ERDŐREZERVÁTUMOK FENNTARTÁSA

Tíz éves a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának erdőrezervátum programja, amelynek célja a hazai erdőrezervátum-hálózat kialakításához megfelelő erdőterületek kiválasztása, azok védetté nyilvánításának előkészítése és erdőrezervátummá nyilvánítása, továbbá az erdőrezervátumok állapotfelvétele, hosszú távú fenntartási terveinek kidolgozása, megóvása és kutatása. Az erdőrezervátum jogi fogalmát és a vonatkozó jogszabályi előírásokat a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény tartalmazza, amellyel összhangban van az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény.

Az erdőrezervátum fogalma
Az erdőrezervátum (erdei ökoszisztéma rezervátum) a természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá kutatások folytatását szolgáló olyan erdőterület, amelyet jogszabály

• „nemzeti park”, „tájvédelmi körzet”, vagy „természetvédelmi terület” országos jelentőségű védett természeti területi alapkategóriába sorolva,
• járulékos védett természeti területi kategóriaként

erdőrezervátummá nyilvánít.

Az erdőrezervátumok alapvető és elsődleges célja a természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség, az erdei ökológiai rendszer természetes folyamatainak megóvása, további célja mindennek biztosításával a megismerést célzó monitorozás és kutatás. Nem tévesztendő össze az erdőrezervátum a tudományos rezervátummal, amely hasonló járulékos védett természeti területi kategória, fő célja azonban a tudományos cél. A védett természeti területeken belül az erdőrezervátum sajátos természetvédelmi kategória, amelynek jellemző megkülönböztető jegyei a következők:

• természetvédelmi oltalom magterület és védőzóna elkülönítésével, a magterület mindenkor fokozottan védett természeti terület;
• együttesen érvényesül a természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvásának, a természetes folyamatok szabad érvényesülése biztosításának, továbbá kutatások folytatásának a célja (hármas funkció), de a megóvás és a természetes folyamatok szabad érvényesülése elsődlegességének biztosításával, amely elsődlegességnek elsősorban a funkciók esetleges ütközése esetén van jelentősége;
• a természetvédelmi oltalom tárgya a teljes erdei ökológiai rendszer.

Az erdőrezervátum két zónából áll. A kiemelkedő természetvédelmi értéket jelentő erdei ökoszisztéma közvetlen megóvását a magterület szolgálja, amely a törvény erejénél fogva mindig fokozottan védett természeti terület, és benne teljes használati korlátozás érvényesül. A védőzóna védett vagy fokozottan védett természeti terület, ahol az állandó védő funkciót biztosító és a további természetvédelmi céloknak is megfelelő természetközeli erdőgazdálkodási (készletgondozó szálalásos, szálalóvágásos, elnyújtott időtartamú fokozatos felújításos) módszerek alkalmazhatók.

Az erdőrezervátumok fenntartása, céljainak érvényesülése érdekében meghatározó, hogy biztosítva legyen:

• a magterületek teljes érintetlensége és zavartalansága,
• a védőzónák természetszerű állapota és magterületet védő funkciója,
• a terület zavartalanságát garantáló metodika szerinti, a természetvédelmi hatóság által engedélyezett szisztematikus állapotfelvételek (monitorozás) és kutatások végzése,
• a látogatások fokozott tér- és időbeni korlátozása.

Rendkívül fontos feladat az erdőrezervátumok fenntartásának, természetvédelmi kezelésének hosszú távú tervezése, amelyre bevezettük a hosszú távú fenntartási terv (HFT) fogalmát. A hosszú távú fenntartási tervek a vonatkozó jogszabályi előírások, a fenntartás itt közreadott általános irányelvei, valamint a megbízott tudományos műhelyek által az egyes erdőrezervátumokra kidolgozott szakanyagok alapján jelenleg készülnek. Az erdőrezervátumok – a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság javaslata alapján a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala által jóváhagyott – hosszútávú fenntartási tervei alapul szolgálnak az adott védett természeti terület természetvédelmi kezelési tervének elkészítéséhez, az egyes erdőrezervátumokra vonatkozó szakmai előírások így a 10 évente felülvizsgálandó természetvédelmi kezelési terveken keresztül érvényesülnek majd.

