Az NBmR kialakítása, felépítése

A Biológiai Sokféleség Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítésére a biológusok és természetvédelmi szakemberek összefogtak, hogy feltárják a hazai élővilág sokfélesége csökkenésének okait. Munkájuk alapján a Magyar Tudományos Akadémia biodiverzitás-megőrzési stratégiát dolgozott ki. A dokumentum kijelölte a növény- és állatvilág megőrzésének megvalósítható feladatait, emellett hangsúlyozta a biodiverzitás folyamatos, országos megfigyelésének jelentőségét.

A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete kidolgozta a biodiverzitás-monitorozó tevékenység elméleti alapjait, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói összegyűjtötték a monitorozás hazai előzményeit. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program kialakítását az akkori Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala (melynek jogutódja ma az Agrárminisztérium Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkársága) kezdeményezte és szervezte. A nagyszabású feladat elvégzéséhez az európai uniós PHARE program jelentős anyagi támogatást nyújtott. Ez a biodiverzitás-megőrzési stratégia szellemében kialakított program olyan egységes, országos megfigyelési rendszer kialakítását teszi lehetővé, amely más országok számára is példa értékű. A projekt alapján nemzetközi szinten is egyedülálló kézikönyvsorozat született.

Az élőlények, életközösségek és élőhelykomplexek kiválasztási szempontjainak, mintavételi módszereinek meghatározása és a szervezeti felépítésre vonatkozó javaslat kidolgozása jelentette az elvi megalapozást. Erre építve indult meg a rendszer kiépítése és kezdődtek el 1998-tól a terepi vizsgálatok. A rendszert egy-két éves tesztüzem után élesítették.
A monitorozás feladatainak meghatározásakor a következő fő tevékenységeket vették figyelembe:
– védett, veszélyeztetett természeti értékek állapotának nyomon követése,
– Magyarország élővilágának, életközösségeinek általános állapotát jelző elemek megfigyelése,
– valamilyen emberi tevékenység vagy környezeti tényező közvetlen, vagy közvetett hatásának vizsgálata.

Az országos programok kidolgozását, fejlesztését, összehangolását és működtetését minisztériumi szintű, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. szakmai támogatásával megvalósuló központi irányítás biztosítja, míg a regionális és helyi feladatokat a területi szervek, a nemzeti park igazgatóságok koordinálják. A rendszer folyamatos fejlesztése az adatgyűjtés és értékelés terén elengedhetetlen, egyrészt a tapasztalatok visszacsatolása és beépítése révén, másrészt az új hazai, nemzetközi és uniós elvárásoknak való megfelelés, illetve új módszerek és eszközök megjelenése miatt. Ezt a folyamatot segíti a szakértők (kutatóintézetek, egyetemek, egyesületek stb.) széleskörű bevonása, élőlény-csoportonként szakértői csoportok működtetése.

Európai uniós csatlakozásunkkal új feladatok jelentkeztek, melyeket az uniós természetvédelmi irányelvek [a vadon élő madarak védelméről szóló madárvédelmi irányelv (147/2009/EK) és a természetes élőhelyek, vadon élő növények és állatok védelméről szóló élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK)] előírásainak való megfelelés indokolt.  Az NBmR a monitorozott fajok, fajcsoportok, élőhelyek stb. (ún. komponensek) bővítése, és a későbbi fejlesztések során figyelembe vette a két irányelv mellékletein felsorolt, ún. közösségi jelentőségű fajokat és élőhelyeket, valamint a módszertani fejlesztéseknél a közösségi elvárásokat. Ezek alapján a mintázandó komponensek és a mintavételi helyek száma tovább bővült. A felszíni és felszín alatti vizek védelmét, állapotuk javítását célzó Víz Keretirányelv (2000/60/EK) alapján szintén megtörtént a vizek ökológiai állapotminősítésére használt vízi szervezetek mintavételi módszereinek harmonizációja az irányelv előírásaival.

