Vissza az előző oldalra
Az UNESCO fenntartható fejlődés megvalósulását elősegítő Sevillai stratégiáját (1995) is figyelembe véve nyújtotta be a nevezését Magyarország egy új, a magyar-horvát határon átnyúló Mura-Dráva-Duna bioszféra-rezervátum létrehozására 2009-ben. A nevezést végül 2012-ben, Horvátország csatlakozása után hagyta jóvá az UNESCO, melynek köszönhetően megalakult a kétoldalú horvát-magyar Mura-Dráva-Duna Határon Átnyúló Bioszféra-rezervátum (ang. röv.: MDDTBR), Magyarország első határon átnyúló bioszféra-rezervátuma, melynek létrehozásában hatalmas szerepet vállalt a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI). Még a jóváhagyást megelőző évben, 2011. március 25-én, az EU magyar elnöksége alatt Ausztria, Horvátország, Szerbia, Szlovénai és Magyarország környezetvédelmi miniszterei aláírtak egy közös nyilatkozatot arról, hogy mindent megtesznek az ötoldalú bioszféra-rezervátum megteremtése érdekében. Ennek eredményeként a részes országok első körben kialakították a saját bioszféra-rezervátumaikat és országonként elfogadtatták azokat UNESCO MAB Nemzetközi Koordináló Tanácsával (MAB ICC).
2017-2019 között a WWF Austria lebonyolított egy sikeres, szintén részben az MDDTBR fejlesztését célzó Interreg „Coop MDD” projektet, melyben a magyar partner a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) volt, és amelynek keretében bicikliutak, valamint vízitúrázást, és környezeti nevelést is elősegítő létesítmények is készültek a térségében. A projekt új lendületet adott az ötoldalú bioszféra-rezervátum kialakításának is, mivel ekkorra már mind az öt országban létrejött nemzeti szinten a saját területrész. Magyarország ezt követően még kijelölt egy hozzávetőleg 100.000 hektáros területet a BfNPI működési területén. Ennek eredményeképpen az MDDTBR öt országra kiterjedő területe 943.170 hektárra nőtt, melyen belül csak a magyar terület hozzávetőleg 330.000 hektárt tesz ki.
Ártéri erdő
A magyarországi terület magában foglalja a DDNPI Dráva és Duna menti területeit, a Natura 2000 hálózat itt elhelyezkedő zónáit, valamint új helyszíneket, a BfNPI Mura menti és Kerka menti területeit, Hetés környékét, Vétyem és Oltárc erdőterületeit, illetve a dél-zalai homokvidéket és Mórichelyi-halastavakat is.
Ez az egyik legnagyobb szinte még érintetlen természeti terület a Duna-medencében. A rezervátum létrehozásának fő célja a Mura-Dráva-Duna határvidék Európai szinten is különleges, a három folyóhoz kötődő vízi és part menti életközösségeinek és természeti értékeinek megőrzése, valamint a fenntartható fejlődési funkció megvalósulásával hozzájárulás a helyi önkormányzatok és a lakosság megélhetési lehetőségeinek bővítéséhez.
Ezek a folyók az emberi beavatkozások ellenére bámulatos biológiai sokféleségnek, és olyan ritka, természetes élőhelyeknek nyújtanak otthont, mint az ártéri erdők, szigetek, kavics- és homokzátonyok, mellékágak és holtágak. Mindhárom folyó partján vannak olyan, szinte még háborítatlan partszakaszok, ahol különleges fajok találnak menedéket. A régió különleges szimbólumai a vízimadarak. A Kopácsi-réten él Európa legnépesebb rétisas (Haliaeetus albicilla) populációja, a Dráva kavicszátonyai pedig a szárazföldön egyre veszélyeztetettebb kis csérnek (Sterna albifrons) nyújtanak otthont. Gemencen és Béda-Karapancsán többek között a fokozottan védett fekete gólya (Ciconia nigra) érzi jól magát és fészkel egyre nagyobb számban. Évente legalább 250 ezer vonuló vízimadár pihen és táplálkozik a vizes élőhelyeken és azok környékén. A megfigyelt egyedek között olyan fajok is felbukkantak, mint az északi búvár (Gavia stellata), a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo), a nyári lúd (Anser anser), a nagy lilik (Anser albifrons), a kontyos réce (Aythya fuligula) és a nagy kócsag (Egretta alba).
A három, összesen 700 kilométernyi hosszúságú folyó mentén megtalálható, több mint 10 védett terület hálózata is jelzi a régió ökológiai értékét. Ilyen területek például a Duna és a Dráva torkolatánál fekvő Kopácsi-rét Natúrpark, a Dráva horvát oldalán a Dráva-Mura Regionális Park, a magyar oldalon pedig a Duna-Dráva Nemzeti Park, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park.
Kis csér
A biológiai sokféleség megőrzése mellett a folyók és ártereik létfontosságúak az itt élő emberek számára is. Kiterjedt és nyílt árterekre nagy szükség lenne mindenütt, mert csökkentik az árvízveszélyt, és vízmegtartó hatásuk van, tehát az aszály ellen is védelmet nyújtanak, mellyel elősegítik a fenntartható agrárgazdálkodást, továbbá természetes tisztulásukkal hozzájárulnak a jó vízminőséghez is. A stabil halállomány pedig nemcsak a vízimadaraknak, hanem a horgászok számára is fontos tényező. Ezen túl a globális klímaszabályozás szempontjából is kiemelt jelentőségűek nagymértékű szénraktározási képességük által, de a mikroklímára is pozitív hatással van a hűtő funkciójával.
Az egyedülálló táj pedig a fenntartható turizmus fejlődését segíti a természetjárók, a vizek kedvelői és a kerékpárosok számára. Fontos szerep jut tehát az ökoszisztéma-szolgáltatások minél szélesebb körű kialakításának, fejlesztésének.
Sáv bezárása