Tájvédelmi szempontok érvényesítése a területrendezési tervekhez kapcsolódóan

A 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről (Tftv.) a területi tervek közé sorolja a területrendezési terv mellett a fejlesztési típusú dokumentumokat is, mint a területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési programok is, azonban a területrendezési célt közvetlenül szolgáló területi tervek közül tájvédelmi vonatkozásukat tekintve az országos szintű területrendezési terv, a kiemelt térségi szintű területrendezési tervek, valamint a megyei szintű területrendezési tervek a mérvadóak.

A megyei területrendezési terv módosítási eljárásának, tartalmi követelményeinek jogszabályi hátterét a 2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről (MaTrtv.). mellett a területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és a területrendezési tervtartalmi követelményeiről, valamint illeszkedésük, kidolgozásuk, egyeztetésük, elfogadásuk és közzétételük részletes szabályairól szóló 218/2009. (X.6.) számú Korm. rendelet, valamint a területrendezési tervek készítésének és alkalmazásának kiegészítő szabályozásáról szóló 9/2019. (VI. 14.) MvM rendelet képezi.

A területi tervek tartalmi követelményei a 218/2009. (X. 6.) kormányrendelet mellékletei határoznak meg, az alábbiak szerint jelenleg is megtalálhatóak a tájjal, természeti adottságokkal összefüggő elemeket, mint a természeti és épített környezet vizsgálata, a táj jellemzői (tájszerkezet, tájhasználat, tájjelleg, tájkép), tájvédelem, a táj terhelésének és terhelhetőségének meghatározása.

A területrendezési tervekben az elsődlegesen természet- és tájvédelmi célú térségi övezetek közé kell sorolni az ökológiai hálózat övezeteit, mint a magterület övezetét, az ökológiai folyosó övezetét, valamint a puffer terület övezetét, és a tájképvédelmi terület övezetét. Az ökológiai hálózat összeköti és kiegészíti, folyamatossá teszi a védett és védelmi célú területek rendszerét a puffer és az ökológiai folyosó elemeinek kijelölésével. A tájképvédelmi öveztek többek között a településhatárokon átnyúló tájba illesztési feladatokhoz szükséges szemléletet hivatott közvetíteni. A következő tervezési szintre – településrendezési eszközök készítésére – vonatkozó térségi területfelhasználás rendjét a térségi területfelhasználási kategóriák, valamint a térségi övezetek lehatárolása és szabályozása határozzák meg.

A térségi szerkezeti és övezeti rendszer tájvédelmi vonatkozású elemei

Országos és kiemelt térségi szint

A 2018. évi CXXXIX. törvény Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről (MaTrtv.) eltérően a korábbi szabályozástól magába foglalja Országos Területrendezési Tervet (OTrt) és a két kiemelt térség területrendezési tervét is.

A MaTrtv szabályozását kell alkalmazni a megyei területrendezési terv, a településfejlesztési koncepció, a településrendezési eszközök és a településképi rendelet készítése és elfogadása során. Az ország településein, az egyes térségekben a területfelhasználásra, a településképi követelményekre és az építésre vonatkozó szabályokat a törvény rendelkezéseivel összhangban kell kialakítani. Ahol a MaTrtv. a vonatkozó külön jogszabályokban meghatározottaknál szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, ott a MaTrtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az ország szerkezeti terve tartalmazza az országos területfelhasználási kategóriák lehatárolását, valamint az országos közlekedési infrastruktúra-hálózatok és a műszaki infrastruktúra egyedi építményeinek térbeli rendjét. Az országos térségi területfelhasználási kategóriák a következők:

˗ erdőgazdálkodási térség,

˗ mezőgazdasági térség,

˗ vízgazdálkodási térség,

˗ települési térség.

Az országos övezeti terv térségi övezeti rendszere a területfelhasználás differenciálását hivatott biztosítani. Az országos övezetek közül elsődlegesen táj- és természetvédelmi vonatkozású a tájképvédelmi terület övezete, és az ökológiai hálózat övezetei (magterület, ökológiai folyosó, pufferterület), de az erdők övezete, a világörökségi és világörökségi várományos területek övezete, a nagyvízi meder övezete is tartalmaz tájvédelmi vonatkozású szabályozási elemeket.

