ÚTMUTATÓ A TERMÉSZETVÉDELMI OLTALOM ALATT ÁLLÓ ÁLLATFAJOKKAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOK TERMÉSZETVÉDELMI HATÓSÁGI ENGEDÉLYEZÉSÉHEZ

A tudományos kutatás és a különböző, a természetvédelem ágazatát is érintő tevékenységek kapcsán az elmúlt években számos etikai alapvetés, iránymutatás, kódex jelent meg. Ezek egységes célja, hogy az adott tevékenységek végzésének jogi keretein túl olyan erkölcsi, etikai ajánlásokat fogalmazzanak meg, amelyek a jogszabályokon alapulva ugyan, de sokszor azokon túlmutatva alapvető erkölcsi normák előírásait fektessék le.

A legátfogóbb és a tudományos kutatás kapcsán megfogalmazott etikai alapvetések a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése által, a 25/2010. (V. 4.) számú határozattal elfogadott Tudományetikai kódex és a Memorandum.

A Memorandum összegzi az etikus tudományos kutatás alapelveit, ismerteti azokat az eseteket és az eljárási módokat, amikor a kutatási etika sérül. Leszögezi, hogy „A tudományetikai elvek, illetve sérelmük tilalma alapvető és univerzális szabályok, amelyek egyetemes erkölcsi elvekből vezethetők le. Ezért ezeknek a Tudományetikai kódexbe történő beemelése diszciplináris, kulturális és regionális kompromisszumok nélkül történt… A Tudományetikai kódex nem törvény, nem jogi norma, hanem a tudományos kutatói világ erkölcsi önszabályozásának eszköze.”

S bár a Tudományetikai kódex és a Memorandum elsősorban az etikus tudományos kutatásról és az ehhez köthető kutatói hozzáállás, viselkedés társadalmi, erkölcsi kívánalmairól szól, megjelenik benne a (3.1. A kutatási program tervezése fejezet) a környezet iránti felelősségre való utalás is: „A tudományos kutatás szabadsága elvének érvényessége nem jelenti azt, hogy a konkrét kutatási program tervezésének nincsenek korlátai. Ilyenek különösen etikailag megkérdőjelezhető kutatási célok és módszerek esetén vetődnek fel, illetve akkor, ha a tervezett kutatás veszélyeztetheti, károsíthatja az egyént, a társadalmat vagy a környezetet.”

Hazánkban számos olyan kutatási program indult el, vagy van folyamatban, amely szabadon élő védett vagy fokozottan védett, illetve közösségi jelentőségű állatfaj egyedeit, populációját érinti.

A hatályos jogszabályok és az elfogadott természettudományos kutatási módszertani előírások határozzák meg azt a keretet, mely a vadon élő, őshonos állatfajokon tervezett és végzett kutatási programok lehetséges feltételeit szabályozzák.

A védett természeti értékeket is érintő tudományos vizsgálatok eredményei sok esetben járulnak hozzá az adott taxon, annak állománya, vagy egy adott életközösség hatékonyabb megőrzéséhez, esetleg fejlesztéséhez. Ezek a kutatási eredmények az adott vizsgálat céljától függően, vagy annak kutatási „melléktermékeként” közvetlenül is szolgáltathatnak olyan adatokat a gyakorlati természetvédelem számára, amelyek megalapozhatják vagy bővíthetik a gyakorlati védelmi tevékenységeket.

Konzervációbiológiai ismereteink ilyen jellegű gyarapodása elengedhetetlen tehát a hosszú távú, hatékony gyakorlati természetvédelmi intézkedések, tevékenységek szakmai megalapozásához.

Ugyanakkor számos olyan, alapkutatás jellegű vizsgálat is folyik veszélyeztetett fajokon, amelyeknek egyelőre nem, vagy csak hosszú távon remélhető valamilyen, jelenleg csak homályosan megfogható természetvédelmi hasznosultsága.

Azonban mindenkor prioritást kell, hogy jelentsen akár a kutatás tervezésében, a pályáztatásban, a vizsgálatok lefolytatásában, akár az eredmények publikálása során, hogy a veszélyeztetett fajok, élőhelyek és életközösségek nem szenvedhetnek jelentős mértékű, hosszú időtávra kiható károsodást, elszegényedést. A természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőséggel bíró fajok esetében a jogi korlátokon és meghatározottságokon túl az alapvető etikus kutatói megközelítés is az kell, hogy legyen, hogy a tervezés, a pályáztatás és a végrehajtás szintjén ne kerüljön sor olyan vizsgálatokra, amelyek a veszélyeztetett fajok populációit, vagy azok életközösségeit tartósan károsítják. Az ilyen célú és végrehajtású, tudományosnak definiált vizsgálatok károsak a környezetre és végső sorban a társadalomra is. Az ilyen kutatások létjogosultságának igazolására nem lehet érv, hogy az érintett populációt, illetve fajt más hatások, pl. gazdasági jellegű tevékenységek, éghajlatváltozás stb. sokkal súlyosabban érintik, mint a tervezett kutatás.

Jelen alapvetések összeállításával és széles szakmai konszenzuson alapuló elfogadtatásával célunk a jogszabályokban rögzített természetvédelmi és állatvédelmi alapvetések lefektetése, a szabadon élő, veszélyeztetett állatpopulációkban a tudományos vizsgálatok által óhatatlanul is okozott kedvezőtlen mellékhatások mérséklése és nem utolsó sorban a kutatások tervezésének fenti szempontok szerinti segítése.