A legtöbb élőlénycsoport vizsgálata szakértők közreműködését igényli, de a speciális szaktudást nem igénylő feladatok megvalósítása során természetvédelmi egyesületek, iskolák, sőt a lehető legszélesebb társadalmi rétegek önkénteseinek bevonására is törekszünk. Ennek egyik eszköze, az NBmR keretei között működő Vadonleső Program, melyhez bárki könnyedén kapcsolódhat. A szakmai feladatok ellátása mellett kiemelt feladat a közvélemény tájékoztatása is.

A ma még európai viszonylatban is kiemelkedően gazdag magyarországi élővilág megőrzése társadalmi összefogást igényel, a feladatok ellátásához szükség van a közigazgatás egyéb ágazatai és a lakosság támogatására is. A NBmR nemzetközi elismertségét jelzi, hogy számos európai ország szakemberei érdeklődnek a működése során szerzett tapasztalatok iránt.

Az NBmR működése során 2005-ben egy átfogó felülvizsgálatra került sor, mely alapjaiban tekintette át a rendszer kialakult működését. A felülvizsgálat akkori megállapításai nagyban hozzájárultak a rendszer további sikeres működtetéséhez. Az azóta eltelt több, mint másfél évtized módszertani, adatpolitikai, szemléletmódbeli fejlődése előrevetíti egy hasonlóan átfogó felülvizsgálat szükségességét.

Az NBmR felülvizsgálata (2003-2005)

Az 1997-1999 között kialakított, és 2000-ben élesben elindult NBmR első, és eddig egyetlen felülvizsgálatára 2003 és 2004 között került sor. Ennek keretei között az alábbiak áttekintésére került sor:

– Egyes kiválasztott monitorozó programok elemzése (élőhely-térképezés, növénytársulások, növényfajok, vízi makroszkopikus gerinctelenek és halak, egyenesszárnyúak, valamint kisemlősök bagolyköpet elemzés alapján).
– Az NBmR adatgyűjtési tevékenységének hasznosulása a nemzeti parki igazgatóságoknál.
– Külföldi monitorozó tapasztalatok, indikátorok fejlesztésének követése.
– Monitorozó eredmények kezelésének felülvizsgálata.
– A Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) és az NBmR protokollok illesztése.
– Az NBmR eredményeiről készülő kiadványsorozat megtervezése.

Az NBmR Szakértői Tanácsa 2005. május 24-én elfogadta a felülvizsgálat záródokumentumát (A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) 5 éves működése felülvizsgálatának záró dokumentuma), melynek akkori tapasztalatai összefoglaló jelleggel az alábbiakban olvashatók.

Összefoglalás

„Megállapítható, hogy az NBmR felülvizsgálata sikeres volt, a célok megvalósultak, sőt több olyan eredménye is volt, melyek a terven felül készültek el (pl. kiadványsorozat terve, tervezőprogram, meta-adatbázisok). Az elemzések hatására a rendszer javult. Módosításokra nem a mintavételi módszerekben, hanem a helyek kiválasztásában, az országos reprezentáció kialakítása érdekében volt szükség. Fontos tapasztalat, hogy a szabványosítás szintjét tovább kell emelni, a résztvevőknek még szigorúbban kell a jelentési kötelezettséget teljesíteni. Hat mintavételezett komponens adatainak részletes elemzése készült el. Az eredmények a 2004. évi programokban már érvényre jutottak, és alapot adnak szakmai publikációsorozat elindításához. A rendszer működtetésére vonatkozóan is számos tanulság fogalmazódott meg, melyek beépítésével a rendszer javítható. A megfelelő működés legfontosabb akadálya a központi állomány szűkös kapacitása és a megfelelő informatikai rendszer hiánya. Megállapítható, hogy az NBmR felülvizsgálata megteremtette a rendszer hosszú távú működésének alapjait, mely jól illeszkedik a nemzetközi követelményekhez. Az eredmények az NBmR-en túlmutató hasznosítása lehetséges az alábbi programokban:

– NATURA 2000 monitorozás
– Víz Keretirányelv bevezetése
– 2010-re vonatkozó EU-s követelmény.

