Ugrás a tartalomhoz

Ember és bioszféra (MAB) program

Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete, 1971-ben “Man and Biosphere” (MAB), azaz “Ember és bioszféra” címmel kutatási programot indított a természeti környezet megóvásáért.
A programot 1972. június 5-én, a Stockholmban tartott, “Ember és bioszféra” címet viselő ENSZ környezetvédelmi világkonferencián szentesítették a résztvevő országok, valamint ezt a napot határozatukban a nemzetközi környezetvédelem világnapjává nyilvánították.
A világnap célja, hogy felébressze az emberekben a felelősségtudatot, és rávezesse őket arra, hogy mindenkinek tennie kell valamit a természetes, épített, társadalmi és belső környezetünk megóvásáért és harmonikusabbá tételéért.

A program keretében számos országban ún. bioszféra rezervátumokat jelöltek ki, melyek létesítésének fő célja a Föld nagy ökoszisztéma-típusait reprezentáló, kiemelkedően értékes területek védelme, a rajtuk tapasztalható emberi és természetes folyamatok megfigyelése volt.

Azonban ezek a területek nem csupán a természeti értékek konzerválását szolgálják. A MAB program első ízben hívta fel a figyelmet arra, hogy a természeti értékek megőrzése önmagában nem elegendő, hanem további kiemelt cél az ember és természet kapcsolatának javítása, a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében.
Az 1995-ben Sevilla-ban megtartott nemzetközi bioszféra-rezervátum konferencia nyomán megalkotott Sevillai Stratégia kinyilvánította, hogy a bioszféra-rezervátumok a tájak, ökoszisztémák, fajok és azok genetikai sokféleségének megőrzésén kívül szolgáljanak a fenntartható fejlődés modellterületeiként is, tehát lokális szinten segítsék elő az olyan jellegű gazdasági fejlesztést, mely biztosítja a kulturális, szociális és ökológiai javak fenntarthatóságát. A Stratégia egyben alapító dokumentuma a bioszféra-rezervátumok világhálózatának (World Network of Biosphere Reserves).
 
Ezt az eredeti céloktól eltérő, a természetben élő embert, és a fenntarthatóság alapelveit sokkal jobban előtérbe helyező szemléletet fejlesztette tovább az UNESCO MAB Programjának fő stratégiáját összefoglaló ún. Madridi Akcióterv (2008-2013). Ez a dokumentum a fő célok mellett már részletes ajánlásokat is megfogalmazott a programban résztvevő országok számára a bioszféra-rezervátum területek kialakításával, fenntartásával, koordinálásával kapcsolatban, valamint sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett a MAB területek fő funkcióinak (megőrzés, fenntartható fejlődés, kutatás-oktatás) megvalósítására a zónarendszer kialakítása révén.

A Madridi Akcióterv időszaka alatt számos új MAB területet jelöltek ki, valamint tovább folytatódott a (Sevillai Stratégiában már korábban is megjelenő) kettő-vagy több ország együttműködésével, közös nevezésével létrejövő ún. határon átnyúló bioszféra rezervátum kezdeményezések megvalósítása.

Hosszas előkészítő munka után elkészült az UNESCO következő időszakra (2015-2025) szóló stratégiája, mely kijelöli a program fejlődésének legfontosabb irányát. Ennek végleges változatát 2015-ben fogadta el az UNESCO. A Stratégia feladatainak végrehajtását elősegítő ún. Limai Akciótervet (2016-2025) 2016 tavaszán, Limában fogadta el az UNECO MAB Kormányközi Koordinációs Bizottság.

Fontos kiemelni, hogy egy bioszféra-rezervátum addig tarthatja meg nemzetközileg kiemelt MAB terület státuszát, amíg megfelel az UNESCO MAB Keretirányelv előírásainak. Az irányelveknek nem megfelelő területek az UNESCO kivezetési stratégiájának alkalmazása keretében kikerülnek a hálózatból.