Az útmutató a jelenleg hatályos jogszabályi környezetet ismerteti, és iránymutatást ad annak értelmezéséhez, egyes esetekben pedig javaslatokat fogalmaz meg azok természetvédelmi szempontból célszerű végrehajtására.  Ugyanakkor nem ad és nem is adhat iránymutatást a természettudományos vizsgálatok tudományos értékének minősítése kapcsán. Az útmutatóban foglalt, jogszabályból közvetlenül nem levezethető elvek be nem tartása jogi értelemben nem szankcionálható, annak alapja a közös érdek és szakmaetikai szemlélet. Hiszen a természettudós is csak addig végezheti kutatásait, amíg a kiválasztott egyedek, faj, fajcsoport, ökológiai rendszer fennmarad és a természeteshez minél közelebbi állapotot mutat. A hatékony természetvédelmi munkához pedig olyan adatokra, eredményekre, következtetésekre van szükség, melyek hozzásegítenek az érintett természeti értékek, rendszerek fenntartásához, mégpedig a természeteshez minél közelebbi állapotban.

A jogszabályokon túlmutató etikai kérdés, hogy a vadon élő állatfajokkal kapcsolatos kutatások tervezése és végrehajtása során a védelemben nem részesülő fajokat célzó, illetve nem védett természeti területen folyó kutatások is lehetőség szerint vegyék figyelembe az érintett fajok veszélyeztetettségét, természetvédelmi helyzetét, és kövessék az útmutatóban megfogalmazott természetvédelmi elveket, szempontokat az érintett fajok populációinak hosszú távú megőrzése érdekében. Tudni kell ugyanis, hogy a védett természeti értékek körébe nem lehet minden veszélyeztetett fajt felvenni: egyrészt hazánk fajgazdagsága, másrészt a valamilyen szinten veszélyeztetett fajok nagy száma és ezzel szemben az érintett intézmények véges kapacitása szükségessé teszi, hogy a veszélyeztetett fajok körén belül egyéb, gyakorlati szempontokat (pl. felismerhetőség) is figyelembe vegyen a jogalkotó a védett fajok listájának megállapításakor. A felelős kutatói magatartás azonban természetesen e fajok megőrzésének szempontjaira is ki kell, hogy terjedjen.

„Gyakori kérdések” a védelemben részesülő állatfajok kutatásának engedélyezésével kapcsolatban

Milyen esetben szükséges a kutatáshoz a természetvédelmi hatóság engedélye?

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.), valamint a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII.23.) kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) rendelkezései szerint a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges minden, védett, fokozottan védett vagy az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős (összefoglalóan: védelemben részesülő) állatfaj egyedeivel kapcsolatos tevékenységhez. A védelemben részesülő állatfaj egyede tartására, hasznosítására, bemutatására jogosult a jogszabályokban vagy az engedélyben előírt feltételek megváltozását (ideértve a pusztulást, elszökést is) 8 napon belül, a felelős személy személyében bekövetkezett változást a változás megtörténtét követő pedig 15 napon belül köteles bejelenteni a természetvédelmi hatóságnak.

A jogszabályok alapján a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges minden olyan kutatás végzéséhez, amelynek során a védelemben részesülő állatfajok egyedeinek tudományos célú hasznosítása – különösen a vérvétel, jelölés, biometriai adatok megfogással járó felvétele, vegyi, biokémiai készítményekkel történő kezelés, szabadtéri kísérlet, befogás, elejtés, birtokban tartás, idomítás, szaporítás, állományok közötti géncsere, be- és visszatelepítés, országból való kivitel és külföldről történő behozatal – történik. A 348/2006. kormányrendelet 11. § (1) bekezdésében jelölés alatt értjük a jelölőgyűrűvel történő jelölések mellett a jeladók felszerelését is, beleértve a csőr- és szárny krotáliát. A jeladó olyan, állatok nyomon követésére szolgáló eszköz, mely az állat helyéről, mozgásáról vagy egyéb körülményekről gyűjt adatokat. Azokat tárolhatja, vagy közvetett vagy közvetlen formában bármely csatornán keresztül továbbítja. A jeladózás ezen eszköznek az adott állathoz történő rögzítése. Az általános gyűrűzőengedély (a Pest Megyei Kormányhivatal által országos hatáskörben a madárgyűrűzés folytatására kiadott engedély) nem vonatkozik a jeladós projektekre, azokra minden esetben külön engedélyt kell kérni. Az ilyen engedélyek megkérésekor a hatóságok számára javasoljuk kikérni madárfajok esetében a MME Madárgyűrűzési Központ (madárfajok), míg denevérfajoknál a Magyar Természettudományi Múzeum szakmai véleményét.

Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a természetből származó élő egyedek kutatásához szükséges az engedély megléte, hanem tenyészetből származó egyedek és származékok (pl. vérminták begyűjtése és vizsgálata) esetén is. A Tvt. 38. § (1) bekezdése alapján védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, kivéve, ha a kutatást országos jelentőségű védett természeti területen az igazgatóság végzi.

A természetvédelmi hatóság engedélye nem mentesít az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság állatkísérlet végzésére vonatkozó engedélyének beszerzése alól.

A természetvédelmi hatósági eljárás, a benyújtott kérelmek természetvédelmi szempontú elbírálásának egyszerűsített folyamatát az 1. mellékletben mutatjuk be.

