Vissza az előző oldalra
Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete, 1971-ben “Man and Biosphere” (MAB), azaz “Ember és bioszféra” címmel kutatási programot indított a természeti környezet megóvásáért. A programot 1972. június 5-én, a Stockholmban tartott, “Ember és bioszféra” címet viselő ENSZ környezetvédelmi világkonferencián szentesítették a résztvevő országok, valamint ezt a napot határozatukban a nemzetközi környezetvédelem világnapjává nyilvánították. A világnap célja, hogy felébressze az emberekben a felelősségtudatot, és rávezesse őket arra, hogy mindenkinek tennie kell valamit a természetes, épített, társadalmi és belső környezetünk megóvásáért és harmonikusabbá tételéért.
A program keretében számos országban ún. bioszféra rezervátumokat jelöltek ki, melyek létesítésének fő célja a Föld nagy ökoszisztéma-típusait reprezentáló, kiemelkedően értékes területek védelme, a rajtuk tapasztalható emberi és természetes folyamatok megfigyelése volt.
A Madridi Akcióterv időszaka alatt számos új MAB területet jelöltek ki, valamint tovább folytatódott a (Sevillai Stratégiában már korábban is megjelenő) kettő-vagy több ország együttműködésével, közös nevezésével létrejövő ún. határon átnyúló bioszféra rezervátum kezdeményezések megvalósítása.
Hosszas előkészítő munka után elkészült az UNESCO következő időszakra (2015-2025) szóló stratégiája, mely kijelöli a program fejlődésének legfontosabb irányát. Ennek végleges változatát 2015-ben fogadta el az UNESCO. A Stratégia feladatainak végrehajtását elősegítő ún. Limai Akciótervet (2016-2025) 2016 tavaszán, Limában fogadta el az UNECO MAB Kormányközi Koordinációs Bizottság.
Fontos kiemelni, hogy egy bioszféra-rezervátum addig tarthatja meg nemzetközileg kiemelt MAB terület státuszát, amíg megfelel az UNESCO MAB Keretirányelv előírásainak. Az irányelveknek nem megfelelő területek az UNESCO kivezetési stratégiájának alkalmazása keretében kikerülnek a hálózatból.
A MAB Program napjainkra világméretűvé szélesedett. Jelenleg szerte a világon 120 országban összesen 669 bioszféra rezervátumot tartanak nyilván, melyek közül 20 ún. határon átnyúló kezdeményezés.
“A bioszféra-rezervátumok azon jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (MAB) keretében nemzetközileg elismertek.” Környezetvédelmi Lexikon (2002)
A bioszféra-rezervátumok olyan szárazföldi és tengerparti ökoszisztémákat felölelő területek, melyek fő funkciója, hogy a biológiai sokféleség és a természeti értékek megőrzése mellett az optimális összhang biztosításával egyben a fenntartható gazdasági fejlődés mintaterületei is legyenek.
Tulajdonképpen “élő laboratóriumként” szolgálnak a természeti értékekkel és természeti erőforrásokkal folytatott, hosszú távon fenntartható gazdálkodás módszereinek kidolgozására, megvalósítására és bemutatására. Nagy szerepe van e célok elérésében a helyi társadalmi körülmények között jellemző hagyományos földhasználati és gazdálkodási módok és kulturális értékek fenntartásának és támogatásának.
A bioszféra-rezervátumokat ugyan nem nemzetközi egyezmény hozza létre, mégis a rezervátumok céljai, kialakításuk, védelmük és fenntartásuk több más nemzetközi kezdeményezéssel van összhangban (pl. Riói egyezmény), a területeik számos esetben bizonyos nemzetközi egyezményekhez tartozó élőhelyek is egyben (pl. Ramsari- és Világörökség területek). A bioszféra-rezervátumok az egyes országok védett területeinek részét is képezik (pl. nemzeti parkok, természetvédelmi területek), vagy egyidejűleg Natura 2000 területek is.
