A 2007. március elsején a Magyar Közlöny 24. számában megjelent 26/2007. (III. 1.) GKM-HM-KvVM együttes rendelet a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény felhatalmazása alapján a magyar légtérszerkezet részeként természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légtereket is meghatároz.

A rendelet, ezáltal a légtérszerkezet és a légterekre vonatkozó szabályok hatályba lépésének időpontja 2007. május 10. A rendelet 2010-ben történt módosítása többek között a természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek elhelyezkedésére és a korlátozás idejére vonatkozó szabályozást is érintette.

A természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek kijelölése védett és fokozottan védett, illetve közösségi jelentőségű madárfajok védelme érdekében történt.

Előzmények, a szakmai előkészítés folyamata

A hajtóművel rendelkező légijárművek kis magasságban történő repülése természetvédelmi szempontok érvényesítése céljából történő szabályozásának igénye először a Bükki Nemzeti Park fölött végzett repülések miatt jelentkezett. Az említett repülések komoly természetvédelmi (elsősorban madárvédelmi) problémákat okoztak.

Ezt követően a Természetvédelmi Hivatal (TvH) összegyűjtötte a nemzeti park igazgatóságoktól a természetvédelmi korlátozott légterek helyére és magasságára vonatkozó javaslatokat.

A természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek a magyar légtérszerkezetben való megjelenésének szakmai előkészítése 2005 nyarán kezdődött a HungaroControl Zrt. koordinációjával. A szakmai egyeztetések a GKM, a HM, a Polgári Légiforgalmi Hatóság, a Katonai Légügyi Hivatal és egyéb érintettek bevonásával történtek. A természetvédelmi indokból kijelölt légterekre vonatkozó javaslatokról a TvH munkatársai a HungaroControl Zrt. felkérésére a 2006-os KONTAKT Kisgépes Szakmai Napon tájékoztatták az érintett repülős szervezeteket és érdeklődőket.

A széleskörű egyeztetés eredményeként megszületett, a természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterekre vonatkozó javaslatot (egyéb, a magyar légtér szerkezetének módosítására vonatkozó javaslatokkal együtt) a Nemzeti Légtér Koordinációs Bizottság 2006. szeptemberében elfogadta, ezt követően megkezdődött a magyar légtér légiközlekedés céljára történő kijelöléséről szóló jogszabály kihirdetésének előkészítése.

2007. március elsején a Magyar Közlöny 24. számában megjelent a 26/2007. (III. 1.) GKM-HM-KvVM együttes rendelet.

A rendelet ezt követően az időközben megfogalmazódott igények és szakmai kezdeményezések alapján, alapos szakmai előkészítő munka eredményként a 37/2010. (V. 4.) KHEM rendelet hatályba lépésével (2010. május 6.) módosult. A módosítás a természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légtereket is érintette.

A korlátozott légterek kijelölésének természetvédelmi indokai

A kis magasságban végzett repülések hatása a madarakra

A zavarás mértéke több tényezőtől függhet:
– a hajtómű keltette zaj nagyságától,
– a zavarás időtartamától,
– a zavarás rendszerességétől,
– az állat fiziológiai állapotától stb.

A zavarásra adott reakció széles skálán mozog:
– a madár a zavaró objektumot figyeli és nem táplálkozik,
– felrepül, majd visszaszáll,
– végleg elhagyja a területet.

Természetvédelmi indokok

Védett, fokozottan védett és közösségi jelentőségű madárfajok esetében:

– fészkelő madarak védelme (érzékeny madárfajok, pl. túzok füves pusztákon, gémfélék telepei vizes élőhelyeken, ragadozómadarak és fekete gólya erdős területeken);

– vonuló vízimadarak védelme (kiemelt vonulási útvonalakra eső vizes élőhelyeken, ahol koncentráltan, nagy mennyiségben fordulnak elő madarak);

– a fészküket zavarás miatt elhagyó madarak költése veszélybe kerül, az őrizetlen fészekaljak nagyobb arányban esnek áldozatul a ragadozóknak, a tojások, a fiókák kihűlhetnek stb.;

– rendszeres zavarás esetén a madarak végleg elhagyhatják a fészket;

– a rendszeresen felzavart madarak kevésbé tudnak felkészülni az energiaigényes, megerőltető vonulásra, illetve telelésre;

– a vonuló vízimadártömegek felzavarása légiközlekedés-biztonsági szempontból is kockázatos.

A természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek és a kapcsolódó szabályozás

A természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek elhelyezkedését és a korlátozás idejét a  már említett 26/2007. (III. 1.) GKM-HM-KvVM rendelet szabályozza.
A környezetvédelmi korlátozott légterek igénybevételével kapcsolatos engedélyezési eljárásba be kell vonni a természetvédelmi hatóságot.

 A természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek magassága a földfelszíntől számítva (AGL) 300 m (1000 láb), illetve 450 m (1500 láb). A légterek felszíni vetületének elhelyezkedését sarokpont koordináták megadásával határozza meg a 26/2007. (III. 1.) GKM-HM-KvVM rendelet.

Természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek elhelyezkedése és főbb paraméterei  megtekinthetők a https://terkep.legter.hu honlapon.
A természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterekre vonatkozó, GPS kezelő szoftverek által értelmezett és kezelt téradatok innen tölthetők le: https://www.galatech.hu/pg/dir/MoICAO/Mo_ICAO.htm.

A természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterekre vonatkozó, az említett jogszabályokban szereplő legfontosabb szabályok:

– hajtóművel rendelkező és a hajtóművét használó légijárművel és hőlégballonnal tilos a repülés, kivéve az alább felsorolt célból történő repüléseket:
– térképezés céljából történő repülés,
– mérőkamerás légifényképezés, vagy egyéb, távérzékelési célú repülés,
– egyéb képrögzítés, illetve felvételkészítés céljából történő repülés,
– szúnyogirtás, mező- és erdőgazdasági légi munkavégzés céljából végzett repülés,
– polgári célú légi felderítés és megfigyelés (például vezetékellenőrzés, vadszámlálás) céljából végzett repülés,
– egyéb, közérdekű célból történő repülés,
amikor a légtér hajtóművel felszerelt légijárművel, valamint hőlégballonnal történő igénybevételéhez a légiközlekedési hatóság engedélye szükséges. A légiközlekedési hatóság az engedélyezési eljárásba szakhatóságként bevonja az illetékes természetvédelmi hatóságot.
Az eljárás során a természetvédelmi hatóság a szakmai állásfoglalását a szóban forgó korlátozott légterek esetében természetvédelmi szempontok:
– az engedélyezés tárgyát képező tevékenység a védett és fokozottan védett, valamint közösségi jelentőségű madárfajok egyedeire, populációira, élő-, táplálkozó-, és szaporodóhelyeire gyakorolt várható hatása,
– a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. §-a,
– a veszélyeztetettség mértéke és jellege
figyelembevételével adja meg.

A természetvédelmi hatóság a szakmai állásfoglalásában a természeti értékek veszélyeztetésének elkerülése, illetve csökkentése érdekében a repülési útvonalra és a repülési magasságra, illetve a repülés időtartamára vonatkozó feltételeket adhat meg a repülési szabályok figyelembevételével;

– a természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterek alatt nem létesíthető nem nyilvános fel- és leszállóhely, kivéve a külön jogszabályban szabályozott mező- és erdőgazdasági légi munkavégzéshez szükséges fel- és leszállóhelyet;

– a korlátozott légterekre általánosságban – így a természetvédelmi indokból kijelölt környezetvédelmi korlátozott légterekre is – érvényes, hogy
– természeti csapás, tömegszerencsétlenség vagy repülőbaleset következményeinek felszámolását szolgáló kutatás-mentés,
– életmentés,
– sürgős betegszállítás,
– rendészeti vagy külön törvény alapján bűnüldözés feladata
céljából végzett repülés esetén a korlátozott légtér igénybevételéhez nem szükséges előzetes engedély.

További, a magyar légtérszerkezetre vonatkozó információk a HungaroControl Zrt. honlapján találhatók.