Az elbírálás során a kormányhivatalnak a formai követelményeken túl, többek között meg kell vizsgálnia, hogy a kérelmezett kutatás mennyiben segíti a faj megőrzését, illetve az érintett populációra a kutatás kivitelezése által megvalósuló hatás (pl. zavarás, egyes egyedek eltávolítása a populációból a szaporodási időszakban) arányban áll-e a megcélzott természetvédelmi céllal, a kutatás céljainak megvalósításához létezik-e más kielégítő megoldás stb.

Honnan lehet tudni, hogy az adott faj természetvédelmi oltalom alatt áll-e?

A természetvédelmi oltalom alatt álló fajokat a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 2. (védett és fokozottan védett állatfajok) és 8. (az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok) mellékletei sorolják fel.

Ki kaphat engedélyt?

• tudományegyetemen vagy főiskolán biológiai vagy ökológiai szakterületen, állatorvosi egyetemi (MSc) vagy állat-egészségügyi főiskolai szintű végzettség, felsőoktatási intézményben szerzett természetvédelmi, mezőgazdasági, állattenyésztési, kertészeti, erdészeti, vadgazdálkodási egyetemi, főiskolai, illetve alap (BSc) vagy mester (MSc) végzettség,
• vagy a felsorolt szakterületeken szerzett szakirányú felsőfokú szakképesítés.

Mindezek mellett a korábbi tapasztalatok alapján a jövőbeli kutatások esetén a legcélszerűbb (de nem kötelező) megoldás az, ha a kutatási kérelmet a kutatásért felelős költségvetési szerv vagy közhasznú szervezet nyújtja be a képviseletre jogosult személy által.

Mit kell tudni a természetvédelmi oltalom alatt álló fajokkal tervezett állatkísérletekről?

Természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatfaj egyedén kísérlet végzése akkor engedélyezhető, ha a kutatás a fajok megőrzésére irányul. Kizárólag fogságban tenyésztett állat felhasználása esetén az a kutatás is engedélyezhető, amelyre károsító vagy potenciálisan életveszélyes emberi klinikai állapotok elkerülése, megelőzése, diagnózisa vagy kezelése érdekében kerül sor, és tudományos indokok alapján a kísérlet természetvédelmi oltalom alatt nem álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó állatfaj felhasználásával nem vezetne eredményre. Vadon befogott állatot kísérlet céljára felhasználni nem szabad, csak abban az esetben, amennyiben tudományos indokok alapján az adott kísérletben való felhasználás céljából tenyésztett állatokon vagy folyamatos állat-egészségügyi ellenőrzés alatt álló tenyészetből, telepről származó állatokon végezve nem vezetne eredményre, és ezt az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság engedélyezi. Fogságban tenyésztett állat felhasználására akkor kerülhet sor, ha a tenyésztést és tartást, vagy külföldi tenyészetből származó egyed(ek) esetén az országba történő behozatalt a természetvédelmi hatóság engedélyezte.

Miként érdemes megtervezni és elindítani védett vagy fokozottan védett fajokkal tervezett kutatást?

Védett vagy fokozottan védett fajokkal tervezett, illetve természetvédelmi vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó területeken folytatandó kutatás megkezdése előtt célszerű egyeztetni az érintett nemzeti park igazgatósággal. Az igazgatóságok adott esetben szakmai és terepi segítséget tudnak nyújtani a vizsgálatok minél hatékonyabb és zavarásmentesebb lebonyolításához. Segíthetik a kutatókat abban, hogy a vizsgálatok céljai összhangba kerüljenek az adott természeti értékek, élőhelyek esetében a természetvédelmi kezelési, fenntartási kívánalmakkal, vagy legalábbis ne gátolják azok hatékonyságát. A vizsgálatokhoz szükséges hatósági engedélyek megkérésében igény szerint jogi és szakmai iránymutatást nyújtanak.

Milyen tartalommal kell benyújtani a kérelmet?

A kutatási tervben részletesen ki kell térni arra is, hogy a kutatás során történik-e állatkísérlet, tenyészetből származó, vadon élő vagy vadon befogott egyedeket kívánnak felhasználni, a kutatás módszerének minden lépése tesztelt-e már, mi indokolja az adott faj kiválasztását (eredményre vezethetne-e a kutatás más faj felhasználásával), a kiválasztott populáció mekkora hányadát kívánják bevonni a vizsgálatba, ez hogy viszonyul a hazai és világállományokhoz, továbbá a kutatás valamely szakasza védett természeti területet érint-e.

Meg kell határozni, hogy a tervezett vizsgálat hogyan szolgálja a fajok megőrzését, várható-e a kutatás eredményének közvetlen természetvédelmi hasznosulása, vagy az érintett fajjal kapcsolatos ismeretek gyarapítása által közvetve járul hozzá a faj megőrzéséhez.

A gördülékenyebb ügyintézés érdekében specifikussága miatt javasoljuk (az állatvédelmi hatósági engedély kérelem benyújtása előtt) először a természetvédelmi engedély megkérését.

A kutatási engedélykérelmet a kutatás helye szerint illetékes természetvédelmi hatósághoz kell benyújtani. Fokozottan védett állatfaj vagy olyan kutatás esetében, amely több hatóság illetékességi területéhez tartozik, az engedélyező hatóság a Pest Megyei Kormányhivatal. 

Mit kell tenni a kutatás végzése közben és után?

A kutatást engedélyező határozatban szereplő feltételeket, a természetvédelmi jogszabályok rendelkezéseit, valamint a jelen dokumentumban nem részletezett, az állatkísérletekről szóló 40/2013. (II. 14.) Korm. rendelet előírásait maradéktalanul be kell tartani.