A területrendezési tervek készítésének és alkalmazásának kiegészítő szabályozásáról szóló 9/2019. (VI. 14.) MvM rendelet határozza meg a tájképvédelmi terület övezetéhez tartozó területi lehatárolást és szabályokat. Ezek az előírások a tájjelleg (tájkarakter) helyi jellemzőinek, megőrzendő elemeinek, elemegyütteseinek, valamint a tájképi egység és a természeti adottságokhoz igazodó hagyományos tájhasználat védelmét szolgálja.

„A tájképvédelmi terület övezete területére a megye területrendezési tervének megalapozó munkarésze keretében meg kell határozni a tájjelleg térségi jellemzőit, valamint a település teljes közigazgatási területére készülő településrendezési eszköz megalapozó vizsgálata keretében meg kell határozni a tájjelleg megőrzendő elemeit, elemegyütteseit, valamint a tájképi egység és a hagyományos tájhasználat helyi jellemzőit. A tájképvédelmi terület övezetével érintett területre a tájképi egység, a hagyományos tájhasználat fennmaradása, valamint a tájba illesztés biztosítása érdekében – a településkép védelméről szóló törvény vagy annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – meg kell határozni a településrendezési eszközökben a területfelhasználás és az építés helyi rendjének egyedi szabályait, valamint a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 2. § (2) bekezdése szerinti településképi rendeletben (a továbbiakban: településképi rendelet) a településképi követelményeket. A tájképvédelmi terület övezetében a közlekedési, elektronikus hírközlési és energetikai infrastruktúra-hálózatokat, továbbá az erőműveket a tájképi egység megőrzését és a hagyományos tájhasználat fennmaradását nem veszélyeztető műszaki megoldások alkalmazásával kell megvalósítani.”

Azzal, hogy a jogszabály tovább-tervezési kötelezettséget ír elő a megyék és a települések számára, amely keretében az övezet által érintett területekre meg kell határozni a tájjelleg térségi jellemzőit, illetve annak megőrzendő elemeit, továbbá a tájképi egység és a hagyományos tájhasználat helyi jellemzőit megteremti a lehetőségét annak, hogy a települések a helyi szabályok megállapításánál – településrendezési eszközeikben, illetve a településképi rendeletükben – összehangoltan tervezzenek/szabályozzanak a szomszédos településekkel.

Kiemelt térségek

Magyarországon két kiemelt térséget tartalmaz a MaTrtv került lehatárolásra, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜK) és a Budapesti Agglomeráció (BA). Jelenleg folyik külön tervezési folyamat részeként a Közép-Duna Menti Kiemelt Térség (KDMKT) fejlesztési dokumentumainak társadalmasítása. A 13/2020. (V.5.) OGY határozatával módosította a Nemzeti Fejlesztés 2030 – Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról szóló 1/2014. (I.3.) OGY határozatot, amelynek 7.§. b) pontja Kiemelt Térségként nevesíti a KDMKT-t.

Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve (BKÜTrt)

A térség egyedi adottságainak, a balatoni táj karakterének védelme érdekében több sajátos területfelhasználási kategóriával és térségi övezettel él, továbbá szabályrendszere jóval részletesebb és szigorúbb, mint az országos. A szabályozás alapvetően értékvédelmi szemléletű, a táji adottságok és a tájkép védelme végigvonul az övezeti szabályokon. Az erdők, a zöldterületek védelme, a környezetvédelem, a külterületi beépítés korlátozása, a tájképet zavaró létesítmények építésének korlátozása az elsődleges célok közé tartozik. A Balaton vízparti területeire, a parti és partközeli településekre, valamint partinak és partközelinek nem minősülő településekre külön-külön területhasználati követelményeket állapít meg a jogszabály.

A térség településeinek településrendezési eszközeire vonatkozóan kiemeli, hogy a természetvédelmi, tájesztétikai szempontok, valamint a történeti településszerkezet, a táj és a település jellege, a kulturális és az építészeti örökség, valamint az építészeti hagyományok figyelembevételével kell elkészíteni.

A BKÜTrt Szerkezeti Tervében pluszban megállapított kiemelt térségi területfelhasználási kategóriák a következők:

˗ szőlő-, gyümölcs- és kertművelésű térség,

˗ sajátos területfelhasználású térség.

