A Rendelet 4. cikke foglalkozik azoknak a kiemelten fontos élőhelytípusoknak és fajoknak a megőrzésével, amelyek az Európai Unió egészében jelentős természeti értéket képviselnek. Ezeket nevezzük közösségi jelentőségű élőhelyeknek és fajoknak. Magyarországon ezek közé 45 különféle élőhelytípus (például lápok, mocsarak, sztyepprétek), 212 madárfaj költő-, 19 madárfaj vonuló- és 53 madárfaj telelő állománya, valamint 212 egyéb állatfaj és növényfaj tartozik.

Élőhelyek:

A közösségi jelentőségű élőhelyek megóvásához konkrét, számszerű célokat és határidőket rendel a Rendelet. Ezeket a célértékeket az határozza meg, hogy az adott élőhelytípusok milyen állapotban vannak az országban. A tagállamoknak hatévente jelentést kell készíteniük a természetvédelmi helyzetről, amelyet el kell küldeniük az Európai Bizottságnak. A legutóbbi ilyen jelentést 2025. július 31-ig kellett benyújtani, és ez a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozik.

Ez a jelentés tartalmazza:

• hogy mekkora területet borítanak az egyes közösségi jelentőségű élőhelytípusok Magyarországon (ez összesen kb. 845.000–1.000.000 hektár);
• hogy ezek az élőhelyek milyen állapotban vannak: „jó”, „nem jó” vagy „ismeretlen” állapotúak;
• hogy mekkora részük található a Natura 2000 hálózaton belül;
• és azt is, hogy mekkora lenne az ideális területnagyság (ún. kedvező referencia terület), amely ahhoz szükséges, hogy az élőhely jó természetvédelmi állapotba kerüljön.

A fentebb bemutatott fogalmak alapján a rendelet három fő célt határoz meg a közösségi jelentőségű élőhelytípusok megőrzésére:

1. A „nem jó” állapotú élőhelytípusok helyreállítása

Azokon a területeken, ahol a közösségi jelentőségű élőhelyek „nem jó” állapotban vannak, élőhely-helyreállító intézkedéseket kell megvalósítani. A cél, hogy:

• 2030-ig ezeknek a területeknek legalább 30%-át,
• 2040-ig 60%-át,
• 2050-ig pedig 90%-át helyreállítsák.

A jelenlegi becslések szerint ez:

• kb. 125.000 hektár helyreállítást jelent 2030-ig,
• kb. 250.000 hektárt 2040-ig,
• és kb. 370.000 hektárt 2050-ig.

A Rendelet I. melléklete a közösségi jelentőségű élőhelytípusokat különböző ökoszisztémákhoz rendeli. A 2030-ig megvalósítandó élőhely-helyreállítási intézkedések által érintett területek becsült kiterjedését ökoszisztémák szerinti bontásban a 1. Ábra szemlélteti.

1. Ábra: Élőhely-helyreállítási igények ökoszisztémák szerint 2030-ig

2. Új élőhelyek létrehozása ott, ahol nincs elég természetes terület

Vannak olyan élőhelytípusok, amelyekből jelenleg túl kevés van ahhoz, hogy „jó” természetvédelmi állapotba kerüljenek. Ebben az esetben új élőhely-területeket kell létrehozni:

• 2030-ig a szükséges bővítés legalább 30%-át,
• 2040-ig 60%-át,
• 2050-ig pedig a teljes (100%) szükséges területet el kell érni.

A jelenlegi becslések szerint ez:

• kb. 40.000 hektár új élőhely-területet jelent 2030-ig,
• kb. 75.000 hektárt 2040-ig,
• és 125.000 hektárt 2050-ig.

A 2030-ig megvalósítandó élőhely-létrehozási intézkedések által érintett területek becsült kiterjedését ökoszisztémák szerinti bontásban a 2. Ábra szemlélteti.

2. Ábra: Élőhely-létrehozási igények ökoszisztémák szerint 2030-ig

3. Az ismeretlen állapotú élőhelyek felmérése

Vannak olyan élőhelytípusok is, amelyek állapotáról nincs elég információnk. Ezeket fel kell mérni:

• 2030-ig a területek legalább 90%-án,
• 2040-ig pedig 100%-án.

A becslések szerint ez mintegy 54.000 hektárt érint, amelyből körülbelül 49.000 hektárt 2030-ig kell felmérni.

Az élőhely-előfordulások állapotának meghatározása érdekében 2030-ig megvalósítandó intézkedések által érintett területek becsült kiterjedését ökoszisztémák szerinti bontásban a 3. Ábra szemlélteti.

3. Ábra: Élőhely-állapot megismerésére vonatkozó igények ökoszisztémák szerint 2030-ig

Fajok:

A közösségi jelentőségű fajok megőrzése érdekében a fentieken túl további intézkedések megvalósítása szükséges, a fajok élőhelyeinek helyreállítását, létrehozását és az ökológiai kapcsolatok megfelelő mértékű kialakítását célozva. Ezt addig kell folytatni, amíg az adott faj számára elegendő és megfelelő minőségű élőhely nem áll rendelkezésre. A rendelet nem ad pontos számokat vagy célértékeket a fajokhoz kapcsolódóan. Ehelyett minden tagállamnak – így Magyarországnak is – magának kell meghatároznia, hogy az egyes fajok kedvező természetvédelmi helyzetének elérése érdekében mennyi és milyen állapotú élőhelyre van szükség.

A felsoroltak mellett további intézkedések azonosítása és megvalósítása szükséges a meglévő állapot fenntartása és javítása érdekében, egyrészt a helyreállító intézkedések célterületein, másrészt a közösségi jelentőségű élőhelyek előfordulási területei által borított azon területeken, ahol az adott élőhelytípus állapota „jó” besorolású.

Kivételek – mikor nem kötelező a helyreállítás?

A rendelet néhány esetben lehetővé teszi, hogy a helyreállítási kötelezettség alól kivételt tegyenek. Ilyen esetek például:

• természeti katasztrófák sújtotta területek (pl. árvíz, tűzvész),
• a klímaváltozás miatt átalakuló élőhelyek, ahol a változás elkerülhetetlen,
• kiemelten fontos, közérdekű beruházások, ahol nincs más, kevésbé természetkárosító megoldás.

A megújuló energia előállítását, illetve az ahhoz kapcsolódó hálózatfejlesztést célzó projektek eleve kiemelt közérdekű beruházásnak minősülnek, ugyanakkor indokolt esetben a tagállamok ettől eltérhetnek. Hasonlóképpen kiemelt közérdekként kezelhetők a honvédelmi célú tervek és projektek.