A kutatásra engedélyt kapott személynek vagy szervezetnek a jogszabályokban vagy az engedélyben előírt feltételek megváltozását 8 napon belül, a felelős személy személyében bekövetkezett változást a változás megtörténtét követő 15 napon belül köteles bejelenteni a természetvédelmi hatóságnak.

Az engedélyező határozatban a hatóság rendelkezik a kutatási jelentés, illetve a kutatás eredményéből származó adatok tartalmáról, formájáról, gyakoriságáról, címzettjéről és a kutatási jelentés készítésére kötelezett személyről, ennek megfelelően kutatási jelentést kell küldeni az engedélyező hatóság részére. A hatóságnak és a kutatónak minden esetben egyedileg konzultálniuk kell a leadandó adatokról, pontosan meghatározva azt, hogy a kutató milyen adatokat ad le és milyen feltételekkel. A természetvédelmi hatósági munkához elengedhetetlenül szükséges adatok esetében alapadatok átadását kérheti a hatóság, ugyanakkor publikálási jogkör ehhez semmilyen esetben nem társulhat.

Milyen szankciókkal jár az előírások be nem tartása?

A természetvédelmi hatóság a természetvédelmi jogszabályi és a határozatban foglalt előírások be nem tartása esetén a kutatási engedélyt visszavonhatja, és újabb engedély kiadását két évre megtagadhatja, valamint a jogsértés súlyára való tekintettel természetvédelmi bírságot szabhat ki. Mindezek mellett az előírások be nem tartása esetén a kutatás irányítójával szemben szabálysértési vagy büntetőeljárás kezdeményezhető.

Az állatok védelmére, kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírásának megsértése esetén magatartásának súlyához, ismétlődéséhez, és különösen az állatnak okozott sérelem jellegéhez, időtartamához igazodó mértékű állatvédelmi bírságot szab ki az állatvédelmi hatóság.

Miért érdemes az állami természetvédelmi szervekhez közvetlenül is eljuttatni a kutatás során született eredményeket?

Minden tudományos kutatás során, ahol a védelemben részesülő állatfajok egyedeinek tudományos célú vizsgálata történik, születnek olyan eredmények, következtetések, amelyek szolgálhatják az állami feladatok és nemzetközi kötelezettségek teljesítését, a védett fajok és azok lokális állományai, illetve az adott életközösségek hatékonyabb megóvását. Az érintett nemzeti park igazgatóságok valamint a természetvédelemért felelős minisztériumi szervek azonban nem minden esetben rendelkeznek olyan hozzáférési lehetőségekkel, kapacitással, hogy az így született tudományos konklúziókat különböző szakfolyóiratokból valamint egyéb tudományos fórumokból minden esetben összegyűjthessék. Emiatt a védett fajokon végzett tudományos vizsgálatok eredményeit és következtetéseit a hatósági adatszolgáltatási előírásokon túl kérjük megküldeni az adott témában érintett nemzeti park igazgatóságnak, valamint a természetvédelemért felelős minisztériumnak. Ezek az eredmények ezáltal beépülnek a Természetvédelmi Információs Rendszer biotikai adatbázisába, jobban megalapozhatják az egyes fenntartási, illetve kezelési terveket, nemzetközi kötelezettségből származó jelentéseket, valamint fajmegőrzési terveket is.

Kép: A természetvédelmi hatósági eljárás folyamata védelemben részesülő állatfajokkal kapcsolatos kutatás esetén

Útmutató az ábrán felvetett kérdések eldöntéséhez

• A kutatás más, védelemben nem részesülő vagy jobb természetvédelmi helyzetű védett fajjal eredményre vezethet: Amennyiben a kutatás olyan jelenség vizsgálatára irányul, ami nem fajspecifikus, akkor a jelenség szempontjából szóba jövő állatok csoportjából a nem védett fajokat, vagy ha ilyen nem létezik, a védelem alatt álló fajok közül a legkedvezőbb természetvédelmi helyzetűt kell vizsgálni.
• A kutatás minden lépése már tesztelt: A kutatás valamennyi módszertani lépésének hatásait ismerjük, az állatok biztonságos befogására, tartására, kísérleti beavatkozásra, szabadon engedésre olyan módszert alkalmaznak, amely dokumentáltan biztosítja az egyedek megfelelő kondícióban való túlélését, a természetes állomány fennmaradását.
• A kutatás tenyésztett állatokkal eredményre vezetne: ha a kutatás olyan jelenség vizsgálatára irányul, amely várhatóan egyformán nyilvánul meg tenyésztett és a szabadon élő egyedeken, (pl. emésztőenzimek termelődése különböző táplálkozási módok esetén), akkor a kérdéses kutatás várhatóan tenyésztett egyedekkel is eredményre vezethet.
• A kutatásban az adott populáció egyedeinek jelentős hányadát fel kívánják használni: Ennek eldöntésének feltétele, hogy ismerjük az adott populáció nagyságát, ha nem állnak rendelkezésre ilyen adatok a közelmúltból, akkor a kutatás előkészítése során szükséges előzetes állományfelmérést végezni. A populáció 5 %-ának felhasználása a kutatásban mindenképp jelentős aránynak mondható, de a jelentőség megítélésekor figyelembe kell venni a populáció természetvédelmi helyzetét meghatározó paramétereket (pl. az élőhelyvédelmi irányelvben meghatározott paraméterek szerint). A lokális populáció érintettségének meghatározása mellett figyelembe kell venni az adott faj országos és világállományának méretét és a faj természetvédelmi helyzetét is, valamint azt is, hogy a kutatása a faj különböző fejlődési szakaszai közül melyikre irányul (pl. békapeték begyűjtése várhatóan kisebb hatással van az állományra, mintha ugyanannyi kifejlett egyedet fogunk be).
• A kutatás végzésére engedély csak akkor adható, amennyiben a kutatás által megcélzott természetvédelmi cél arányban áll a felhasznált egyedek száma és/vagy a beavatkozás mértéke miatt a populációra kifejtett hatással. Az engedély általánosságban csak akkor adható ki, ha a kutatás igazolhatóan közvetlen természetvédelmi célt szolgál. Közvetett természetvédelmi célt szolgáló kutatásra (az adott fajjal kapcsolatos ismeretek gyarapítására annak közvetlenül várható természetvédelmi hasznosulása nélkül) akkor adható engedély, ha a faj természetvédelmi helyzete a hazai és nemzetközi besorolások alapján biztos és a kutatás bizonyíthatóan nem jár az érintett populáció károsodásával középtávon sem (2 szaporodási cikluson belül pótlódik az esetleges veszteség). A populáció nagy hányadát kutatásban felhasználni csak akkor szabad, ha ez közvetlenül szükséges az adott állomány vagy a faj más állományainak fennmaradásához.