Az SZT a záró dokumentumot elfogadta és támogatta a felülvizsgálat kiterjesztését más komponensekre. A tagok javasolták az NBmR fejlesztését elsősorban az informatikai rendszer kiépítése és a központi monitorozó csoport fejlesztése tekintetében.”

Előzmények

A Szakértői Tanács 2003. április 28-i ülésén döntött arról, hogy az 1998. óta folyó monitorozási tevékenység eredményeit időszerű áttekinteni és ellenőrizni, valamint megvizsgálni, hogy az NBmR a külföldi tapasztalatoknak megfelelően működik-e, és a várható adatszolgáltatási kötelezettségeket milyen mértékben lesz képes kielégíteni. Felülvizsgálati terv készült a feladatok elvégzésére, melyet a kijelölt munkacsoport véleményezett (Aradi Csaba és Gyulai Iván). A felülvizsgálat két éve alatt (2003-2004) számos külső szakember bevonásával a kiválasztott monitorozott komponensekre vonatkozó elemzések készültek el. Ezzel párhuzamosan az Irányító Központ az NBmR működését, és a jelentések kezelését, elemzését vizsgálta felül.

Eredmények

Komponens eredmények elemzése

1. Élőhely-térképezés

A felülvizsgálat első lépése az elkészült élőhely-térképek meta-adatbázis szerkezetének kialakítása volt, majd megtörtént minden térképi dokumentáció ellenőrzése és a meta-adatbázis feltöltése. Összesen 81 térkép készült el, amelyek közül 62 térinformatikai adatbázisban is rögzítésre került. Az elemzés kiterjed a térképek szakmai színvonalának értékelésére. Országos szinten összesítették a térképi információt, mely alapján élőhely-természetességi becsléseket és élőhelytípus eloszlási értékelést adtak a mintanégyzetekre. Esettanulmányokban mutatták be az egyes térképek elemzési lehetőségeit, valamint más eredetű térképek segítségével idősor-elemzést végeztek.

2. Növénytársulások

A növénytársulások esetében is a munka a jelentések minősítésével, és adataik meta-adatbázisban való megjelenítésével kezdődött. Összesen 131 felvétel adatait dolgozták fel, ezek egy része módosulni fog a jövőben, illetve új lokalitások kerülnek a rendszerbe. Várhatóan 150 helyen fog növénytársulás felvételezés folyni az NBmR keretében. Az adatokat a TURBOVEG programcsomag segítségével dolgozták fel, néhány mintára elemzés is készült. A felmérés főbb megállapításai:
– a mintavételi módszertan a legtöbb társulás esetében megfelelő, elég részletes, ugyanakkor kellően egyszerű ahhoz, hogy végrehajtható legyen;
– a vízzel borított élőhelyeken a módszer módosítása szükséges (nádas és hínártársulások);
– a származtatott adatok kiszámítását az adatfeldolgozás során elegendő elvégezni;
– a mintaterületek helye nem módosítható, akkor sem, ha a társulás idővel „elmozdul”;
– a minőségi kifogások elkerülése érdekében a jövőben a határidőre érkezett jelentéseknek elfogadás előtt egy formai ellenőrzésen kell átesniük;
– a helyszínen begyűjtendő adatokat a szigorú és egyértelmű protokoll szerint kell a mintavétellel egy időben begyűjteni.