Az erdőrezervátumok erdőgazdasági vagyonkezelése

Erdőrezervátum magterület
A fokozottan védett természeti területen lévő erdőkre vonatkozó természetvédelmi törvényi előírásban megfogalmazott természetvédelmi kezelés a magterületen úgy értelmezendő, hogy ott általában tilos minden emberi beavatkozás, és teljes gazdálkodási korlátozás érvényesül. Az erdőrezervátum magterület „a természet kísérleti területe”. A teljes beavatkozási korlátozás alóli kivételt képező bármilyen belenyúlás csak egészen kivételesen és csak olyan esetben engedélyezhető, ha a nem kívánatos nem őshonos fafajok, vagy erdővédelmi okok az erdőrezervátum (céljai szerinti) fennmaradását szélsőségesen veszélyeztetnék. Az erdőgazdálkodó feladata itt a vagyonőrzés.

Erdőrezervátum védőzóna
Az erdőrezervátumok védőzónájában csak olyan erdőgazdálkodási tevékenység folytatható, amely átmenetileg sem csökkenti a magterület védelmét biztosító védő funkcióját, és fokozatosan végre kell hajtani azokat a beavatkozásokat, amelyek a magterület védelmét legjobban szolgáló természetközeli állapot mielőbbi eléréséhez szükségesek. A védőzóna védő funkcióját (az erdőrezervátum céljával összhangban) a természeteshez minél közelebb álló, őshonos fafajú, elegyes, vegyes korú, fajokban gazdag erdők, a különböző típusú (valódi, csoportos stb.) szálalóerdők biztosítják a legjobban. A cél ezért a folyamatos borítást biztosító ilyen állapot elérése, amelynek eredményeként a szálalásos, a szálalóvágásos, vagy az elnyújtott felújítási időszakú, elsősorban egyenlőtlen bontáson alapuló fokozatos felújítóvágásos erdőművelési módszerek alkalmazhatók.

Az erdei ökoszisztémák stabilitását és természetvédelmi értékét többek között alapvetően meghatározza a biológiai sokféleség. Meghatározó természetvédelmi cél ezért annak természetközeli erdőművelési módszerekkel történő megőrzése vagy növelése (a termőhelynek megfelelő őshonos elegyfajok bevitele helyi származású szaporítóanyaggal való pótlással, kiszáradt és túlkoros egyedek visszahagyása, cserjeszint védelme, gallyanyag visszahagyása stb.). Amennyiben erdővédelmi beavatkozásokra van szükség, minden esetben természetbarát biológiai eljárásokat kell alkalmazni.
Erdőrezervátum védőzóna esetlegesen fokozottan védett természeti területén levő erdők kezelése során figyelembe kell venni a fokozottan védett természeti területre vonatkozó, valamint a terület konkrét fokozottan védett vagy védett természeti értékeitől függő jogszabályi, illetve kezelési előírásokat is. Általános alapkövetelmény a természetközeli és természetkímélő technológia. Tarvágás egyáltalán nem alkalmazható, a végvágás összefüggő maximális területe ne legyen több 0,5 hektárnál. Hagyásfák, hagyásfa-csoportok fenntartása indokolt. A vágásérettségi kor a biológiai vágásérettség időszakán belül tervezendő.

Erdőrezervátum védett természeti területen levő védőzónájában a védett természeti területre vonatkozó jogszabályi előírások, valamint az előforduló konkrét védett természeti értékektől is függő természetvédelmi kezelési előírások betartásával természetközeli erdőgazdálkodás folytatandó. Általános követelmény a természetkímélő technológia. A végvágás legnagyobb összefüggő területe ne haladhatja meg a 0,5 hektárt. Hagyásfák, hagyásfa-csoportok fenntartása indokolt. Tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra nem képes állományokban engedélyezhető, max. 0,3 hektár összefüggő területnagyságokkal, amennyiben az nem veszélyezteti a magterületet védő funkciót és a konkrét természetvédelmi célokat. A vágásérettségi kor a biológiai vágásérettséghez közeli időpontra tervezendő.