A kutatásnak egyéb természetvédelmi akadálya van: A kutatás az adott faj szempontjából nem okoz jelentős hatást, azonban az adott élőhelyen előforduló más védett természeti érték fennmaradásával nem egyeztethető össze a kutatás.

KIVONAT VÉDETT ÁLLATFAJOKKAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOKRA VONATKOZÓ JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉSEKBŐL:

a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.)

a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (Korm. rendelet)

az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávtv.)

az állatkísérletekről szóló 40/2013. (II. 14.) Korm. rendelet (Ák. rendelet.)

Alapfogalmak

Tvt. 4.§

1. e) védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított – kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő – élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány;
2. f) élő szervezet (élőlény): mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai (a továbbiakban együtt: fajok);
3. i) élőhely: az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya (populáció), vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak;
4. m) fenntartható használat (hasznosítás): a természeti értékek olyan módon és ütemben történő használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, ezzel fenntartva a jelen és jövő generációk életlehetőségeit;
5. n) természetkímélő megoldás (természetkímélő gazdálkodás): olyan, a fenntartható használat részét képező eljárás, módszer, gazdálkodási mód, technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy természetközeli állapotuk fennmaradjon;
6. o) egyed (példány): élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

Korm. rendelet: 2.§.

1. b) természetvédelmi érdek: valamely állatfaj természetes állományának fennmaradása, szaporodása, illetőleg az adott állatfaj egyedének vagy állományának védelme, továbbá valamely védett vagy fokozottan védett faj egyedét, állományát veszélyeztető helyzet elhárítása, ideértve a védett vagy fokozottan védett fajok egyedei és élőhelyeik védelme érdekében szükséges intézkedéseket;
2. c) közérdek: a természetvédelmi érdek, valamint a természetvédelmi érdekekkel és célokkal összeegyeztethető oktatási, ismeretterjesztési, tudományos célú, illetőleg kultúrtörténeti hagyományápolásnak minősülő tevékenység, továbbá a közegészségügyi, környezetvédelmi vagy állategészségügyi veszélyhelyzet elhárítása;
3. d) származék: az elpusztult élőlény, az élettelen egyed azonosítható része, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat vagy körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz;
4. f) hasznosítás: a védelemben részesülő állatfaj egyedének – a bemutatás kivételével történő – bármilyen igénybevétele, amely az egyed élettevékenységét, túlélési vagy szaporodási esélyeit, fennmaradását befolyásolja, így különösen (…) befogás, tenyésztés, (…) kutatás.
5. h) kutatás: a védelemben részesülő állatfaj egyedének tudományos célú hasznosítása, különösen a vérvétel, gyűrűzés, egyéb jelölés – kivéve a fogságban lévő egyedek azonosításához szükséges jelölés –, biometriai adatok megfogással járó felvétele, vegyi, biokémiai készítményekkel történő kezelés, szabadtéri kísérlet;
6. i) szelektív kutatási módszer: olyan kutatási módszer, amelynek alkalmazása esetén a kutatás tárgyát képező állatfajok köre már a kutatás tervezésekor pontosan behatárolható;

Ávtv. 3. §.

9. 9. állatkísérlet: állat kísérleti, oktatási vagy egyéb tudományos célból való – akár ismert, akár ismeretlen kimenetelű, akár invazív, akár nem invazív – felhasználása, amely az állatnak a helyes állatorvosi gyakorlat szerint kivitelezett tűszúrás által okozottal egyenértékű vagy annál magasabb szintű fájdalmat, szenvedést, kínt vagy maradandó károsodást okozhat, beleértve bármely olyan tevékenységet, amely állat születését – beleértve a kikelést – eredményezi ilyen körülmények közé, valamint az ilyen állapotot eredményező géntechnológiailag módosított fajtavonalak létrehozását és fenntartását; az állat ilyen felhasználása akkor is kísérletnek minősül, ha a fájdalom, szenvedés, kín vagy maradandó károsodás kiküszöbölése céljából érzéstelenítést, fájdalomcsillapítást vagy egyéb módszert sikeresen alkalmaznak; nem minősül állatkísérletnek a nem kísérleti jellegű, mezőgazdasági vagy állatorvosi tevékenység, illetve az állatok leölésének vagy megjelölésének a természettudományok által elfogadott korszerű, kevéssé fájdalmasnak tartott módszereinek alkalmazása, valamint az állatnak kizárólag a szervei vagy szövetei felhasználása céljából történő leölése;
10. állat életének megengedett módon való kioltása: az állat életének a legkisebb szenvedés okozásával, valamint a faj adottságainak figyelembevételével történő szakszerű és gyors kioltása;