3. Növényfajok

A növényfajok mintavételezése két projekthez kapcsolódóan történik, egyrészt a védett, veszélyeztetett értékek, másrészt az inváziós fajok vizsgálatával. Az első csoportban nagyrészt az Európai Uniós listás fajok monitorozása folyik, összesen 108 faj mintavételezésével. Az inváziós fajok vizsgálata az élőhely-térképezéshez kapcsolódik és többnyire térképi megjelenítést igényel. A védett fajok jelentéseinek meta-adatbázisa elkészült. Az egyeztetés a protokollban megjelölt helyek és a korábbi vizsgálatok helyszínei között azt eredményezte, hogy a 2004. évi terveket módosítani kellett. Az inváziós növényfajok adatainak feldolgozása folyamatban van.

4. Vízi makroszkópikus gerinctelenek és halak

A vízi makroszkópikus gerinctelenekre vonatkozóan 19 db, nemzeti parkok igazgatóságai által indított program volt. Az országos koordinációval 2001-ben indult a monitorozás. Ezeket a szakértő külön elemezte a felülvizsgálat során. Az adatok alapállapot felméréseknek tekinthetők. Az országosan koordinált monitorozás kellően szisztematikus mintavételezést jelent, ugyanakkor a mintavételi hálózat átdolgozásra szorul. Az eddigi tapasztalatok alapján az állandó, évente vizsgált (kis számú) mintahely mellett mozgó pontokat is beépítettek a hálózatba, így jóval több pontról készülnek majd felmérések. Az eredmények alapján bebizonyosodott, hogy a kevéssé gazdag élőhelyeket elegendő ritkábban, háromévente monitorozni. A halak monitorozása szintén nemzeti park igazgatósági és országos koordinációval történt. A mintavételezés nehézségei és a protokoll kivitelezésének bonyodalmai a módszer módosítását eredményezte nagyobb szakértői kör bevonásával. A 2004. évi mintavételezés már az új elvek beépítésével folyt. A jelentés a következő javaslatokat fogalmazta meg:
– a makroszkópikus vízi gerinctelenek mintavételi hálózatát országossá kell tenni;
– a mennyiségi mintavételezést be kell tartani;
– a szabványostól esetenként eltérő módszerek alkalmazásánál azokat részletesen le kell írni;
– nagy folyókban a gyűjtési nehézségek miatt a mesterséges alzat használata javasolt.

5. Egyenesszárnyúak

Egyenesszárnyúak monitorozása korábban csak nemzeti park igazgatósági koordinációval folyt. A felülvizsgálat során a szakértő megállapította, hogy a jelentések igen nagy hányada hiányos, a mintavételi módszer megfelelő, mégis, a fentiek miatt a 2003-ig végzett vizsgálatok nem tekinthetők országos monitorozásnak, inkább állapotfelvételnek. A kritika miatt szakértői ülés keretében a növénytársulások lokalitásaival egyeztetve országos egyenesszárnyú közösségi mintavétel-hálózatot alakítottak ki. A mintavételezés ennek alapján folyt 2004. során, az ebből származó jelentéseket szintén véleményeztettük. A szakértő megállapította, hogy a módosított terv megfelelően javította a jelentések minőségét és a területi lefedést, ugyanakkor a jelentések tartalmának további pontosítására van szükség.

6. Kisemlősök bagolyköpet alapján

A bagolyköpetek felhasználása a kisemlősök monitorozására korábban szakmai vitákat váltott ki, ezért fontos volt, hogy az eddigi eredmények elemzése a felülvizsgálatba bekerüljön. Az eredmények alapján a szakértő a kisemlősök monitorozására megfelelő módszernek tartja a gyöngybagoly köpeteinek elemzését, mivel egyrészt a gyűjtés nem jár természetrombolással, másrészt az elterjedések elemzésére megfelelő pontosságú. A populációméret meghatározása gyűjtési módszerekkel igen nagy munkaráfordítást igényel, amit az NBmR csak kivételes esetben tud felvállalni (pl. északi pocok). Ezért a bagolyköpeteket a populációméret becslésére is alkalmazzuk. Az eddigi mintavételi hálózat azonban nem bizonyult megfelelőnek, a kizárólag állandó gyűjtési helyek sokszor túl kevés mintát szolgáltattak, így nem voltak elemezhetőek. Ezért a mintavételi hálózat teljes átalakításra került több szakember bevonásával. A szakértői munkaértekezleten a rétegzett mintavételi stratégia mellett döntöttek, a 90 eddigi állandó helyből csak 31 marad meg, ezeket a kistájak lefedését célzó stratégiával kiválasztott, 3-4 éves periódusokban vizsgált mintahelyek egészítik ki. Az ismertetett változtatások a protokoll új változatába bekerültek, a 2004. évi mintavételezés ez alapján folyik.

