A földikutyák a rágcsálók rendjének fajokban egyedülállóan gazdag csoportja. Szélsőségesen specialista életmódú állatok, melyek a többi ma élő rágcsálótól nagyon korán elkülönültek és önálló evolúciós útra tértek. Európa egyik utolsó olyan emlőscsoportja, melynek rendszertana a mai napig nem kellően tisztázott. A 2005-óta tartó hazai kutatások bebizonyították, hogy a Kárpát-medencében 5 egymástól genetikailag nagymértékben különböző, a Kárpátok ívén kívül sehol másutt elő nem forduló földikutyafaj honos. Ezek a mezőségi földikutya (Spalax antiquus), az erdélyi földikutya (Nannospalax transsylvanicus), a magyar földikutya (Nannospalax hungaricus), a délvidéki földikutya (Nannospalax  montanosyrmiensis) és a szerémségi földikutya (Nannospalax syrmiensis). Jelenlegi ismereteink szerint fentiek az egyedüli olyan gerinces fajok, melyek a Kárpát-medencében alakultak ki, és az egész világon kizárólag itt fordulnak elő, így régiónkban a gerincesek között kiemelt jelentőségű természeti értéket képviselnek. Közülük Magyarország területén napjainkban három faj, az erdélyi földikutya, a magyar földikutya és a délvidéki földikutya előfordulásáról van tudomásunk.

A Kárpát-medencében honos valamennyi földikutyafaj veszélyeztetett, de mind közül az IUCN által ”kritikusan veszélyeztetett” besorolású délvidéki földikutya áll legközelebb a kihaláshoz. A faj teljes világállománya nem haladja meg a 300 egyedet, melyek két erősen fragmentálódott populációban élnek Magyarország és Szerbia területén. Az állomány nagyobbik része, mintegy 200 példány hazánkban fordul elő. A hazai élőhelyek legnagyobb része jelenleg még nem áll természetvédelmi oltalom alatt. Azonnali és aktív beavatkozás hiányában, akár egyik napról a másikra végleg megsemmisülhet a délvidéki földikutya utolsó ismert hazai populációja. Hazánknak a faj megőrzésében kiemelt felelőssége van, hiszen eltűnése nem egyszerűen helyi, regionális vagy országos kipusztulást, hanem egy emlősfaj bolygónkról történő kihalását jelentené.

A Vidékfejlesztési Minisztérium által már sok éve, minden évben kiírt Zöld Forrás pályázat egyik fontos célkitűzése az ilyen és ehhez hasonló természetvédelmi problémák kezelésének elősegítése. Természetesen egy ilyen nagyságú és nehézségű feladat megoldásának ez csak az egyik első, ám elengedhetetlenül fontos lépése lehet. A pályázat megvalósítása során nagy hangsúlyt fektetnek a környék lakosságának és a társadalom minél szélesebb rétegének tájékoztatására. A genetikai vizsgálatok a rendszertani viszonyok tisztázását célozzák, míg az élőhely fejlesztés az állomány fennmaradásához járul hozzá.