Előírások:

Tvt.: 43. § (2) A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj

1. b) egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához;
2. c) egyedeinek szaporításához;
3. g) állományai közötti mesterséges géncseréhez;
4. i) egyedének külföldre viteléhez, onnan történő behozatalához, az országon való átszállításához;
5. j) egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez;
6. l) egyede fészkének áttelepítéséhez;

Korm. rendelet:

3. § (1) Védelemben részesülő állatfajok egyedének tartásához, hasznosításához, bemutatásához, valamint az egyed tartójának, hasznosítójának személyében bekövetkező változáshoz – a természetvédelemért felelős miniszternek a Tvt. 44. § (4) bekezdése alapján kiadott rendeletében foglalt tevékenység kivételével, vagy ha az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajokra vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik – a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység – a természetvédelemért felelős miniszternek a Tvt. 44. § (4) bekezdése alapján kiadott rendeletében foglalt tevékenység kivételével, illetve ha az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajokra vonatkozó külön jogszabály másként nem rendelkezik – akkor engedélyezhető, ha közérdekből szükséges, nincs más kielégítő megoldás, és nem jár az adott állatfaj természetes állományának tartós sérelmével.

(3) Tartási, hasznosítási, bemutatási engedély csak a jogszerűen megszerzett, illetőleg külföldről jogszerűen behozott egyedre adható. Az engedély kiadását meg kell tagadni, amennyiben a tartás, hasznosítás, illetve bemutatás jogszabályi feltételei nem biztosítottak.

4. § (1) Védelemben részesülő állatfaj egyedének tartása, hasznosítása, bemutatása költségvetési szerv, valamint közhasznú szervezet részére engedélyezhető, ha
5. a) tevékenysége közérdeket szolgál;
6. b) a védelemben részesülő állatfaj egyedének gondozását, ellátását felügyelő személyt (a továbbiakban: felelős személy) foglalkoztat; valamint
7. c) az adott faj egyedére vonatkozó, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön jogszabályban az adott faj egyedére meghatározott feltételeket tartósan biztosítja.

(2) Védelemben részesülő állatfaj egyedének a tartása, hasznosítása, illetve bemutatása a (3) bekezdésben foglalt kivétellel természetes személy részére akkor engedélyezhető, ha

1. a) tevékenysége közérdeket szolgál;
2. b) nagykorú;
3. c) az adott faj egyedére vonatkozó, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló külön jogszabályban az adott faj egyedére meghatározott feltételeket tartósan biztosítja.

 (6) Felelős személy az lehet, aki nagykorú, továbbá rendelkezik – a gyűrűzési és jelölési tevékenység kivételével – az 1. számú melléklet szerinti szakirányú végzettséggel és gyakorlattal, valamint megfelel a védelemben részesülő állatfaj egyede tartására vonatkozó engedély megszerzéséhez a természetes személyekre meghatározott jogosultsági feltételeknek a (2) bekezdés c) pontjának kivételével.

10. § (1) Védelemben részesülő állatfaj kutatásának engedélye iránti kérelemhez kutatási tervet kell csatolni, amely tartalmazza a kutatás irányítójának, valamint a tevékenységben részt vevő személyeknek a 4. számú melléklet 1–6. pontjában meghatározott adatait, a kutatás során gyűjtött adatok felhasználásához való hozzájáruló nyilatkozatait, a kutatott állatfajok felsorolását, a kutatás helyét, időpontját, időtartamát, célját és módszerét. A kutatást végző közhasznú szervezetnek, illetve költségvetési szervnek a kutatás irányítását végző személyt ki kell jelölnie. Amennyiben a kutatást természetes személy végzi, maga minősül a kutatás irányítójának.

(2) Amennyiben a kutatás nem szelektív módszerrel történik, a kutatási tervben a kutatott állatfajnak a faj feletti rendszertani egységét (taxon) is elegendő meghatározni.

(3) Kutatási célból olyan nem szelektív módszer, amely szükségszerűen a begyűjtött egyedek pusztulásával jár, kizárólag gerinctelenek és halak esetében engedélyezhető.

 (5) A kutatás irányítójának az 1. sz. melléklet szerinti előírásoknak meg kell felelnie.

11. § (1) Védelemben részesülő madár-, valamint denevérfaj egyedének gyűrűzésére, illetőleg jelölésére az kaphat engedélyt, aki a tevékenységet természetvédelmi vagy tudományos céllal végzi, és érvényes gyűrűző vizsgával rendelkezik. (…)
12. § (1) A tartási, hasznosítási, bemutatási engedély iránti kérelmet a 4. számú mellékletben meghatározott adattartalommal kell benyújtani a (2) bekezdésben meghatározott természetvédelmi hatósághoz.