Az NBmR működésének és alkalmasságnak elemzése

1. Az NBmR adatgyűjtési tevékenységének hasznosulása a nemzeti park igazgatóságoknál

Az NBmR jelenti az egyetlen rendszeres, szabványos módszerekkel végzett mintavételt a nemzeti park igazgatóságok adatgyűjtő tevékenységében. A nemzeti parki igazgatóságok egy kivételével jelentős adatforrásnak minősítették a monitorozásból származó információt. A felhasználás elsődleges célja az utóbbi évben:
– a Natura 2000 területek kijelölése,
– szakhatósági feladatok ellátása,
– védetté nyilvánítás (TK bővítés, TT kijelölés, ex lege lápok kijelölése),
– természetvédelmi, élőhely-regenerációs beavatkozások tervezése,
– fajvédelmi programok,
– lelőhely pontosítás, új lelőhelyek,
– Víz Keretirányelv víztest kijelölés,
– vízügyi beavatkozások tervezése,
– inváziós fajok elleni védekezés,
– kezelési tervek.

2. Külföldi monitorozó tapasztalatok, indikátorok fejlesztésének követése

Az Irányító Központ a felülvizsgálat során több alkalommal készített tájékoztatót a Szakértői Tanács számára a globális és európai szintű biodiverzitás indikátor-fejlesztések állapotáról. Ezeknek az elemzéseknek fő célja az volt, hogy megvizsgáljuk, hogy az NBmR jelenlegi tevékenysége, adatgyűjtése mennyiben felel meg a nemzetközi elvárásoknak. Megállapítottuk, hogy európai és világviszonylatban egyaránt a biodiverzitás monitorozás szükségességét hangoztatják, de működő, és különösen országos szintű rendszerek alig vannak. Leginkább az Európai Környezeti Ügynökség tevékenységét kell figyelnünk, mely a SEBI2010 (Streamlining European 2010 Biodiversity Indicators) programban a Biodiverzitás Egyezmény indikátorait fejleszti. Jelenleg 6 munkacsoportban dolgoznak a 2005. februári indítóülésen elfogadott terv szerint. Eredményeket még nem mutattak fel, de az eddigi elképzeléseket tekintve az NBmR adatszolgáltatása képes lesz az indikátorok képzéséhez szükséges háttéradatokat szolgáltatni.

3. Monitorozó eredmények kezelésének felülvizsgálata

A felülvizsgálatnak fontos szerepe volt abban, hogy a jelentések, adatok rendezése megtörtént, a hiányosságokra fény derült. Elsősorban az Irányító Központban már a kezdetektől meglévő kapacitáshiány okolható a jelentések hiányos kezelése miatt, mivel a tevékenység így főleg a folyamatos mintavételezés megszervezésére korlátozódott. A felülvizsgálatra alkalmazott személy segítségével az ellenőrzés megtörtént, a jelentések, adatok főbb tartalma meta-adatbázisokba került.

4. A Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) és az NBmR protokollok illesztése

Az NBmR protokollok és a TIR összehangolása szakértői értekezlet keretében indult, majd minta-protokollok segítségével a szakemberek a mintavételi módszerek leírását átdolgozták sablonokat alkalmazva a TIR igényeinek megfelelően.