Bioszféra-rezervátumok Magyarországon
A bioszféra-rezervátumok területeit 10 évente felül kell vizsgálni, és az eredmények összefoglalását nemzeti jelentés formájában kell felterjeszteni az UNESCO MAB Titkársága elé. A Titkárság eldönti, hogy az adott terület megfelel-e még a bioszféra-rezervátumok követelményeinek. A hazai területeket illetően ez a felülvizsgálat utoljára 2006-ban történt meg.
A bioszféra-rezervátumok kijelölése, védelme beépült a magyar jogrendbe is, biztosítva ezzel a rezervátumok jogi hátterét: A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény a következőképpen rendelkezik a bioszféra rezervátumokról:
“29.§ (1) Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét – ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel – a miniszter jogszabályban, nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minősíthet;
(2) a bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.(4) E törvény erejénél fogva fokozottan védett a bioszféra rezervátum magterülete”.
A bioszféra-rezervátumok szakmai felügyelete, természetvédelmi kezelése a területük által érintett 7 nemzeti park igazgatóság, valamint a menedzsmentbe bevont egyéb szervezet(ek) hatáskörébe tartoznak. A területek kezelésére és a velük kapcsolatos feladatok elvégzésének, koordinálására nincs külön szervezeti egység, ezt a munkát az igazgatóságok munkatársai végzik, a velük együttműködő szervezet(ek) bevonásával.
Az UNESCO hazai képviselete és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) 2007-ben újjáalakította a MAB Nemzeti Bizottságot, amely szakmai alapon őrködik a magyarországi bioszféra-rezervátumok koordinációja és fenntartása felett.
A MAB Nemzeti Bizottság az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság védnöksége alatt működő, s alapvetően véleményező, javaslattevő, döntéshozó jogkörrel rendelkező szakbizottság. Feladatai többek között a magyarországi bioszféra-rezervátumok kialakításában és fenntartásában való szakmai közreműködés, új rezervátumok létesítésének megvitatása, egyeztetése, a MAB Program ismertetése a nagyközönség körében, továbbá az UNESCO felé továbbítandó pályázati anyagok bírálata, jóváhagyása, a MAB Program aktuális híreinek, feladatainak terjesztése.
E szakmai testület tagjai között szerepelnek az UNESCO hazai vezetői, a MAB program koordinálásáért felelős minisztériumi képviselők, a hazai bioszféra-rezervátumok kezelését végző nemzeti park igazgatóságok igazgatói, egyetemi professzorok, kutatók, de éppúgy teljes jogú tagja a bizottságnak ökológiai gazdálkodó, turisztikai és ökoturisztikai szakember, országgyűlési képviselő, természetvédelmi civil szervezet (WWF), valamint erdészeti magáncég vezetője is.
A MAB Nemzeti Bizottság újjáalakításával párhuzamosan megtörtént a bioszféra-rezervátumok jogi minősítésének korszerűsítése, és a bioszféra-rezervátum magterületek jogszabályi kihirdetése is (a magyarországi bioszféra-rezervátumokról szóló 7/2007. (III.22.) KvVM rendelet és a bioszféra-rezervátumokról szóló 9/2007. (K.V.Ért.4.) KvVM utasítás).
A rezervátumokat kezelő nemzetipark-igazgatóságok jelentései és a KvVM közreműködése alapján 2007-ben a bioszféra-rezervátumokban végzett tevékenységekről, előrehaladásokról 10 éves országjelentésben számoltunk be, amelyet az UNESCO is elfogadott.
A hazai – elsősorban az első generációs, 1995 előtt kijelölt– bioszféra-rezervátumokat a Sevillai Stratégia irányelveinek megfelelően át kellett tekinteni, és az UNESCO MAB program új, fenntartható fejlődés elősegítését is célul kitűző irányelveinek megfelelően ki kellett alakítani a hármas zónarendszerüket.
Az új zónarendszer kialakítása az 5 korábbi terület esetében 2012-ben megtörtént, melyről időszakos országjelentésben számoltunk be az UNESCO-nak.
Jelenleg a hazai bioszféra-rezervátumok központi koordinációja az Agrárminisztérium hatáskörébe tartozik.
UNESCO DOKUMENTUMOK MAB KIADVÁNYOK
Sáv bezárása