 (2) A védelemben részesülő állatfajok egyedének tartását, hasznosítását, bemutatását

1. a) solymászmadarak esetében országos illetékességgel a természetvédelmi feladatkörében eljáró Pest Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: Kormányhivatal)
2. b) egyéb fokozottan védett állatfaj esetében országos illetékességgel a Kormányhivatal, vagy
3. c) az a)–b) pont alá nem tartozó, védelemben részesülő állatfaj esetében a területi természetvédelmi hatóság

engedélyezi.

18. § A védelemben részesülő állatfaj egyedének tartását, hasznosítását, bemutatását engedélyező határozatban rendelkezni kell:
19. a) az állatfaj egyedének tulajdonjogi viszonyairól;
20. b) az egyed tartásának helyéről, körülményeiről, az egyedről való gondoskodásról;
21. c) a tartás, hasznosítás, bemutatás feltételeiről;
22. d) a tevékenységet végző személyről;
23. e) az egyeddel végezhető tevékenységekről, azok módszereiről, eljárásairól, eszközeiről, időbeli és térbeli körülményeiről, esetleges kockázati tényezőiről;
24. f) emlős-, madár- és hüllőfajok esetében az egyed 5. számú melléklet szerinti egyedi jelöléséről;
25. g) az ellenőrzés feltételeinek biztosításáról;
26. h) az engedély időbeli hatályáról;
27. i) tenyésztés engedélyezése esetén a szaporulat tartásáról, a tenyésztésre használható hím- és nőivarú példányokról;
28. j) kutatás engedélyezése esetén a kutatási jelentés, illetve a kutatás eredményéből származó adatok tartalmáról, formájáról, gyakoriságáról, címzettjéről és a kutatási jelentés készítésére kötelezett személyről;
29. k) a védelemben részesülő állatfajok egyedének természetből való befogására, illetve elpusztítására vonatkozó engedélyezés esetén az engedélyezett tevékenység végrehajtásának eredményéről szóló jelentéstételi kötelezettségről;
30. l) az állat elpusztulása esetére a tetem elhelyezésének, ártalmatlanításának helyéről, módjáról, időtartamáról, valamint a tetem megsemmisítéséről;
31. m) a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogi aktusok végrehajtásának egyes szabályairól szóló kormányrendelet hatálya alá tartozó védelemben részesülő állat egyede esetében a származási igazolásban, az eredetigazolásban vagy a tenyésztői bizonylatban szereplő adatokról.
32. melléklet:

Felelős személy lehet, aki az alábbi egyetemi vagy főiskolai végzettségek valamelyikével és a végzettségének megfelelő szakterületen eltöltött legalább 3 éves gyakorlattal rendelkezik:

– tudományegyetemen vagy főiskolán biológiai vagy ökológiai szakterületen, állatorvosi egyetemi (MSc) vagy állat-egészségügyi főiskolai szintű végzettség, felsőoktatási intézményben szerzett természetvédelmi, mezőgazdasági, állattenyésztési, kertészeti, erdészeti, vadgazdálkodási egyetemi, főiskolai, illetve alap (BSc) vagy mester (MSc) végzettség,

– vagy a felsorolt szakterületeken szerzett szakirányú felsőfokú szakképesítés.

Ávtv.

Az állatkísérlet végzésének általános szabályai

25. § Az e fejezetben foglalt előírásokat kizárólag a gerinces állatokon és lábasfejűeken végzett kísérletekre kell alkalmazni. E kísérletek végzésének részletes szabályait e törvény végrehajtására kiadott rendelet állapítja meg.
26. § (1) Állatkísérlet – e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott esetek kivételével – kizárólag nyilvántartásba vett intézményben, engedély alapján végezhető.

(2) Állatkísérlet kizárólag akkor engedélyezhető, ha annak elvégzését

1. a) alapkutatás,
2. b) transzlációs vagy alkalmazott kutatás az alábbi célok bármelyikével:
3. ba) emberek, állatok vagy növények betegségeinek, egészségi rendellenességeinek vagy más kóros elváltozásainak, azok hatásainak elkerülése, megelőzése, felismerése vagy kezelése,
4. bb) emberek, állatok vagy növények élettani állapotának feltárása, értékelése, szabályozása vagy módosítása, vagy
5. bc) az állatok jóléte és a mezőgazdasági célból tartott állatok termelési feltételeinek javítása,
6. c) a b) pontban foglalt bármely célból gyógyszerek, élelmiszerek és takarmányok, valamint egyéb anyagok vagy termékek kifejlesztése vagy gyártása, azok minőségének, hatékonyságának és biztonságosságának ellenőrzése,
7. d)* a természetes környezet védelme az emberek vagy állatok egészsége vagy jóléte,
8. e) a fajok megőrzésére irányuló kutatás,
9. f) felsőoktatás vagy a szakmai készségek megszerzése, fenntartása vagy fejlesztése céljából folyó képzés, vagy
10. g) igazságügyi orvostani vizsgálat elvégzése

teszi szükségessé.

27. § (1) Amennyiben lehetséges, az állatkísérlet helyett élő állatok felhasználását nem igénylő, tudományosan elfogadott módszert vagy vizsgálati stratégiát kell alkalmazni.

(2) Az állatkísérlet során felhasznált állatok számát a lehető legnagyobb – a kísérlet eredményességét még nem veszélyeztető – mértékben csökkenteni kell.

(3) A tenyésztés, szaporítás, elhelyezés és gondozás, valamint a kísérlet során alkalmazott módszereket a lehetséges mértékben tökéletesíteni kell az állati fájdalom, szenvedés, kín vagy maradandó egészségkárosodás elkerülése vagy a lehető legkisebb mértékűre csökkentése érdekében.

