Ugrás a tartalomhoz

Nemzeti parkok övezeti besorolása - cél és rendeltetés

A jogi védelem alatt álló természeti területek kiterjedése világszinten még napjainkban is fokozatosan növekszik, a tájak degradációját, az élőhelyek leromlását, a biológiai sokféleség csökkenését mégsem sikerül megállítani. Ennek egyik oka az, hogy a védett természeti területeken a kiemelt oltalom gyakorlati érvényesítését biztosító szabályozórendszer és eszközök korlátozottan állnak rendelkezésre.

A védett természeti területek övezetekbe sorolásának általános célja, hogy hosszú távra meghatározza természetvédelmi kezelésük és hasznosításuk stratégiai, illetve térbeli kereteit. Eszközt biztosít a természetvédelmi oltalom társadalmi elvárásként is jelentkező hatékonyabb gyakorlati érvényesítéséhez, és lehetőséget nyújt a természeti erőforrások fenntartható, a kiemelt oltalommal összeegyeztethető, jogszerű és kiszámítható hasznosítására, vagyis az övezeti rendszer kialakítása és működtetése hosszabb időtávban minden érintett érdeke.

Magyarországon a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) kötelezettségként állapítja meg valamennyi nemzeti park területének övezetekbe sorolását.

Az állami természetvédelem különböző szakmai előzmények után 2012–2013-ban dolgozott ki – a WWF Magyarország bevonásával és aktív közreműködésével – egy olyan koherens szakmai koncepciót nemzeti parkjaink övezeti besorolására, amely a témakör korszerű szabályozásának alapjául szolgálhatott. A nemzeti parkok területének övezetekbe való besorolásáról és az egyes övezetekre vonatkozó általános természetvédelmi előírásokról szóló 134/2013. (XII. 29.) VM rendelet (amely felváltotta a témát szabályozó korábbi, 1997-ben kihirdetett KTM rendeletet) kihirdetésével rendelkezésre álltak azok a részletszabályok, amelyek alapján megtörténhet a nemzeti parki övezetek területi lehatárolásának jogszabályi kihirdetése.

A hatályos rendelkezések szerint a természeti övezetbe tartoznak a nemzeti parkok azon területei, amelyek kizárólagos rendeltetése a táj és az ökoszisztéma természetes folyamatainak és szerkezetének helyreállítása, fenntartása, az ehhez szükséges feltételek biztosítása. A természetvédelmi kezelés célja a természeti folyamatok működésének biztosítása, elősegítése, valamint helyreállítása a minimálisan szükséges beavatkozás elvének érvényesítésével. Az előbb említett rendelet tételesen meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyek – kizárólag természetvédelmi kezelés keretében − megvalósíthatók a természeti övezetben.

A természetkímélő hasznosítás övezetében a természetvédelmi kezelés és a természetkímélő hasznosítás térben és időben együtt, vagy egymás mellett van jelen; az elsődleges cél ezek összhangjának biztosítása. A természetvédelmi kezelés mellett a táji és a természeti értékeket nem károsító, a védelem céljainak eléréséhez nem feltétlenül szükséges, vagy elsősorban nem a védelem céljainak megvalósítására irányuló gazdálkodás, területhasználat is folytatható.

A szolgáltató övezetbe a települések beépített területei, továbbá azok a helyszínek tartoznak, amelyeknek a rendeltetése intenzív, rendszeres emberi jelenléttel jár. A természetvédelmi kezeléshez szükséges, azt elősegítő, továbbá a természetkímélő hasznosításhoz kötődő infrastruktúrát elsősorban a szolgáltató övezetben kell elhelyezni.

A nemzeti parki övezetek jogszabályi kihirdetésre alkalmas lehatárolásának előkészítése elől 2017–2018-ban hárultak el az utolsó technikai-adminisztratív akadályok: a digitális ingatlan-nyilvántartási térképi adatállományok használatának lehetővé tételével megkezdődhetett a folyamat.

Az övezeti besorolás a nemzeti park teljes területére vonatkozik, ezért az övezetek lehatárolása egyben a nemzeti park területi lehatárolásának kvázi újbóli jogszabályi kihirdetését jelenti az aktuális ingatlan-nyilvántartási adatok felhasználásával. Ez utóbbi jelentősen hozzájárul a jogbiztonsághoz és a természetvédelmi szempontok hatékonyabb érvényesítéséhez pl. egyedi hatósági ügyekben.

