Ugrás a tartalomhoz

Egyedi tájértékek védelme

A tájvédelem szerteágazó feladatköre a tájak karakterének fontos összetevőjét jelentő, ezáltal a tájak esztétikai adottságaira is jelentős hatást gyakorló egyedi tájértékek megőrzésére is kiterjed.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 6. § (3) bekezdése értelmében egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van.

Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásba vétele a Tvt. értelmében a nemzeti park igazgatóságok feladata. A már nyilvántartásba vett egyedi tájértékek száma folyamatosan bővül, ahogy egyre több település területét tudják bevonni az igazgatóságok a felmérésbe. Emellett figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az egyedi tájértékek állapota változhat, új egyedi tájértékek jöhetnek létre, illetve sajnálatos módon meg is szűnhetnek már nyilvántartásba vett egyedi tájértékek, így a felmérés valóban folyamatos feladatot jelent.

Az egyedi tájértékek felmérésének távlati szakmai célja a települési helyi közösségek számára fontos kultúrtörténeti, természeti és táji értékek felkutatása, állapotuk rögzítése hosszú távú megőrzésük, fenntartásuk és bemutatásuk érdekében.

Az egyedi tájértékek megőrzését a jogi szabályozás oldaláról az alábbi intézkedések biztosítják.

A Tvt. értelmében:

  • A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és esztétikai adottságok megóvása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a település-, a területrendezés és fejlesztés, különösen a területfelhasználás, a telekalakítás, az építés, a használat során többek között az egyedi tájértékek megőrzésére.
  • Fentiek érdekében a településrendezési tervnek tartalmaznia kell a tervezési területen található egyedi tájértékek felsorolását.
  • Az egyedi tájértékek megőrzését, bemutatását hivatott segíteni az a törvényi rendelkezés is, amelynek értelmében (hasonlóan a védett természeti területekhez) a tulajdonos, vagyonkezelő, használó köteles tűrni a természetvédelmi hatóságnak, az igazgatóságnak, illetve a természetvédelmi kezelést ellátó szervnek az egyedi tájérték oltalma, tudományos megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét. Ez érvényes különösen a természetvédelmi érték vagy egyedi tájérték megközelítésére, bemutatására, őrzésére, állapotának ellenőrzésére, és a hatósági tájékoztató, valamint eligazító táblák elhelyezésére.

A településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény értelmében:

  • A településkép védelme szempontjából kiemelt területeken (ezek közé tartozik a törvény értelmében az egyedi tájértékek területe is) reklámhordozó és reklám – jogszabályban meghatározott kivétellel – nem helyezhető el.

A településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról
és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet értelmében:

  • A települési önkormányzat – a fővárosban a fővárosi vagy kerületi önkormányzat – által településképi rendeletben védetté nyilvánított építészeti örökség helyi védelem alatt áll. A helyi védelem célja a település szempontjából hagyományt őrző, az ott élt és élő emberek, közösségek munkáját és kultúráját tükröző sajátos megjelenésű, a településképet meghatározó építészeti és táji érték védelme. Jellegét tekintve lehet területi vagy egyedi védelem, utóbbi többek között a jellegzetes, értékes, illetve hagyományt őrző építészeti arculatot, településkaraktert meghatározó egyedi tájértékekre (az érintett földrészlet, telek egészére vagy részére) is kiterjedhet.

Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartása országos szinten egységes elvek mentén történik, az MSZ 20381:2009 sz. Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése c. szabvány alapján. A felmérés a gyakorlatban helyszíni (terepi) bejárással valósul meg, amelynek során az igazgatóság munkatársai és/vagy megbízott szakemberek a szabványban rögzítettek alapján

  • azonosítják (típusba sorolják) az egyedi tájértékeket,
  • megállapítják pontos helyüket,
  • felmérik állapotukat.

Az egyedi tájértékekről fényképek készülnek, jellemzőiket, helyzetüket, állapotukat pedig a szabványban meghatározott adattartalom szerint rögzítik.

Az igazgatóságok által nyilvántartásba vett egyedi tájértékek adatai a Természetvédelmi Információs Rendszer közönségszolgálati oldalán elérhető interaktív térképen böngészhetőek.

Sáv bezárása