A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 22. § f) pontja szerint oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani (egyebek mellett) az arra érdemes földtani képződményeket és alapszelvényeket.

A Föld röpke 4500 millió éves története során, annak minden egyes pontján, minden pillanatban történt valami; és most is zajlanak a földtani folyamatok. A földtani környezet minden egyes elemét, kőzeteit és felszíni formáit azonban olyan események hozták létre, amelyek a mai ember szemével nem, vagy csak kivételes esetekben követhetőek nyomon. Eredményük azonban megőrződött a földtani képződményekben!

Minden egyes földtani folyamatnak megvan a maga kiindulási anyagára jellemző végeredménye; az egyes anyagokra és folyamatokra jellemzőek a képződő formák; illetve az anyag és a forma ismeretében visszakövetkeztethető a folyamat. Ez az anyag-forma-folyamat egysége, ami a földtani gondolkodást alapvetően meghatározza. Így deríthető fel a Föld és az élővilág történetének több milliárd éves múltja, és ezen ismeretek az aktualizmus elvének alkalmazása révén hozzásegítenek bennünket még a jövő megsejtéséhez is.

Elmondható tehát, hogy minden egyes földtani képződmény az azt létrehozó természeti folyamat, és a hozzá szükséges földtörténeti idő emlékműve is egyben.

A földtani képződményeket kőzettani tulajdonságaik alapján kőzetrétegtani egységekbe sorolják; ugyanakkor minden egyes földtani képződmény a létrejöttéhez szükséges földtörténeti időt is reprezentálja, így képződésével kijelölhető a földtörténeti múlt egy konkrét időtartama is.

Földtani alapszelvénynek azokat a földtani képződményeket tekintjük, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti rendszerében működő, e célra alakult, tudományos kutatókból, oktatókból álló, a természetvédelem szervezetrendszerétől független tudományos testület annak nyilvánít. A földtan kutatói évtizedek alatt felderítették és alaposan feldolgozták azokat a helyszíneket, amelyek a legjobban reprezentálnak egy-egy földtani képződményt vagy földtörténeti időtartamot, és ezeket nyilvánították földtani alapszelvénnyé. Ezek olyan kőzetrétegtani és időrétegtani etalont jelentenek tehát, amihez hozzá lehet igazítani más területek képződményeinek megítélését.

A földtani alapszelvények a természeti értékek sajátos körét alkotják. Védetté nyilvánításuk oka összetett: keletkezésüket tekintve természetesek ugyan, de a geológus szakma nyilvánítja őket a tudomány művelői számára etalonná, így e jelentőségük is indokolja a védetté nyilvánításukat. Ilyen értelemben tehát bizonyos mértékig a tudományos-kulturális örökség részét is képezik. Jelentős tudományos és ismeretterjesztő szerepük révén a szakmai és amatőr geoturizmus kedvelt célpontjai.