük. A magyar EU-elnökség idején javasoltuk, hogy a kerecsensólyom és a kék vércse kerüljenek fel a vándorló állatfajok védelméről szóló egyezmény I. függelékére. Ezt 2014-ben követte következő javaslatunk, mely a szalakóta felvételét célozta. A javaslatokat mind az Európai Unió, mind pedig az egyezmény valamennyi, ma már több mint 120 országból álló tábora egyhangúlag elfogadta. Ezáltal e fajokat valamennyi országban, ahol élnek, teljes védelemben kell részesíteni.

 

Az Egyezmény II. függelékén felsorolt fajok csoportjaira a közös vándorlási útvonalba eső országok megállapodásokat köthetnek egy-egy állatcsoport közös, összehangolt védelmének érdekében. Az Egyezményt kiegészítő megállapodások közül Magyarország kettőhöz csatlakozott: az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodáshoz, illetve az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodáshoz. Ezeket Magyarországon jogszabályban is kihirdették.

 

A megállapodások szintje alatt, az Egyezmény keretében ún. egyetértési memorandumok is létrejöttek, melyek egy-egy faj védelmét szolgálják, a tapasztalatok megosztása és az ezek alapján történő közös akció- és területkezelési tervek kidolgozása révén.

 

1. Egyetértési memorandum a vékonycsőrű póling védelméről, amelyet Magyarország az elsők között, 1994. szeptember 22-én írt alá;

 

2. Egyetértési memorandum a közép-európai túzokpopulációk védelméről, melynek létrehozásában Magyarország vezető szerepet játszott – 2000. október 7-én írták alá, amely csak azt követően, 2001. június 6-án lépett életbe;

 

3. Egyetértési memorandum a csíkosfejű nádiposzáta védelméről, amelyet Magyarország szintén létrejöttekor, 2003. április 29-én írt alá.

Hazai koordináció

Az Egyezmény hazai feladatainak végrehajtását az Agrárminisztérium Természetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkársága és a nemzeti park igazgatóságok látják el. A koordinációért és a nemzetközi kapcsolattartásért az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztály, Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.

Elérhetőség:

Agrárminisztérium, Biodiverzitás és Génmegőrzési Főosztály
1052 Budapest Apáczai Csere János utca 9.
Levelezési cím: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11.