 A MAB Program napjainkra világméretűvé szélesedett. Jelenleg szerte a világon 120 országban összesen 669 bioszféra rezervátumot tartanak nyilván, melyek közül 20 ún. határon átnyúló kezdeményezés.

Élő laboratóriumok – avagy a fenntartható fejlődés mintaterületei

“A bioszféra-rezervátumok azon jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (MAB) keretében nemzetközileg elismertek.”
Környezetvédelmi Lexikon (2002)

A bioszféra-rezervátumok olyan szárazföldi és tengerparti ökoszisztémákat felölelő területek, melyek fő funkciója, hogy a biológiai sokféleség és a természeti értékek megőrzése mellett az optimális összhang biztosításával egyben a fenntartható gazdasági fejlődés mintaterületei is legyenek.

Tulajdonképpen “élő laboratóriumként” szolgálnak a természeti értékekkel és természeti erőforrásokkal folytatott, hosszú távon fenntartható gazdálkodás módszereinek kidolgozására, megvalósítására és bemutatására. Nagy szerepe van e célok elérésében a helyi társadalmi körülmények között jellemző hagyományos földhasználati és gazdálkodási módok és kulturális értékek fenntartásának és támogatásának.

A bioszféra-rezervátumokat ugyan nem nemzetközi egyezmény hozza létre, mégis a rezervátumok céljai, kialakításuk, védelmük és fenntartásuk több más nemzetközi kezdeményezéssel van összhangban (pl. Riói egyezmény), a területeik számos esetben bizonyos nemzetközi egyezményekhez tartozó élőhelyek is egyben (pl. Ramsari- és Világörökség területek). A bioszféra-rezervátumok az egyes országok védett területeinek részét is képezik (pl. nemzeti parkok, természetvédelmi területek), vagy egyidejűleg Natura 2000 területek is.

Bioszféra-rezervátumok Magyarországon

Magyarország, mint UNESCO-tagország 1970-ben az elsők között csatlakozott az induló programhoz. A hazai feladatok meghatározására és irányítására megalakult a Magyar MAB Nemzeti Bizottsága a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága mellett ez a testület tevékenykedik a hazai bioszféra-rezervátumokkal kapcsolatban mind a mai napig.A MAB program nemzetközi tanácsának alakuló ülésén, 1971-ben 14 kutatási és oktatási programot határoztak meg, melyek közül konkrétan a MAB területekre a 8. projekt lett kijelölve “A természetes területek és genetikai anyaguk megőrzése” címmel. Minden bioszféra-rezervátumban kijelöltek ún. “magterületeket”, amelyekben a természetes folyamatok megfigyelése folyik, ezek védelmére “pufferzónák” szolgálnak, utóbbiakat pedig “átmeneti zónák” kapcsolják a nem védett területekhez. A puffer- és átmeneti zónákban lehet tanulmányozni a humán hatások következményeit, ehhez a magterületek szolgáltatják az összehasonlítási alapot.Magyarországon jelenleg hat bioszféra-rezervátum található. Az Aggteleki bioszféra-rezervátum, a Fertő-tavi bioszféra-rezervátum, a Hortobágyi bioszféra-rezervátum, a Kiskunsági bioszféra-rezervátum és a Pilisi bioszféra-rezervátum, melyek létesítését 1979 és 1981 között fogadta el az UNESCO MAB Titkársága. A hatodik terület a Mura–Dráva–Duna határon átnyúló (jelenleg 2 oldalú, horvát-magyar) bioszféra-rezervátum, melynek jelölését 2012-ben fogadta el az UNESCO.

A bioszféra-rezervátumok területeit 10 évente felül kell vizsgálni, és az eredmények összefoglalását nemzeti jelentés formájában kell felterjeszteni az UNESCO MAB Titkársága elé. A Titkárság eldönti, hogy az adott terület megfelel-e még a bioszféra-rezervátumok követelményeinek. A hazai területeket illetően ez a felülvizsgálat utoljára 2006-ban történt meg.

