A Tájvédelmi Kézikönyv abból az igényből fakadóan született, hogy a tájvédelmi feladatok ellátásához, a tájvédelmi szakkérdés vizsgálatához adjon szakmai támpontot. Eredendően a hatóságok munkáját hivatott segíteni. Cél volt az is, hogy az ügyfelek, a beruházók, a fejlesztők, a tervezők és a közigazgatás szélesebb köre számára is hasznos információkat nyújtson. A Kézikönyv a tájvédelemért felelős szervek gyakorlati tapasztalatára épül, de nem keletkeztet kötelezettséget. Első, 2004-es kiadása után többször átdolgozásra, aktualizálásra került.

A különböző beavatkozások által kiváltott, illetve bekövetkező hatások az élőhelyek és a táj jellegének szempontjából közvetlen, illetve közvetett formában nyilvánulhatnak meg. A különféle tájalakító, -formáló tevékenységek következményei igen sok esetben rövidebb-hosszabb időeltolódással, fáziskéséssel válnak érzékelhetővé.

Ismernünk kell egy adott tájban előforduló természetes, vagy emberi hatásra kialakult élőhely ökológiai jellemzőit, illetve a fennmaradásához, működéséhez szükséges ökológiai és környezeti feltételeket.

Egy adott tájban a különböző élőhely-típusok egymással kölcsönhatásban álló, jellegzetes strukturális rendszert alkotva léteznek. Az évszázados-évezredes emberi beavatkozások eredményeképpen ez a jellegzetes struktúra folyamatosan módosul. A kialakult karakter kedvező vonásai megőrzésre érdemesek.  Ezért fontos, hogy az egyes élőhelyek jellemzőin túlmenően az is pontosan meghatározható, jellemezhető legyen, hogy egy konkrét beavatkozás milyen változásokat idéz elő, milyen következményekkel jár. Meg kell állapítani, hogy egy-egy beavatkozás a különböző élőhely-típusok létfontosságú ökológiai feltételeit, a tájszerkezetet, a tájjelleget milyen mértékben változtatja meg.

Azt is vizsgálni szükséges ugyanakkor, hogy a beavatkozások által okozott kedvezőtlen változások kiküszöbölésének vagy mérséklésének milyen lehetőségei vannak.