Vadállomány-fenntartás az erdőrezervátumok területén
Az erdőrezervátumokban csak az őshonos vadászható állatfajok tarthatók fenn, a természetes vadeltartó-képességnek megfelelő természetszerű összetételben és állománynagyságban, a természetvédelmi célok elsődlegességének figyelembe vételével.

A teljes erdőrezervátumot különleges rendeltetésű és természetvédelmi célú vadászterület-részként célszerű fenntartani, extenzív állománykezeléssel. Hagyományos vadgazdálkodás a területen nem folytatható. A vad etetése nem megengedett, vadászati berendezések (a hordozható magasles kivételével) nem helyezhetők el, az ott meglévőket pedig át kell telepíteni. A vadállomány létszámát a kritikus károsítási küszöb alatt kell tartani. A vadkárosítás ellen az állománylétszám szabályozásával, megfelelő kerítéssel, vagy a vad területről történő elvonásával lehet védekezni. A nagyvad – szükség esetén intenzív – vadászata (elejtése), vagy befogása csúcsragadozó hiányában általában elkerülhetetlen. A vadászat az erdőrezervátum zavartalanságának biztosítása érdekében időben, térben és módszereiben erősen korlátozott illetve szabályozott kell hogy legyen, az erdőrezervátum céljainak megfelelően. A vadat elsősorban a védőzónában kell elejteni.

Az erdőrezervátumokat magában foglaló vadgazdálkodási körzetek és vadászterületek legkisebb fenntartandó és legnagyobb fenntartható vadlétszámának meghatározásakor, valamint a vadgazdálkodás tíz évre szóló és éves tervezése során figyelembe kell venni az erdőrezervátumok fenntartásának érdekeit, valamint a térség természetszerű erdeinek vadvédelmi kerítés nélküli felújíthatóságának követelményét. A magterületet vadvédelmi kerítéssel indokolt bekeríteni abban az esetben, ha a térség nagyvad-állománya a természetes vadeltartó-képességet jelentősen meghaladja, és súlyosan veszélyezteti a természetes ökológiai folyamatokat.

Erdei haszonvételek az erdőrezervátumokban
A felvázolt erdőgazdasági vagyonkezelés és vadászat kivételével az erdőrezervátumok teljes területén mindennemű fő- vagy mellék-haszonvételi tevékenység általában tilos. Az erdőtörvény alapján erdei haszonvételnek minősül a fakitermelésen és a vadászaton kívül a száradék, gally, díszítőlomb, mag, gomba, moha, virág, vadgyümölcs és gyógynövény gyűjtése, a bot, a nád, a sás és a gyékény termelése és a fű kaszálása, valamint a méhészeti tevékenység és a fenyőgyanta gyűjtése, amelyek nem engedélyezhetők.

Tudományos kutatási tevékenység
A természetvédelmi törvény szerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, fokozottan védett természeti területen pedig a nemzeti park igazgatóság engedélye kell a területre történő belépéshez is. Az erdőrezervátum céljai közül az erdei életközösség megóvásának és a természetes folyamatok szabad érvényesülése biztosításának, tehát a bolygatatlanságnak van elsőbbsége. Az erdőrezervátum magterületek fokozottan védett, a védőzónák védett vagy fokozottan védett természeti területek. Mindezekre, valamint a törvény tárgyi hatályára Tvt. 2. § (1) bek. f) pont is tekintettel, az erdőrezervátumokban kérelmezett kutatások engedélyezésekor a nemzeti park igazgatóságok a következő országosan egységes feltételrendszert alkalmazzák.

Magterületen és fokozottan védett védőzónában folytatott tudományos kutatási tevékenység

• csak a belépéshez szükséges engedéllyel együtt,
• legfeljebb 1 naptári évre,
• természetes személyek részére,
• a nemzeti park igazgatóság által elfogadott kutatási módszerek alapján, és
• a vonatkozó jogszabályi követelményeknek megfelelően

engedélyezhető.