A bioszféra-rezervátumok kijelölése, védelme beépült a magyar jogrendbe is, biztosítva ezzel a rezervátumok jogi hátterét: A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény a következőképpen rendelkezik a bioszféra rezervátumokról:

“29.§ (1) Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét – ha az nemzetközileg kiemelkedő tudományos értéket képvisel – a miniszter jogszabályban, nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minősíthet;

(2) a bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedő természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.(4) E törvény erejénél fogva fokozottan védett a bioszféra rezervátum magterülete”.

 

A bioszféra-rezervátumok szakmai felügyelete, természetvédelmi kezelése a területük által érintett 7 nemzeti park igazgatóság, valamint a menedzsmentbe bevont egyéb szervezet(ek) hatáskörébe tartoznak. A területek kezelésére és a velük kapcsolatos feladatok elvégzésének, koordinálására nincs külön szervezeti egység, ezt a munkát az igazgatóságok munkatársai végzik, a velük együttműködő szervezet(ek) bevonásával.

Az UNESCO hazai képviselete és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) 2007-ben újjáalakította a MAB Nemzeti Bizottságot, amely szakmai alapon őrködik a magyarországi bioszféra-rezervátumok koordinációja és fenntartása felett.

A MAB Nemzeti Bizottság az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság védnöksége alatt működő, s alapvetően véleményező, javaslattevő, döntéshozó jogkörrel rendelkező szakbizottság. Feladatai többek között a magyarországi bioszféra-rezervátumok kialakításában és fenntartásában való szakmai közreműködés, új rezervátumok létesítésének megvitatása, egyeztetése, a MAB Program ismertetése a nagyközönség körében, továbbá az UNESCO felé továbbítandó pályázati anyagok bírálata, jóváhagyása, a MAB Program aktuális híreinek, feladatainak terjesztése.

E szakmai testület  tagjai között szerepelnek az UNESCO hazai vezetői, a MAB program koordinálásáért felelős minisztériumi képviselők,  a  hazai bioszféra-rezervátumok kezelését végző nemzeti park igazgatóságok igazgatói, egyetemi professzorok, kutatók, de éppúgy teljes jogú tagja a bizottságnak ökológiai gazdálkodó, turisztikai  és ökoturisztikai szakember,  országgyűlési képviselő, természetvédelmi civil szervezet (WWF), valamint erdészeti magáncég vezetője is.

A MAB Nemzeti Bizottság újjáalakításával párhuzamosan megtörtént a bioszféra-rezervátumok jogi minősítésének korszerűsítése, és a bioszféra-rezervátum magterületek jogszabályi kihirdetése is (a magyarországi bioszféra-rezervátumokról szóló 7/2007. (III.22.) KvVM rendelet és a bioszféra-rezervátumokról szóló 9/2007. (K.V.Ért.4.) KvVM utasítás).

A rezervátumokat kezelő nemzetipark-igazgatóságok jelentései és a KvVM közreműködése alapján 2007-ben a bioszféra-rezervátumokban végzett tevékenységekről, előrehaladásokról 10 éves országjelentésben számoltunk be, amelyet az UNESCO is elfogadott.

A hazai – elsősorban az első generációs, 1995 előtt kijelölt– bioszféra-rezervátumokat a Sevillai Stratégia irányelveinek megfelelően át kellett tekinteni, és az UNESCO MAB program új, fenntartható fejlődés elősegítését is célul kitűző irányelveinek megfelelően ki kellett alakítani a hármas zónarendszerüket.

Az új zónarendszer kialakítása az 5 korábbi terület esetében 2012-ben megtörtént, melyről időszakos országjelentésben számoltunk be az UNESCO-nak.

Jelenleg a hazai bioszféra-rezervátumok központi koordinációja az Agrárminisztérium hatáskörébe tartozik.

UNESCO DOKUMENTUMOK

MAB KIADVÁNYOK

Sáv bezárása