A BKÜTrt az alkalmazott országos övezetek mellett az alábbi kiemelt térségi övezeteket tartalmazza, amelyek jórészt a sajátos és értékes tájjelleg megőrzése érdekében kerültek meghatározásra, részletes övezeti szabályokkal:

˗ tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő terület övezete,

˗ tómeder övezete,

˗ általános mezőgazdasági terület övezete,

˗ kertes mezőgazdasági terület övezete.

A tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő terület övezetének szabályai többek között az alábbi eszközökkel élnek a tájkép védelmében:

˗ új beépítésre szánt terület nem jelölhető ki;

˗ a művelési ág megváltoztatása, termőföld más célú hasznosítása csak a hagyományos tájhasználatnak megfelelő termelési- és tájszerkezet, illetve a sajátos tájkarakter erősítése, valamint közmű és közút építése érdekében engedélyezhető;

˗ a látványvédelmet a településképi követelményekben és a településrendezési eszközökben biztosítani kell;

˗ a kialakult geomorfológiai formák természetes domborzati adottságai és láthatósága megőrzendők;

˗ új épület vagy építmény elhelyezése tájba illesztve, a történeti tájszerkezet, a táji és tájképi értékek és az egyedi tájértékek megőrzésével, a tájkarakter erősítésével, a helyi építészeti hagyományok követése mellett, a beépítésre nem szánt területen a telek a meglévő beépítéshez igazodó, de legfeljebb 3%-os beépítésével történhet;

˗ csarnok nem helyezhető el;

˗ új külfejtéses művelésű bányatelek nem állapítható meg, meglévő külfejtéses művelésű bányatelek horizontálisan nem bővíthető, célkitermelőhely nem létesíthető, felszíni tájsebeket rendezni kell.

Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve (BATrt)

A térségben jelentkező magas beépítési igényszint miatt szintén sajátos területhasználati és övezeti eszközökkel él, amelyek elsősorban a zöldfelületek (zöldinfrastruktúra) védelme érdekében alakít ki az országostól eltérő térségeket. Ilyen például, hogy:

˗ a nagy kiterjedésű zöldterületi települési térség, ahol új területfelhasználási egységként – csak zöldterület, továbbá sportolási célú terület, temetőterület vagy különleges beépítésre nem szánt, rekreációs célú terület jelölhető ki;

˗ az új lakóterület, vegyes terület, gazdasági terület, illetve üdülőterület abban az esetben jelölhető ki, ha annak tervezett területfelhasználása jól illeszkedik a település meglevő szerkezetéhez, továbbá táj- és természetvédelmi, környezetvédelmi, erdővédelmi, valamint kulturális örökségvédelmi és vízgazdálkodási érdeket nem sért;

˗ új beépítésre szánt terület a település közigazgatási határához 200 méternél közelebb csak területrendezési hatósági eljárás alapján jelölhető ki;

˗ a településszerkezeti terv készítése vagy módosítása során a természetközeli területként és erdőterületként kijelölt területfelhasználási egységek nagysága a település közigazgatási területére vonatkozóan összterültében nem csökkenhet;

˗ a kertes mezőgazdasági térségnek az I. és II. osztályú borszőlő termőhelyi kataszterhez, az ökológiai hálózat magterületéhez vagy az ökológiai hálózat ökológiai folyosójához tartozó területe nem minősíthető beépítésre szánt területté.

Megyei területrendezési tervek

A MaTrtv. több új szabályt is tartalmaz a megyei területrendezési tervekre vonatkozóan, amelyeknek tájvédelmi vonatkozása is van/lehet:

A megyei szerkezeti tervben mostantól lehetőség van ún. sajátos területfelhasználású térség kijelölésére, amely legalább 5 ha nagyságot elér, melybe külfejtéses művelésű bányaterületek, hulladékártalmatlanító létesítmény elhelyezésére szolgáló területek, egyes egészségügyi, sportolási, rekreációs, megújuló energiahasznosítási, közlekedési és honvédelmi területek tartozhatnak.