Magyarországon jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park rendelkezik jogszabályban kihirdetett, lehatárolt övezeti besorolással.

***

Néhány példa a nemzeti parkok övezeti besorolását alátámasztó szakmai indokokra

A nemzeti parkok övezeti besorolása a védett természeti területekre vonatkozó hatályos törvényi előírások hatékonyabb gyakorlati érvényesítését segíti elő az országos jelentőségű védett természeti területek több mint a felét adó nemzeti parkokban.

A hosszú távú természetvédelmi stratégiai keretek meghatározása a természetvédelmi szempontok közérdekű érvényesítése, illetve az ezért felelős szervek és a nemzeti parkok területhasználói számára kölcsönösen előnyös. Kiszámítható, tervezhető gazdálkodási környezetet biztosít a szereplők számára. Hozzájárul a természetvédelmi szakterület hatékonyabb feladatellátásához, s elősegíti, hogy a területhasználók jogszerűen végezhessék tevékenységüket.

Az övezeti besorolás a nemzeti parkokban egységes szakmai elvek mentén kialakított funkcionális térbeli szerkezetet alakít ki, amely a természetvédelmi célú (kezelési) tevékenységek hatékonyságának növelése mellett elősegíti a természetvédelmi célra fordítható pályázati források átgondolt, hatékony felhasználását is.

Az övezeti besorolás határozott, egységes koncepción alapuló, átgondolt térbeli irányultságot és jelleget ad a nemzeti parkokon belüli, de a természeti övezeten kívüli hasznosítási és fejlesztési elképzeléseknek. Az övezeti besorolások kihirdetésével csökkenhet „ad hoc” jellegű fejlesztési és beruházási elképzelések eseti hatósági mérlegelésének kényszere, tehermentesítve ezáltal a közigazgatás szervezetrendszerét.

A természeti övezetben természetvédelmi kezelés keretében végezhető tevékenységek meghatározása a természetvédelmi szakterület és a gazdálkodók számára egyaránt tiszta és egyértelmű helyzetet teremt annak érdekében, hogy ezeken a területeken valóban a természetvédelmi célú kezelés szempontjai érvényesüljenek a gazdálkodási szempontok helyett.

A természeti övezetek kijelölése emberi zavarásra fokozottan érzékeny fajok visszatelepülését, állományának megerősödését/stabilizálódását eredményezheti nemzeti parkjainkban, megőrizve, növelve a biológiai sokféleséget Magyarországon.

A nemzeti parkokban kijelölt természeti övezetek referenciaterületként szolgálhatnak a hazai természetes vegetáció szukcessziójának, dinamikájának kutatásához, ami különösen fontos az ország egyéb területein megvalósuló, természeti folyamatokra alapozott, fenntartható természetierőforrás-hasznosítási módok (például a folyamatos erdőborítást és erdőképet fenntartó erdőgazdálkodás) bevezetéséhez, erősítéséhez, fejlesztéséhez.

A természeti övezetek lehetőséget biztosítanak a klímaváltozásra adott természeti válasz megismerésére. A klímaváltozás hatásának mérséklése szempontjából a magas diverzitású, természetes vagy természetközeli folyamatokkal jellemezhető ökológiai rendszerek adaptációs képessége kulcsfontosságú. A természeti övezetbe sorolt területek nagymértékben hozzájárulnak a klímaváltozás hatásainak enyhítéséhez, továbbá irányelveket szolgáltathatnak az egyéb, hasznosítás alatt álló területeket érintő döntésekhez.

A természeti övezetek (elsősorban a folyamatos erdőborítású területek) hosszú távon egyre nagyobb mértékben fogják elősegíteni az adott térségben a talajerózió elleni védelmet, a kiegyensúlyozottabb vízgazdálkodást, vízjárást és az érintett vízgyűjtő területen belüli környezeti terhelés csökkentését a szennyező hatások megszüntetésével és/vagy a természetes szűrőfunkciók erősítésével.

A nemzeti parkok természeti övezetében a szabályozott, természetbarát látogatás, valamint a szolgáltató övezetben a széles kör, mindegyik korosztály számára könnyen megközelíthető, elérhető és élményt kínáló ökoturisztikai szolgáltatások egyaránt segítik a természetvédelmi szemlélet és a szülőföldhöz való kötődés erősödését. A hosszútávon fenntartható természetierőforrás-gazdálkodásnak és emberi jóllétnek végső soron ez a kulcsa.

 

Sáv bezárása