A természet védelméről szóló törvény alapján kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási, gazdasági és más közérdekből, valamint a biológiai sokféleség megőrzése céljából arra érdemes vadon élő szervezeteket, azaz az állat-, növény-, gomba- és zuzmófajokat, életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket. E kiemelt oltalom a védetté nyilvánítással jön létre. Amennyiben egy védett természeti érték védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható, a természeti értéket fokozottan védetté kell nyilvánítani.

A fajokat a természetvédelemért felelős miniszter nyilvánítja védetté, illetve fokozottan védetté. Emellett a miniszter határozza meg az európai közösségi jogi aktusokban meghatározott védettségi kategóriába, illetve nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növény- és állatfajok közül azokat, amelyek kiemelt oltalma szükséges, beleértve az e fajokra vonatkozó részletes szabályokat. A miniszter egy adott védett faj meghatározott fejlődési szakaszának, alakjának, állapotának vagy származékának kiemelt természeti oltalmát feloldhatja, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok nem indokolják. Ilyen például a homoktövis gyümölcse, illetve az abból készített lekvár, vagy az éti csiga már üres háza, a csigahéj.

Bár hazánkban már az 1883-as vadászati törvény tiltotta az éneklőmadarak elejtését „minden időben”, az első fajokat védetté nyilvánító jogszabálynak az 1901-ben született, 24655/VII. 1. számú FM körrendeletet tekintjük, mely 132 madárfaj, illetve 30 emlősfaj számára biztosított védelmet, elismerve azt, hogy e fajok a mezőgazdaság számára hasznos szervezetek.

A világon az elsők között, hazánkban 1912-ben kerültek védelem alá madárfajok (a nagy és kis kócsag, az üstökösgém, a batla és a kanalasgém) valóban a mai értelemben vett természetvédelmi okokból. Ebből az okból egyéb gerinces 1974-ben, gerinctelen 1982-ben, az első növényfaj 1971-ben, míg gombafaj 2005-ben került oltalom alá.

Mára a védett fajok száma meghaladja a kétezret.

A legveszélyeztetettebb fajok fokozottan védettek. E fajok védelmében – megfelelő kompenzáció mellett – még az okszerű gazdálkodás is korlátozható, és e fajok egyedeinek elpusztítása automatikusan büntetőjogi tényállásnak minősül.

JOGSZABÁLY A VÉDETT TERMÉSZETI ÉRTÉKEKRŐL

A védett és fokozottan védett fajok körét, valamint pénzben kifejezett természetvédelmi értéküket a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény-és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) Köm rendelet határozza meg.

NYILVÁNTARTÁS A VÉDETT TERMÉSZETI ÉRTÉKEKRŐL

A természetvédelemért felelős miniszter a védett természeti értékekről Védett Természeti Értékek Törzskönyve néven országos nyilvántartást vezet.