5. Az NBmR eredményeiről készülő kiadványsorozat megtervezése

A felülvizsgálat során bebizonyosodott, hogy az 5 éves mintavételi periódus eredményei már számottevőek, így felmerült azok közzétételének igénye. Az Irányító Központ a felülvizsgált komponensek közül kiválasztotta a legígéretesebbeket, és elkészítette a kiadványsorozat első két kötetének tervét. A tartalmi meghatározásokon felül a sorozat koncepciója is elkészült, mely szerint az eredményeket olyan tudományos publikációk gyűjteményeként kell kiadni, melyekre további szakmai vizsgálatok is támaszkodhatnak és alkalmasak idegen nyelvű kiadványokban való megjelentetésre is. Minden cikknek angol nyelvű összefoglalója készül, az ábrafeliratok is kétnyelvűek lesznek. Fontos szempont még minden kötetben összegyűjteni az NBmR keretében végzett adatgyűjtésre támaszkodó publikációk és hivatkozások listáját. A cikkek formai és tartalmi követelményeit is kidolgozták.

Meta-adatbázisok

Az 1998. és 2003. között végzett mintavételezések jelentései alapján az alábbi meta-adatbázisok készültek el (Excell formátumban). A felvételezési adatokon kívül ezek a jelentések és adatok meghatározott szempontú minősítését is tartalmazzák.
– Élőhelytérképek,
– Védett, veszélyeztetett növényfajok,
– Növénytársulások,
– Özönnövények.

Könyvsorozat az eredményekről

A könyvsorozat első kötetének kéziratai közül elkészült a moha-monitorozásról szóló cikk, melynek belső lektorálása és szerkesztése megtörtént. Az SZT szakértőjének közreműködésével folyik jelenleg a szakmai lektorálása. A térképezés eredményeiről írott cikk kb. 90%-os készültségű, a belső ellenőrzés a meglévő anyagon megindult. Várjuk a harmadik cikk kéziratát (gomba-monitorozás).

Tanulságok

Az NBmR működtetésére vonatkozóan

1. Az NBmR már olyan jelentős és szerteágazó program, amelynek felülvizsgálata meghaladja a korábban tervezett feladat nagyságát, ezért a munka lassabban halad, mint amire számítottunk. A nehézségek egyik fő oka a kapacitáshiány, amellyel a program indulása, 1997 óta küszködik, vagyis az egyik legfontosabb feladatra, a beérkezett adatok, jelentések rendezésére, minőségük azonnali ellenőrzésére soha nem jutott elegendő idő. A munkatársak kapacitását teljes mértékben lekötötte a folyamatos mintavételezés biztosítása. Így a felülvizsgálat során kellett szembekerülni a jelentések rendszerezésének, ellenőrzésének feladatával, ami jelentős időt és energiát emésztett, emészt fel.
2. Több program ellenőrzésekor, az eredmények elemzésénél kiderült, hogy a regionális koordináció nem biztosítja, hogy a program részletei országosan illeszthetőek legyenek. Ezért több komponensnél (pl. egyenesszárnyúak) a központi koordinációra való átállás szükséges. Gyakorlatilag az összes program központi irányítású kell legyen, amellett, hogy a nemzeti park igazgatósági koordinátorok a regionális vezetést és felelősséget továbbra is megtartják.
3. Szintén több esetben bebizonyosodott, hogy a rétegzett mintavételi stratégia jobban megfelel az országos állapot nyomon követésére, ezért egyes mintavételi hálózatokat át kell szervezni, a lokalitásokat módosítani (pl. kisemlős monitorozása bagolyköpet alapján).
4. Ugyanakkor a terepi mintavételi módszerek, amelyek a 11 NBmR kötete alapján készült protokollokban rögzítettek, megfelelőek, csak kivételes esetben szorulnak módosításra.
5. A felülvizsgálat során az is bebizonyosodott, hogy a széles szakmai bázist megmozgató, intenzív munkavégzés szervezésének, egyeztetésének hatékony módja az egyes komponensekre vonatkozó, szűkebb szakmai munkaértekezletek összehívása, ahol szakmai konszenzusok születnek, ami a további munkát és együttműködést is megalapozhatja.