A megyei övezetek között pedig a tanyás területek övezete, és az egyedileg meghatározott megyei övezet az, amelyekben a tájvédelem, tájhasználat megyei szintű szabályozása is megjelenhet. A tanyás településszerkezet és tájkarakter megőrzése érdekében meg kell határozni a településrendezési eszközökben azokat az területfelhasználás és az építés helyi rendjének egyedi szabályait, továbbá erre az egyedi szabályokkal érintett területre a településképi rendeletben a településképi követelményeket.

Az új tervezési és szabályozási elemek közé tartozik, hogy a megye területének természeti, épített környezeti és gazdasági adottságainak védelmére és fejlesztésére, a térszerkezet szervezésére, továbbá a területfejlesztési koncepciók és programok végrehajtására egyedileg meghatározott övezetek is megállapíthatóak. Ezzel lehetőség nyílik többek között a megyére tájvédelmi feladatokat is ellátó övezetek meghatározására is, területük lehatárolásával és a vonatkozó területhasználati szabályok és ajánlások megállapításával. A megyei önkormányzatok éltek ezzel a lehetőséggel, mivel a 19 megyei tervben 99db egyedi övezet kijelölése és szabályozása történt meg, melyek között szerepel például Győr-Moson-Sopron megyében a Natúrparkok övezete, illetve Natura 2000 területek övezet, valamint Hajdú-Bihar Megye Területrendezési Tervében a csillagos égbolt park övezete.

A korábbi területrendezési gyakorlathoz képest újdonság, hogy a megyék részére Digitális alapadat-szolgáltatás állt rendelkezésre, melynek keretében elérhetővé vált az ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisra épülő alaptérkép, valamint számos térítésmentes digitális téradat.

A MaTrtv. és MvM kiegészítő rendelete alapján a léptéknek megfelelően a megyék pontosították az országos tervek térképi rétegeit, valamint új tervi elemekkel egészítették ki. Ennek következtében az országos tervvel összhangban elfogadott megyei tervek tekintetében a továbbiakban az országos téradatok helyett a megyei területrendezési tervek és azok téradatai az irányadóak számos tervezési és egyeztetése folyamatban (pl. településrendezési eszközök felülvizsgálata, illetve összhang megteremtése a területrendezési tervvel).

Az állami természetvédelem szerveinek szerepe a területrendezési tervek tájvédelmi tartalmára vonatkozóan:

A területrendezési tervek elkészítési folyamatának alappillére az adatszolgáltatás. A táj és természetvédelmi szempontból meghatározó ökológiai hálózat övezetei, illetve a tájképvédelmi övezetek adatszolgáltatója a természetvédelemért felelős minisztérium (jelen esetben az Agrárminisztérium). A tervezési folyamatot a működési területükkel érintett nemzeti park igazgatóságok szükség esetén egyeztetéssel segítik. A tervek és a rendeletek természet- és tájvédelmi vonatkozású véleményezésében – a tájjelleg, tájkarakter védelmének érvényesítése érdekében a nemzeti park igazgatóságok mellett párhuzamosan az Agrárminisztérium is részt vesz, de mindkét szerv kizárólagosan véleményezési jogkörrel.  

Környezeti vizsgálat

Az 2/2005. (I. 11.) Kormányrendelet – az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról, a település egészére készülő településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat és szabályozási terv készítése során környezeti vizsgálat elkészítését írja elő. Célja, hogy még a tervezés fázisában kiszűrje a környezetre kockázatot jelentő fejlesztéseket, beavatkozásokat, illetve minimalizálja az egyes környezeti elemekre, rendszerekre ezen belül a táji adottságokra gyakorolt negatív hatásokat. A környezeti vizsgálat során összeállított környezeti értékelésben kell megbecsülni az új területfelhasználásokból várható környezeti hatásokat, esetleges konfliktusokat és szükség esetén módosítási javaslatokat kell tenni, azonban ezeket a javaslatokat nem kell kötelezően beépíteni a tervekbe.

Az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló kormányrendelet alapján elkészített környezeti értékelés a 218/2009. (X.6.) számú Korm. rendelet 9. és 9/A. mellékletben foglaltak szerint készítendő területi (környezeti, társadalmi és gazdasági) hatásvizsgálat környezeti szempontú elemzésének minősül.