28. § (1) Az állatot feltételezhetően érő fájdalom, szenvedés, kín vagy maradandó egészségkárosodás mértéke alapján – e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott módon – minden kísérletet esetileg, e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott kritériumok alapján a következő kategóriák valamelyikébe kell besorolni:
29. a) érzéstelenítéses-túlaltatásos,
30. b) enyhe,
31. c) mérsékelt,
32. d) súlyos.

(2) Olyan kísérlet, amely súlyos, várhatóan hosszú ideig tartó és semmilyen módon nem enyhíthető fájdalommal, szenvedéssel vagy kínnal jár, – e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott esetek kivételével – nem végezhető.

30. § (4) Háziasított állatfaj kóbor egyedét, valamint vadon befogott állatot – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – kísérlet céljára felhasználni nem szabad.

(5) Természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatfaj egyedén – a (2) és (3) bekezdés szerinti kivételekkel – kísérlet végzése akkor engedélyezhető, ha

26. a) a kísérlet elvégzését a 26. § (2) bekezdés e) pontja szerinti cél teszi szükségessé, vagy
27. b) a kísérlet a 26. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja, vagy c) pontja alá tartozik, a kísérletre károsító vagy potenciálisan életveszélyes emberi klinikai állapotok elkerülése, megelőzése, diagnózisa vagy kezelése érdekében kerül sor, és a felhasznált állat fogságban tenyésztett állat utóda, valamint tudományos indokok alapján a kísérlet természetvédelmi oltalom alatt nem álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó állatfaj felhasználásával nem vezetne eredményre.

(6) Az állatvédelmi hatóság e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott feltételek fennállása esetén mentességet adhat a (4) bekezdés alkalmazása alól.

Ák. rendelet

7. § (1) Az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatóság az Ávtv. 30. § (6) bekezdése szerinti jogkörében eljárva a kísérlet engedélyezése során kérelemre mentességet biztosíthat a vadon befogott állat vonatkozásában, amennyiben tudományos indokok alapján az adott kísérlet kísérletben való felhasználás céljából tenyésztett állatokon vagy folyamatos állat-egészségügyi ellenőrzés alatt álló tenyészetből, telepről származó állatokon végezve nem vezetne eredményre.

(2) A vadon élő állat befogását hozzáértő személynek kell végeznie olyan módszerekkel, amelyek az állatnak nem okoznak elkerülhető fájdalmat, szenvedést, kínt vagy maradandó egészségkárosodást.

(3) *  Az elfogáskor vagy azt követően sérülten vagy rossz egészségi állapotban talált állatot állatorvosnak vagy más, megfelelő szakértelemmel rendelkező személynek meg kell vizsgálnia, és intézkedéseket kell tenni az állat szenvedésének minimalizálása érdekében. Az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatóság a kísérlet engedélyezése során kérelemre mentességet biztosíthat az állat szenvedésének minimalizálására irányuló intézkedések meghozatalának követelménye alól tudományos indokok esetén.

Szankciók:

Korm. rendelet 20. § (1) A természetvédelmi hatóság a tartási, hasznosítási, valamint bemutatási engedélyt visszavonja, ha az alábbiak közül valamelyik feltétel megvalósul:

1. a) az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn;
2. b) az engedély jogosultja a tevékenységét az engedélytől eltérően, a természetvédelmi érdekkel nem összeegyeztethető módon gyakorolja;
3. c) az engedély jogosultja a tartott, hasznosított, bemutatott állatfaj egyedét jogellenesen veszélyezteti, továbbá tevékenységével más védelemben részesülő állatfaj egyedét vagy élőhelyét szándékosan veszélyezteti;
4. d) az engedély jogosultja a felelős személyében bekövetkezett változás bejelentését követő 30 napon belül nem gondoskodik megfelelő felelős személy alkalmazásáról;
5. e) az engedély jogosultja az engedélyben foglalt, valamint az adott faj egyedére vonatkozó tartási feltételeket hatósági felhívás ellenére sem biztosítja.

(2) A természetvédelmi hatóság a tartási, bemutatási, hasznosítási engedélyt visszavonhatja, ha a tartási, bemutatási, hasznosítási engedély jogosultja

1. a) nem tesz eleget a jogszabályban vagy az engedélyben előírt adatszolgáltatási kötelezettségének;
2. b) megakadályozza a hatósági ellenőrzést;
3. c) tevékenységével más védelemben részesülő állatfaj egyedét vagy élőhelyét gondatlanul veszélyezteti.

 (3) A természetvédelmi hatóság az engedély kiadását legfeljebb két évre megtagadhatja, ha az (1)–(2) bekezdésben foglaltak alapján az engedélyt visszavonták. Az engedély kiadásának megtagadásánál a hatóságnak figyelemmel kell lennie a jogsértés súlyára, céljára, időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására.

Tvt. 80. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával

1. a) a természet védelmét szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat előírásait megsérti;
2. b) a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja, elpusztítja, vagy védett természeti terület állapotát, minőségét jogellenesen veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz;
3. d) a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja;
4. e) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően végez

természetvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) A természetvédelmi bírságot a természetvédelmi hatóság szabja ki.

Ávtv. 43. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok védelmére, kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti vagy annak nem tesz eleget, magatartásának súlyához, ismétlődéséhez, és különösen az állatnak okozott sérelem jellegéhez, időtartamához igazodó mértékű állatvédelmi bírságot köteles fizetni.