Mintavételezésre vonatkozóan

A felülvizsgálat során a folyamatosan gyűlő információ és tapasztalatok hasznosítására különös figyelmet fordítottunk. Így a javasolt módosításokat már a 2004. évi mintavételezésben érvényesítettük. A módosítások a mintavételi módszereket nem vagy alig érintették, ezek elsősorban a mintavételi helyekre, azok kijelölésének szempontjaira illetve a jelentések tartalmára vonatkozott. Így új mintavételi stratégiával történt a következő komponensek 2004. évi felmérése: egyenesszárnyúak, kisemlősök bagolyköpet alapján, makroszkópikus gerinctelenek és halak.

A felülvizsgálaton túlmutató tanulságok

Az NBmR felülvizsgálata sok tanulsággal szolgált a rendszer jobb működtetésére és az egyes komponensek mintavételezésének javítása szempontjából. Ezek a tapasztalatok azonban nem csak az NBmR-re nézve voltak hasznosak, hanem más, tematikailag kapcsolódó programok, kötelezettségek teljesítését is segítik. Ezek közül a két legfontosabb a NATURA 2000 monitorozás és a Víz Keretirányelv (VKI), melyek tervezése most folyik. Az előbbi programhoz a faj szintű és társulás szintű mintavételezések nyújtanak segítséget, sőt az NBmR ezekhez alapvető adatokat képes szolgáltatni. Az VKI mintavételi metodikáját szintén jelentősen segíti a makroszkópikus gerinctelek, halak és a hínár-vegetáció tekintetében. Jelentős szerepe van továbbá az NBmR adatsorainak a TIR fejlesztésében is éppen a kiterjedt és szabványos módszerei és működtetési struktúrája miatt. A rendszer a 2010-es Európai Uniós követelmény (a biodiverzitás csökkenés megállítása) teljesítésében is fontos szerephez fog jutni. Lássuk be, hogy az NBmR-en kívül nem létezik olyan országos megfigyelő rendszer, mely a biológiai sokféleségre vonatkozóan kiterjedt, szabványos adatgyűjtést végez. Eredményei európai szinten is egyedülállóak, törekedni kell nemzetközi megismertetésére. Erre sajnos a honlap felújításának késése miatt kevesebb lehetőség kínálkozik (2003-ban készült el a projektekre lebontott magyar/angol honlapterv).

A Szakértő Tanács megállapításai és javaslatai

Az NBmR Szakértői Tanácsa fontos lépésnek tartja az NBmR felülvizsgálatát, megállapította, hogy a programot folytatni kell és érdemes. Ugyanakkor a tapasztalatokat, tanulságokat be kell építeni a programba. A mintavételi módszerek megfelelőek, így érdemes az önkénteseket is bevonni a terepi munkába megfelelő irányítás és a kommunikációs, oktatási és ökoturisztikai szakemberek bevonása mellett. Szükséges és érdemes a továbbiakban a felülvizsgálatot a többi, ebben a felülvizsgálatban nem érintett komponensre is kiterjeszteni. Ezek a következők: növényfajok, szitakötők, lepkék, talajfelszíni ízeltlábúak, fénycsapda közösségek, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök.

A Tanácsa megállapította, hogy az NBmR hasznosulásának jelentős gátja az informatikai rendszer hiánya, valamint a központi állomány kapacitásának szűkös volta. Javasolja, hogy a Természetvédelmi Hivatal erre a két területre összpontosítva fejlessze a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszert. A tagok egybehangzóan elfogadták és támogatták a záró dokumentumot.