A magterületen folytatott kutatások nem zavarhatják az erdő természetes ökológiai folyamatait, és nem veszélyeztethetik a természet védelméhez, illetve az erdőrezervátum fenntartásához fűződő célokat és érdekeket. Olyan kutatások, amelyek a védőzónában is eredményesen elvégezhetők, a magterületen nem engedélyezhetők. Az erdőrezervátum alapvető természetvédelmi céljaival össze nem egyeztethető kutatási tevékenység erdőrezervátum magterületen nem folytatható, más tudományos célra a természetvédelmi törvény szerinti tudományos rezervátum jelölhető ki. A magterületen való tartózkodásról és az ott végzett kutatási tevékenységről az engedéllyel rendelkezőknek a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot folyamatosan tájékoztatni kell. A kutatások csak a megfigyelés, a mérés és a felvételezés beavatkozás-mentes módszereivel folytathatók, és alapvetően az egységes metodika szerinti szisztematikus állapotfelvételre, biodiverzitás monitorozásra, az életközösség működésének tanulmányozására, valamint társulástani és szukcessziós vizsgálatokra irányulhatnak, a terület teljes zavartalanságának biztosítása mellett.

Egyéb tekintetben a fokozottan védett természeti területre vonatkozó jogszabályi előírások érvényesek.

A védőzóna védett (nem fokozottan védett) természeti területén folytatott kutatásokra a védett természeti területen folytatott kutatásokra vonatkozó jogszabályi előírások érvényesek. A nem fokozottan védett védőzónában engedély alapján olyan kutatások is folytathatók, amelyek esetleg destruktív mintavétellel járnak együtt, törekedni kell azonban a kutatással együtt járó bolygatás mértékének minimalizálására. A kutatási tevékenység nem veszélyeztetheti a természet védelméhez fűződő érdekeket.

A védett és a fokozottan védett fajokkal kapcsolatban az erdőrezervátumban is a vonatkozó jogszabályi előírások a mérvadóak.

Az erdőrezervátumok látogatása
Az erdőtörvény szerint az erdőrezervátum területe üdülési, illetőleg sportolási célból – a kijelölt út kivételével – nem vehető igénybe. A következő részletesebb szabályozás a természetvédelmi törvény előírásainak alkalmazásán alapul.

Erdőrezervátum magterület és fokozottan védett védőzóna
Fokozottan védett természeti területen a nemzeti park igazgatóság engedélye kell a területre történő belépéshez. Az erdőrezervátum magterületére és fokozottan védett védőzónájába a belépés csak külön feltételekkel, ellenőrzött körülmények között, tudományos kutatási és szakoktatási célból engedélyezhető az arra illetékeseknek. Elsősorban nemzeti park kezelt vagy bemutató övezetében és tájvédelmi körzetben bemutató erdőrezervátum jelölhető ki, amelynek magterülete külön engedéllyel és a nemzeti park igazgatóság által kijelölt személy kíséretében korlátozottan látogatható. Csoportos látogatás csak a bemutató erdőrezervátumokban, kis létszámú csoportokban, és csak meghatározott útvonalon, a nemzeti park igazgatóság által kijelölt személy kíséretében történhet.

Erdőrezervátum védőzóna védett természeti területen
Védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést és a tartózkodást – ha a védelem érdekei szükségessé teszik – a természetvédelmi hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja. Az erdőrezervátum védett természeti területet képező védőzónájába történő belépést, az ott tartózkodást tehát indokolt esetben a nemzeti park igazgatóság a természetvédelmi érdekeknek megfelelően a teljes tiltásig terjedően korlátozhatja. Az erdőrezervátumokban mindenütt gondoskodni kell a turistautak megszüntetéséről és a turistaforgalom eltereléséről.

Főbb adatok
A hazai erdőrezervátum-hálózatot jelenleg 63 erdőrezervátum képezi 13 100 ha összes területtel, melyből 3 665 ha magterület, 9 435 ha védőzóna. A 63 kijelölt területből 49 terület erdőrezervátummá nyilvánítása már megtörtént, 14 erdőrezervátum céljára kijelölt terület esetében pedig folyamatban van a védetté nyilvánítási eljárás.

ERDŐREZERVÁTUM-KUTATÁS

A hazai erdőrezervátum-kutatás önálló honlapja:
www.erdorezervatum.hu

A hazai erdőrezervátum kutatási program koordinátor intézete:
Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutató Intézete

Az európai erdőrezervátum kutatás adatbankja és honlapja a következő címen érhető el:
http://www.efi.fi/Database_Gateway/FRRN/howto/quick_guide.html

Letölthető anyagok: